Az amerikai–magyar kapcsolatokban meghatározó szerepet játszó amerikai elnökök közül is kiemelkedik Thomas Woodrow Wilson, akinek a nevéhez az első világháborús amerikai hadba lépés és 14 pont is kapcsolódik. A történeti irodalom tudatos, hidegen kalkuláló politikusként ismeri (a professzor-politikus imázs), de azt kevesen tudják róla, hogy igazi hősszerelmes típus volt, és erről számtalan, forró hangú levélben tett tanúbizonyságot. Fél tucat hölgy érintette meg mélyebben, ám meghatározó tényezőként csupán négyen voltak jelen az életében: két felesége, a szeretője, valamint az édesanyja.
Wilson jellemének kialakulásában meghatározó szerepet játszott a szüleihez fűződő viszonya. Édesapja, Joseph Ruggles Wilson presbiteriánus lelkész volt: fiával szemben maximalista, gyakran cinikus és ostorozó. Édesanyja, Jessie Janet Woodrow (1826–1888) betegeskedő, hipochondriára hajlamos alkat volt, aki szerint mindig mindenért más volt a hibás. Ezek az egymásnak ellentmondó impulzusok a gyerekkorától diszlexiával küzdő (ezért apja elvárásainak nehezen megfelelő) Wilsonból erősen autokrata vonásokat és később ilyen vezetési stílust is hívtak elő. Jerrold M. Post pszichológus szerint a maximalista, mindenért a fiát hibáztató apa és a gyermeket minden alól felmentő anya Wilson számára a lehető legrosszabb kombináció volt. Jessie Woodrow Wilson három évvel az után hunyt el, hogy fia először megnősült, és első két unokája megszületett. Joseph Wilsont időskori szenilitása idején Thomas ápolta, és közeli ismerősei szerint ekkor uralkodott el rajta a jól ismert hatalommániája.
A legdrágább szerelmes levelek
Woodrow Wilson második nagy szerelme Ellen Louis Axson (1860–1914) volt, akit feleségül is vett. A nő a Georgia állambeli Savannah városában született. Wilsonhoz hasonlóan az ő édesapja is presbiteriánus lelkész volt, és a majdani házastársak gyermekkoruk óta ismerték egymást. Ellen hasonlított Wilson édesanyjára: idegeskedő, mártír típus volt, aki rendszeresen óva intette férjét az aktív politizálástól, hiszen Wilson folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött – többek között kezeletlen, krónikus magas vérnyomással és keringési zavarokkal, rendszeres ízületi fájdalmakkal és stresszhelyzetben erős fiziológiai reakciókkal. 1885-ben házasodtak össze, és három lányuk született: Margaret (1886), Jessie (1887) és Eleanor (1889). Mire azonban a férfi politikai pályára lépett (1910-ben lett New Jersey állam kormányzója), már régen elhidegültek egymástól. Ellen First Ladyként két lányát férjhez adta, rendszeresen festett (a Fehér Házban műterme is volt), valamint kezdeményezte a washingtoni fekete nyomornegyedek felszámolását és emberhez méltó körülmények kialakítását.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. őszi különszám számában olvasható.
2024. őszi különszámÁrmány és szerelem a Fehér Házban |