A csehek Trianonja

2008. szeptember 30. 11:06 Zahorán Csaba

Korábban

A megbontott egység

A térképre pillantva (lásd galériánkat) szinte azonnal láthatóak a müncheni egyezmény következményei. Noha a Szudétavidék lakosságának többségét a németek tették ki, ezek a területek a cseh köztudatban Csehország szerves részét alkották. Ezért is okozott akkora megrázkódtatást, hogy elcsatolták többek közt az Óriáshegységet (Krkonose) az Elba forrásával, az északi iparvidékeket, a nyugat-csehországi fürdővárosokat – beleértve Karlovy Varyt (Karlsbad) és Mariánské Láznet (Marienbad), délen a sumava-hegységet a Moldva (Vltava) forrásvidékével és Český Krumlovval, valamint további fontos dél- és észak-morvaországi területeket.

A cseh történészek rendszerint kiemelik Csehország hagyományos gazdasági, történelmi és társadalmi egységét, amelyet a Münchenben kijelölt "etnikai határ"durván megbontott. Kárník szerint "történelmi szempontból az első náci és lengyel megszállás eredményei tragikusak voltak, és nehezen helyrehozható kárt okoztak; ez már akkor, 1938-1939-ben feltételezhető volt. Hiszen két államba szakítottak szét egy egységes területet, amelyet ezer év alatt a gazdasági, szociális és kulturális kapcsolatok temérdek szála szőtt át. Igaz, két (vagy több) nemzet élt rajta, amelyek nyelve (a németek esetében) érthetetlen volt a másik számára. Ám élettapasztalataik, sztereotípiáik, kulturális és politikai nívójuk tekintetében, valamint életmódjukban és számos egyéb vonatkozásban például egy érchegységi csehországi német és egy csehországi cseh közelebb álltak egymáshoz, mint Most városának német polgára egy kölni [azaz birodalmi] némethez."

Gebhart és Kuklík is hasonlóképpen értékelik az új helyzetet: "az "etnikai" cseh-német határról való tárgyalások (…) megmutatták, hogy illúzió a cseh-morva-sziléziai térség felosztása. Az ugyanis már tíz évszázad óta szerves egészként fejlődött, anélkül, hogy megsemmisítették vagy megbolygatták volna természetes és mindeddig működő egységét. (…) A müncheni egyezmény, majd Csehország, Morvaország, valamint Szilézia határmenti területeinek megszállása a náci Németország által, megbontotta a csehszlovák állam területi integritását. A területi veszteségeket még érzékenyebbé tette, hogy Magyarország és Lengyelország is érvényesítette a Csehszlovákia egyes részeire vonatkozó igényeit. (…)Ám az új határnak de facto nem volt semmilyen történelmi alapja, mivel a cseh korona országainak határai kis kivételektől eltekintve gyakorlatilag ezer éven át nem változtak, és egy különleges közép-európai állandót képeztek."

Jiri Pernes történész szerint "a kormány beleegyezése a müncheni diktátumba (…) a cseh nemzet történelmének legnehezebb pillanatai közé tartozik. A határmenti területek feladása megnyomorította a csehszlovák államot, és katonai védekezésre és önálló életre képtelen egységet csinált belőle."