„Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei” – jelentette ki Emmeline Pankhurst 1914-ben egy alkalommal. A szüfrazsett vezető egy olyan korban tette meg fenti kijelentését, amikor ez még igencsak botrányosnak számított. A nőjogi vezető születésekor a nők szavazati joga utópiának számított, élete végére azonban mozgalma jelentős eredményeket ért el a női egyenjogúság terén. Kérdés azonban, mekkora szerepe volt ebben a szüfrazsetteknek és magának Pankhurstnek.

„Milyen kár, hogy nem fiúnak született” – mondta róla egyszer az édesapja. A későbbi szüfrazsett vezető Manchester egyik külvárosában, jómódú családba született Emmeline Goulden néven. Szülei több társadalmi mozgalomban is részt vettek, édesapja azonban – annak ellenére, hogy felismerte lánya kimagasló képességeit – továbbra is a társadalom által a nemek között felállított választóvonalak között tudta csak elképzelni lánya jövőjét. Édesanyjuk Harriet Beecher Stowe regényéből, a Tamás bátya kunyhójából olvasott fel esténként a gyerekeknek, így nem meglepő, hogy Emmeline-t és testvéreit már korán foglalkoztatták a társadalmi igazságosság kérdései. A kislány először 14 évesen kísérte el édesanyját egy nőjogi egyesület gyűlésére.

Emmeline a neves párizsi iskolában, az École Normale de Neuillyben töltött évek után hazatérve, 21 évesen megházasodott. Férje, a nála több mint 20 évvel idősebb liberális (később pedig szocialista nézeteket valló) ügyvéd, Richard Pankhurst után vette fel a mindenki által ismert vezetéknevét. A nők szavazati jogát támogató ügyvéd egészen az 1898-ban váratlanul bekövetkező haláláig támogatta feleségét nőjogi harcában, amely a XX. század első felének egyik legfontosabb politikai kérdésévé vált. A brit kormányzat ügyes taktikázással sokáig elodázta a választójogi reform kérdését, ám a századfordulón már egyre élesebben vetődött fel a női egyenjogúság kérdése.

Bár Emmeline a férje halálával elvesztette legfőbb szövetségesét, a gyermekei mellette álltak. Pankhurst 1903-ban elégelte meg a nőjogi mozgalom eredménytelenségét, és legidősebb lányával, Christabellel megalapította a Nők Társadalmi és Politikai Szövetségét (WSPU). Szervezete gyökeresen új stratégiával lépett fel a „szavak helyett tettek” szlogen nevében. A WSPU ennek megfelelően számos akcióval vonta magára a hatóságok figyelmét.

Christabel az elsők között volt, akit – a liberális párt egyik gyűlésének megzavarása miatt – letartóztattak. A szüfrazsettekhez Pankhurst két kisebbik lánya, Sylvia és Adela is csatlakozott, akik szintén alaposan kivették a részüket a mozgalom akcióiból. Utóbbi 1906-ban két későbbi miniszterelnök, Winston Churchill és Lloyd George beszédeit is megzavarta, és kétszer is megjárta a börtönt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tavasz különszám számában olvasható.