Nem volt egyszerű dolguk a „nagy generáció” beatzenészeinek, akiknek nemcsak a közönség igényeinek és a cenzúra elvárásainak kellett eleget tenniük (utóbbit néha kicselezniük), hanem vigyázniuk kellett arra is, mit mondanak egymás között, mert soha nem tudhatták, mikor ki figyeli őket. Kiugró népszerűsége, újdonságként ható zenéje és rendszerkritikus szövegei okán az Illés kifejezetten céltáblája lett a kádári állambiztonságnak: az összes nyilvánosság előtti meghurcoltatásuk hátterében a besúgók jelentései álltak.

1962-es átszervezésével a Belügyminisztérium III. (állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége egyre nagyobb figyelmet tudott szánni az „ifjúsági problémára”, amelynek középpontjában az új típusú könnyűzene állt. A hatalom sokáig nem tudta nevén nevezni a jelenséget, jó ideig tánczenének hívta a beatet is, egy kalap alá véve a nagyon különböző stílusokat (még a hetvenes évek végén is beatnek hívták a rockzenét, és ez a pártközponti levelezéseken kívül a belügyi jelentésekben is sokszor visszaköszönt). Mindenesetre az újfajta muzsika és az ifjúságra gyakorolt elementáris erejű hatása hamar felkeltette az állambiztonság érdeklődését, ezért lehetett, hogy az Illésről már 1964-ben – amikor még nem is a klasszikus felállásban játszottak – terjedelmes ügynöki jelentések születtek.

Kinks az Kings

A „Fung György” fedőnevű informátor, bölcsész egyetemista igazi szociológiai helyzetképet festett fel tartótisztjének. Elmondta, hogy minden zenekarnak olyan a törzsközönsége, amelyik társadalmi réteghez maga is tartozik, így az Illés-együttes rajongótáborát vegyesnek ítélte meg: Illés Károly szaxofonos, Illés Lajos testvére miatt főleg az ipari tanulók jöttek a koncertjeikre, Nényei Tass basszusgitáros viszont már a „komolyabb elemeket” vonzotta be, azonban – az ügynök szerint – a rendezőgárdáknak köszönhetően a „huligánok” nem kerültek túlsúlyba a zenekar fellépésein. Azt viszont megjegyezte, hogy közönségük soraiban sok a „sznobista hajlamú, nagyképű” fiatal. Még nagyobb hangsúlyt kapott az Illés körül sertepertélő ügynök munkájában az, hogy felderítse a holdudvarban nagylemezekkel üzletelő személyeket, akiket akár feketegazdaság folytatásáért el is lehetett ítélni, hiszen nem legális termékeket, mondhatni csempészárukat bocsátottak a rajongók rendelkezésére. (Ezt persze a lemezlovasok fejlesztették tökélyre, de nyilván az Illés környezetében is voltak ilyen fiatalok.) 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tavasz számában olvasható.