1956-ban Magyarországon is fogságba esett a vietnámi háború vakmerő női tudósítója

A beteljesedő „kívánság”

Dickeyt a legtöbben már messziről felismerték jellegzetes terepviseletéről: a zöld vagy terepszínű katonai egyenruha és az ötvenes-hatvanas években divatos vastag keretes szemüveg mellé ausztrál bozótkalapot, valamint gyöngy fülbevalót viselt. Utóbbi részben arra szolgált, nehogy összetévesszék egy tengerészgyalogossal, részben pedig ezzel is kihangsúlyozhatta: nőként van jelen egy alapvetően férfiak uralta területen.

„Azt akarta ezzel kifejezni, hogy ő nő, mégpedig egy olyan helyen, ahol senki sem számít arra, hogy nőkkel találkozik” – mondta Ron Chapelle, Dickey mostohafia. Sohasem kért azonban különleges elbánást pusztán azért, mert nő volt, és ennek megfelelően a legtöbben úgy kezelték, mintha az alakulat tagja lenne.

Miközben az 1960-as évek közepén megjelentek a háborúellenes mozgalmak az Egyesült Államokban, Dickey az amerikai hadsereg erőteljesebb vietnámi jelenléte mellett foglalt állást, és nyíltan bírálta az amerikai külpolitikát.

1965 őszén – Wallace M. Greene tábornok közbelépésének köszönhetően, aki elintézte, hogy kritikus hangvétele ellenére engedélyt kapjon – visszatért Vietnámba. Nem sokkal ismételt délkelet-ázsiai útja előtt nyilatkozta, hogy azt szeretné, ha meghal, akkor az a tengerészgyalogosokkal folytatott járőrözés közben történjen. Néhány nappal később pontosan ez következett be.

1965. november 4-én éppen egy járőröző szakaszt kísért Chu Laitól 16 kilométerre délre, amikor az előtte haladó tiszt működésbe hozott egy jól álcázott botlódrótos robbanócsapdát.

Többen is megsérültek, Dickeynek egy repeszdarab a nyaki ütőerét szakította át. Az életét már nem tudták megmenteni. Az utolsó, megrázó képet a vérbe fagyva fekvő Chapelle-ről kollégája, Henri Huet (aki 6 évvel később maga is a háborúban halt meg) készítette.

Dickey volt az első amerikai női háborús tudósító, aki harc közben vesztette életét, s ő volt az első női haditudósító, aki nem élte túl a vietnámi háborút. Hamvait szülővárosában, Milwaukee-ban helyezték örök nyugalomra.

Halála nem csak katonai és újságírói körökben jelentett megrázkódtatást, temetésére a National Geographic és a National Observer is küldött riportereket. Bár rövid életet élt, több mint két évtizedes munkássága rendkívüli pályafutást eredményezett.

1. A találkozás után egy napig nem mosott kezet
2. A kötél árnyékában
3. A beteljesedő „kívánság”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére