Nehéz meghatározni, hogy a kommunizmus és/vagy bolsevizmus története pontosan mikor kezdődött Magyarországon. A kommunizmus Marx és Engels 1848-as Kommunista kiáltványával lépett az eszmék történeti színpadára, kétségtelen viszont, hogy ma is használatos jelentését az 1917-es orosz bolsevik forradalomnak és annak a Leninnek köszönheti, akinek messze hangzó első szava a béke volt, és azt tette, amire mindenki vágyott Magyarországon is: rövid úton kivezette országát a világháborúból. A vilmosi Németországgal 1918 márciusában megkötött megalázó békekötés kivégezte a cári birodalmat, de utat nyitott a bolsevizmus világforradalmi törekvéseinek, amelynek jól fizetett vállalkozó ügynökei kirajzottak szerte Közép- és Kelet-Európába.

Egy volt közülük Kun Béla, a kolozsvári 21-es honvéd gyalogezred 1916-ban Galíciában hadifogságba esett zászlósa, hajdani bohém kolozsvári újságíró és nagyhangú szocialista agitátor, akinek szociáldemokrata pártkarrierjét egy sikkasztási ügy közvetlenül a háború előtt tönkrevágta. Kun a bolsevik hatalomátvételt követő első hetekben érkezett a szibériai Tomszkból az orosz fővárosba, Pétervárra. Rövid időn belül elnyerte fontos bolsevik vezetők bizalmát, akik nem kértek tőle erkölcsi bizonyítványt – azoknak, akik 1918 nyarán elrendelték a cári család kiirtását, aligha voltak morális skrupulusai –, csupán azt, hogy minél több magyar és más nemzetségű hadifoglyot állítson a kommunista ügy szolgálatába. Kun ezt meg is tette.

Fantasztikus tervek – teli pénzeszsák

A fogságba esett magyarok közül valóban sok ezren csaptak fel a bolsevik rendszer vörös zsoldosaivá a jobb ellátás és a hazatérés reményében, illetve nem egyszer kényszersorozás következményeként. Kun Béla már 1918. március 24-én megalakította az Oroszországi Kommunista Párt magyar szekcióját, s hamarosan ő került a külföldi hadifoglyok szervezetének élére is. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásakor megnyílt az út hazafelé. 1918. november 4-én formálisan is megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, s százak indultak rögtön útnak a pártmunka közkatonái közül is. Nem mindegyiküket hajtotta meggyőződés, többségüket talán csak az, hogy pénzt kapjanak a hazatéréshez. A mozgalom vezetője hálókocsin utazott, a Dr. Sebestyén Emil ezredorvos nevére kiállított hamis útlevéllel. Kun sok pénzt hozott magával; ezt útitársai is elmondták és leírták, az 1919. februári rendőrségi kihallgatásán pedig maga is beszámolt róla, a kommunista történetírás viszont – a „cél szentesíti az eszközt” alapon – napirendre tért felette. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. tavasz számában olvasható.