Az átlagember számára talán nincs vonzóbb és érdekesebb, mint meglátni az úgynevezett hatalmasok botlásait. Ez azért is lehet így, mert a különböző ballépések és erkölcsi normasértések fényében a mi gyengeségeink is más megvilágításba kerülnek. Ez alól az Egyesült Államok elnöke – akire gyakran úgy utalnak, mint a szabad világ legerősebb embere, illetve az amerikai politikai rendszer és hatalom első számú megtestesítője – sem lehet kivétel.
Annak ellenére, hogy egy átlagos amerikai viszonylag jól ismeri a politikai rendszer működését, érdeklődését elsősorban nem a belpolitikai csatározások vagy a külpolitikai események kötik le: sokkal inkább az elnökök magánéletének rejtett vagy vitatott elemei. Az Egyesült Államok első embere, aki kevés kivétellel természetesen házasember, üvegkalitkában él, és nem bújhat el a média árgus szemei elől, mivel gyakorlatilag John F. Kennedy elnöksége óta az Első Család, vagyis a First Family életének minden mozzanata megjelenik a nyomtatott és elektronikus sajtóban. Bill Clinton és Monica Lewinsky 1998-as viszonya és az azt követő média- és politikai cirkusz nemcsak alapjaiban rengette meg a Fehér Ház erkölcsi megítélését, de reflektorfénybe helyezte az amerikai elnökök magánéletének kényesebb, kevésbé tárgyalt oldalait is.
Családközpontú berendezkedés
A téma rendkívül ellentmondásos és vitatott területre lépett. A történész elbizonytalanodik, mivel hagyományos, elsődleges, illetve másodlagos források ritkán vagy alig állnak rendelkezésre. Egyfelől az elnökök munkásságának igen nagy irodalma van, amely ugyan magába foglalja a botrányos eseményeket, de a vitatott magánéleti elemek kisebbségben maradnak a politikai jellegű botrányokkal szemben. Másrészt több elnök esetében a magánéleti válság jelentős mértékű politikai próbatétellé vált.
Ha az elnöki magánszféra „vadhajtásait” vizsgáljuk, akkor nem kerülhető el, hogy megismerkedjünk a házasság intézményének amerikai puritán értelmezésével, illetve annak az Államok közgondolkodásra gyakorolt hatásával. Ugyanakkor a téma tárgyalása előtérbe helyezi az elnöki karakter, illetve a személyes megbízhatóság kérdését is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az amerikai kultúrtörténet szakmai berkeken kívül kevéssé ismert fő dokumentumát sem: a Massachusetts gyarmat alapítójának, John Winthropnak az 1630-ban elhangzott híres beszédét, amelyet az utókor a Város a hegyen prédikáció néven ismer. A beszéd, amelyet Winthrop a transzatlanti átkelésre váró southamptoni gyülekezethez intézett, úgy határozta meg közös vállalkozásuk célját, mint egy kivételes közösség felépítését, amely a világ minden polgára számára példát ad. Nos, az elnöki botrányok és félrelépések éppen ezt a küldetéstudatot és a kivételes nemzet ideológiáját biztosító diskurzust kérdőjelezik meg.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. őszi különszám számában olvasható.
2024. őszi különszámÁrmány és szerelem a Fehér Házban |