A kiegyezést követő években Ferenc József és Erzsébet királyné gyakran tartózkodott Magyarországon. Koronázási ajándékként megkapták a gödöllői kastélyt, ahová a királyné sokszor menekült az udvari etikett elől. Ide a férje is szívesen elkísérte. Máskor az uralkodó egyedül utazott, például hadgyakorlatra vagy avatási ünnepségekre. Akárhogyan is, ilyenkor se élhettek rántottán: az utazásokkor is egész ármádia gondoskodott nemcsak az ő élelmezésükről, hanem a vendégekéről is. A nagy lakomák után pedig a maradék is hasznosult.

1887-ben a Fővárosi Lapok arról tudósított, hogy a király magyarországi utazásai során az udvartartás személyzetének a konyha okozza a legnagyobb gondot. „Minden városban és nagyobb állomáshelyen volt egy-két udvari ebéd, melyre mindig számos vendég volt hivatalos. Kisebb helyeken az ilyen ebédhez szükséges élelmiszereket a legnagyobb utánjárás mellett sem lehet előteremteni.

Ezért az útra egy teljesen fölszerelt udvari mozgó konyhát vittek, mely gróf Wolkenstein főkonyhamester főfelügyelete alatt állt, és teljes szakács személyzettel volt ellátva. A konyha számára mindennap Bécsből szállították a friss húst s egyéb szükségleti cikkeket, sőt az ivóvizet is Bécsből vitték a királyi asztal számára.” Amikor az uralkodó hadgyakorlaton tartott szemlét, ennél valamivel kisebb felhajtással, katonásabban oldották meg az étkeztetését, de azért például Borossebesre is különvonat vitte neki Bécsből és Aradról a menázsit.

Gödöllő kosztosai

Gödöllőn tökéletesen felkészültek a királyi pár élelmezésére. „A konyhák a […] kastély azon részén vannak, hol hajdan herczeg Grassalkovich színháza volt. Ezalatt a rész alatt hosszú pinczefolyosókban vannak a sütő, főző, abáló konyhák és czukrászműhelyek. Mindenütt a legújabb szerkezetű nagy takaréktűzhelyek, sütő kemenczék, pecsenyeforgató nyársnak fülkéi, mosogató és konyharuhát mosó kazánok vannak. Vízvezeték többféle csappal teszi kényelmessé a királyi konyhákat” – sorolta 1881-ben a Hölgyek Lapja riportere, aki még arról is beszámolt, hogy az udvar Gödöllőre érkeztével, bármilyen évszak is legyen, megkezdődik „a szegény emberek farsangja”: helyi asszonyok serénykednek a konyhán egy kerek forint (mai értéken kb. ötezer forint) napszámért, ráadásul „este még annyi ételt visznek haza a javából, hogy nagyszámú családjuk is szokatlan fényű és tarkaságú lakomát élvez. Minden nő vihet haza ezenkívül két üveg sört a királyi udvarból.”
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. nyár számában olvasható.