Fiatal lányként él az emlékezetünkben, talán mert a miniszoknya feltalálójaként tartjuk számon: az 1960-as években pedig minden tinédzser álma ez a ruhadarab volt. A kultikus öltözéket ma már múzeumokban mutogatják, holott első viselői éppen saját felmenőik és az ósdivá vált formák ellen tiltakoztak.

Bár a miniszoknya a felnőtté válást, a függetlenséget testesítette meg, hossza fordított arányban állt a szabadság érzetével. Minél rövidebb volt, viselője annál felszabadultabban érezte magát benne. Maga a feltaláló, Mary Quant úgy emlékezett, azért ötlötte ki, hogy könnyebben tudjon futni a busz után. Mégis szimbolikus módon egyet jelentett a lázadással, ami magát a korszakot is jellemezte. A fiataloknak a Rolling Stones és a Beatles muzsikált, az ötvenes évek nőies modelljeit felváltotta a csontsovány Twiggy, és az anyák, nagyanyák dauerolt frizurakölteményei helyett Vidal Sassoonnál vágatták rövidre a fürtöket a „Csak megmosom a hajam, és már indulok is!” szlogennel. De nem csupán a divatban történtek forradalmi változások; 1960-ban dobták piacra az első fogamzásgátló tablettákat, és ez végleg felszabadítóan hatott az új nemzedékekre.

Végtelen butikparti

Mary Quant, a 91 éves divatikon is a forradalmi változások egyik előfutára volt. 1955-ben huszonévesen nyitotta meg első butikját London bohémnegyedében, Chelsea-ben. Nem volt sima útja odáig. Szülei második generációs értelmiségiként walesi bányászcsaládból érkeztek: sok brit hírességről elmondható, hogy a művészpályán a zsigereikben megbújó szegénység emléke, a megaláztatások vitték előre. Hasonló gyökerei voltak az énekes Tom Jonesnak is, a Beatles pályafutására pedig szintén hatott az akkor még csúnya, szürke, reménytelen iparvárosnak kikiáltott Liverpool hangulata. Jack és Mildred, Mary tanár szülei nem egyeztek bele, hogy lányuk divattervezést tanuljon, másképpen képzelték az életét, annak ellenére, hogy a kislány már ötéves korától rongyokból varrogatott új ruhákat a babáinak. Azt végül elfogadták, hogy művészettörténetet tanuljon, a lányra a rajztanári minősítést is adó londoni Goldsmith College-ban nemcsak diploma várt, hanem a nagy, élete végéig kitartó szerelem is. Párja, Alexander Plunket illusztrátornak tanult, később Mary üzlettársa és 1957-től hűséges férje lett 1990-ben bekövetkezett haláláig. A házaspár Orlando nevű fiúgyermeke 1970-ben született.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. nyár számában olvasható.