A monacói Albert herceg trónra lépése még a nemzetközi médiában gyakrabban szereplő brit királyi család visszafogott derűjén és fájdalmán szocializálódott nézők számára is váratlan eseménynek bizonyult. A 2005. november 19-én megtartott ceremónia közben ugyanis nemcsak Caroline hercegnőnek, Albert nővérének, és a legfiatalabb testvérnek, Stéphanie-nak potyogtak a könnyei, de a hercegség új uralkodójának is törölgetnie kellett a szemét.
Ez a helyzet, persze, nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Caroline, Stéphanie és Albert egy mediterrán uralkodó és egy hollywoodi filmsztár gyermekei. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy a három testvér mindkét irányból érzelmességre van kódolva, s ebből a szempontból anyjuk, Grace Kelly és apjuk, Rainier herceg – látszólag – nagyon összeillettek. Más szempontból azonban különös és ellentmondásos párt alkottak ők, a törékeny, szőke mozisztár és a kissé tömzsi, koránál idősebbnek látszó herceg, akik menyegzője a kor egyik legmesésebb és legváratlanabb eseményének, „az évszázad esküvőjének” nyilváníttatott. Ez a grandiózusságra törő megfogalmazás, melyet házasságkötésük évében, 1956-ban oly sokan és sokszor hangoztattak, valójában nem csupán az eseményt körüllengő tündérmesei hangulatot fejezte ki, de ez a jól dokumentált esemény igen sokat elárult a XX. századi társadalmi változásokról is. Igaz ugyan, hogy Rainier nagyapja, II. Lajos élete vége felé szintén színésznőt vett feleségül, de efféle frigyek még az 1950-es évek közepén is inkább csak a mozik filmvásznain köttettek.
Ennek ellenére Grace és Rainier esküvője, és az azt övező hangulat bizonyos szempontból rendkívül logikus fordulatnak tekinthető. Ahhoz ugyanis, hogy egy színésznő és egy uralkodó házassága létrejöjjön, és efféle pozitív érdeklődést váltson ki, az amerikai sztáripar felemelkedésére éppen úgy szükség volt, mint az európai uralkodódinasztiák politikai jelentőségének és társadalmi funkciójának megváltozására. Mindehhez még hozzá kell adnunk a monacói uralkodócsalád speciális státuszát és a törpeállam fényének elhalványulását, mely a II. világháború után súlyos anyagi problémákat is okozott a kis hercegségnek. Az az általános tendencia, amely – Edgar Morin francia filozófus és szociológus szavaival élve – „királyokat csinált a sztárokból és sztárokat a királyokból” a XX. század közepére, rendkívül nagy szerepet játszott Grace Kelly hercegnővé válásában. A hollywoodi filmszínészeknek ekkorra már az arisztokratákat megillető figyelem és bánásmód járt; az európai uralkodók jelentős része pedig semmilyen komolyan vehető politikai hatalommal nem rendelkezett. Mindez azt jelentette, hogy országuk és a világ közvéleménye velük együtt próbálta megtalálni helyüket a bulvárral erősen átitatott, egyre tömegesedő nemzetközi médiakultúrában.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. tél számában olvasható.
2013. télPáratlan párok |