Nemzeti gyásznapunkon megemlékezünk az 1848–1849-es szabadságharc vértanúiról, különösképpen Batthyány Lajos miniszterelnökről és az Aradon kivégzett tizenkét tábornokról és egy ezredesről. Tágabb értelemben ez a nap valamennyi szabadságküzdelmünk valamennyi vértanújának és áldozatának emléknapja is. Jóval kevesebbet tudunk arról, hogy a kortársak miként élték meg a rá következő napot. Bármilyen cinikusan is hangzik, a tragikus események után is felkelt a nap, s a túlélők tették a maguk dolgát, ki így, ki úgy. Az alábbiakban október 7. krónikáját idézzük fel a kortársi naplók segítségével.

Bártfay László, a Károlyi család titkára az előző napon történtekről viszonylag hosszan számolt be. Tőle tudjuk, hogy Károlyi Lajos gróf megbízásából Hausmann, a Batthyány család orvosa vette át a kivégzett miniszterelnök holttestét, s vitette azt a polgári kórházba, majd október 7-én este Koller pesti polgármester engedélyével, Batthyány Jozefin és Szánthófy Antal józsefvárosi plébános kíséretében továbbszállíttatta a józsefvárosi temetőbe. Azonban ott a kiásott „sír nem úgy készült, mint meg volt hagyva (ti. téglából boltozatra)”, ezért a koporsót visszavitték a városba, és a ferencesek templomának kriptájában helyezték el éjféltájban. Más forrás szerint a sírásók túl rövid sírgödröt ástak, mire Szánthófy leteremtette őket, s ezután vitette a koporsót a ferencesekhez. A sírtáblán csupán ennyi szerepelt: „Az 1849-dik évi October hó 6-kán az Urban elhunyt G. B. L. áldás és béke hamvaira”.

Közös rémületben

Mátray Gábor, a Nemzeti Múzeum könyvtárának őre az október 7–9. közötti időszakról azt jegyezte fel naplójába, hogy a pesti német hírlapban (Pesther Zeitung) „többnemű halálos büntetések olvashatók”. Majd hozzátette: „Mondják, hogy Aradon 13 magyar tábornagy lövetett közelebbi napokban agyon vagy pedig felakasztatott.” (Az aradi halálos ítéletek csak október 10-én jelentek meg a lapokban.) Pauler Tivadar jogtudós számára október 7. szomorú emlékű nap volt: „Ma két éve, hogy atyám meghalálozott; vasárnap lévén, csak holnap ülendem meg emlékét misével...” – olvasható nála. A magánéleti gyász emlékét a nemzeti tragédia újabb eseményeinek feljegyzése követte: „Tegnap délután Batthyány Lajost valóban kivégezték, az ítélet kötélre hangzott, de mondják, hogy agyonlőtték; mély megilletődés uralg az egész városban. Az ítélet[re] a mai P[esther] Z[eitung] indokul azt hozza fel, hogy ő mint miniszterelnök a márciusi törvényeken túlment, ezáltal a pragmatica sanctio szerinti viszonyt tágította; a felkelők soraiban szolgált s az országgyűlésen részt vett volna. Büntetése a kötél, de mint hallom, agyonlőtték a vadászok, bátran állva átment azon honba, honnan nincs visszajövetel. Tegnapelőtt még egy Fekete nevű káplánt s gerillafőnököt, mert egy futárt fogott fel, agyonlőttek. Ma Csányi, Perényi, Jeszenák ítéleteiről szólanak, melyek mind halálra hangzanak. Batthyány 40 éves volt.”

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. ősz számában olvasható.