Jó hangulatban, munkával, beszélgetéssel telt a délután, majd honvédségi autó érkezett Nagy Imréért: induljon gyorsan, mert zavargások vannak Pesten. Az alábbiakban Pálfy Jenőné (született Takács Erzsébet) visszaemlékezését olvashatják; az akkor tizenhat éves lány a nagynénjétől, Zabó Jánosnétól (született Takács Anna) hallotta a család megismerkedésének történetét a mártír miniszterelnökkel, az 1956. október 22-i, fölöttébb kellemes hangulatú szüretről pedig személyes emlékeket őriz.

„Drága Anna néni, életem egyik legszebb napját töltöttem itt maguknál...”

Anna néni férje, Zabó János 1955-ben Hévízen gyógyíttatta magát, öreg csontjait. A balatoni fürdőhelyen, a medencében ismerkedett meg Nagy Imrével. Jani bácsi elsőre nem tudta, hogy új ismerőse kicsoda, de jól elbeszélgettek, elkalandoztak. Nagy Imre elmondta, hogy ő Marcaliban született, ott élt, gyerekként tehenet legeltetett, később pedig mezőgazdasági szakon egyetemet végzett. János bácsi pedig elmondta neki, hogy ő szőlősgazda Badacsonyban, mindig is Badacsonyban lakott, és már fiatalon is szőlőműveléssel foglalkozott. Megmondta, hogy a Kisfaludy-ház alatti úgynevezett Zabó-villában lakik a családjával, a szőlője is ott van a ház körül. Nagy Imre azt felelte, hogy gyerekként sokszor nézett át a túlsó partra, talán még Zabóék házát is látta. Szóval volt témájuk, szinte barátként köszöntek el egymástól, amikor vége lett a kúrának. De addigra már Jani bácsi tudta, hogy kivel is ismerkedett meg! Búcsúzáskor meghívta Nagy Imrét, hogy ha Badacsony felé lesz dolga, ne kerülje el, látogassa meg őket! Nagy Imre meg is ígérte.

Eltelt egy kis idő, és Nagy Imre egyenesen csak megjelent nálunk, mondván, erre volt dolga, és ígéretéhez híven eljött látogatóba. Természetesen nagy szeretettel fogadták – tavasz vége, nyár eleje volt –, lementek a gyönyörű pincébe, Nagy Imre megkóstolta a jobbnál jobb borokat, majd sonka, paprika, friss kenyér mellett elbeszélgettek. Végül elbúcsúzott és elment. Természetesen ismételten meghívták.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. ősz számában olvasható.