A Széchenyi lánchíd vagy közismertebb nevén a Lánchíd nemcsak Pestnek és Budának, hanem a Duna teljes magyarországi szakaszának az első állandó hídja volt. 

A reformkor pezsgő éveiben Széchenyi István vezetésével jött létre a Hídegylet, amely az 1832-es megalapításától fogva a megvalósítás gazdasági és politikai hátterét biztosította.

A gróf angliai tanulmányútja során döntött arról, hogy műszakilag egy lánchíd megépítése a legkézenfekvőbb, és arról is, hogy a tervezést William Tierney Clark angol mérnökre bízza. Az országgyűlés 1836-ban szavazta meg a híd építését elrendelő törvénycikket, a munkálatok pedig a skót Adam Clark irányításával kezdődtek meg 1840-ben.

A legnagyobb kihívást műszakilag a híd pilléreinek a lerakása jelentette, amelyet úgy oldottak meg, hogy a tervezett pillérek helyét egymástól másfél méteres távolságra lévő, hármas cölöpsorral vették körül, közülük a kavicsot kikotorták, és a réseket speciális vízzáró anyaggal töltötték meg, a vizet kiszivattyúzták, és kiásták az alapgödröket.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. ősz különszám számában olvasható.