Aczél Györgyről, a korszak sokáig vezető kulturális korifeusáról emlegetik beosztottjai, hogy a könnyű műfajról általában úgy beszélt: „Az ember nem disznó, hogy mindent megegyen”, ezzel letéve a garast általában véve a komoly műfaj mellett, ami szerinte az egyetlen igazán fontos művészeti értéket hordozó irányzat volt. Hozzá kell tenni azonban, hogy a könnyűzenén az ötvenes-hatvanas években még az operettet, a sanzont, sőt a magyar nótát is értették a rock and roll-on, később pedig a beat-en kívül, ami mai szemmel nézve anakronizmusnak tűnhet.

Ez az ellentmondás viszont rögtön érthetővé válik, ha számba vesszük, hogy a Kádár-korszak elején még a beat sem létezett. Az első magyar nyelvű beatszámokat (Oh mondd!, Légy jó kicsit hozzám!, Az utcán) pedig a kádári konszolidáció első szakaszában, 1965-ben írta az Illés együttes a legendás nógrádverőcei Express táborban.

A Kádár-rendszer ifjúságpolitikája kapcsán sokszor emlegetik, hogy a könnyűzenével nemigen foglalkoztak a különböző szintű pártszervek és azok vezetői, illetve nem szerettek ezzel a kérdéssel sok időt eltölteni. Ezt a hiedelmet viszont a korabeli dokumentumok némileg kétségbe vonják. A hatalom a műfaji megítéléseknek megfelelően hozta létre a Táncdal és Sanzonbizottság mellett a Magyar Nóta és Műdal Bizottságot is, mint a cenzúra két fontos intézményét, melyeknek a párt által könnyűzenének nevezett irányzatokról kellett kéthetente – a zenei termésnek megfelelően – a legújabb szerzeményekről véleményt formálniuk.

Az MSZMP plénumain témaként sokszor előjöttek azok az ügyek, amelyeket ha nem is nevesítettek konkrétan egy-egy beat-, pop- vagy rockzenekarra, azért lehetett tudni róluk, hogy éppen mely problémára utaltak, de az is előfordult, hogy a művészet- vagy kultúrpolitikai állásfoglalásokba, határozatokba csomagolták véleményüket a könnyűzenéről.

A pártállami rendszer csúcsán az általában szintén kéthetente ülésező, mintegy tucatnyi kommunista csúcsvezetőből álló MSZMP KB Politikai Bizottsága (PB) állt, az ő szavuk volt a döntő és irányadó minden ügyben, amelyben megnyilatkoztak, illetve ha már valamely témában állást foglaltak, annak ennél fogva meg is volt a maga súlya. Előfordult hát, hogy ez a legmagasabb szintű plénum is érintette a szórakoztatás-politikát, beleértve természetesen a könnyűzenét is.

Így történt ez 1957 januárjában is, amikor a PB elődjének számító, az átmeneti időszak miatt Intéző Bizottságnak nevezett testület 1957. január 25-én tartott ülésén a fiatalokat összefogni szándékozó szervezet, a KISZ megalapításáról határoztak, amelyhez a szovjet testvérintézmény, a Komszomol segítségét és tanácsait kérték. Az ülésen reálisan értékelték a helyzetet, amikor arról szóltak, hogy az ifjúság többsége egyáltalán nem állt még a Kádár-kormány mellett. Később világossá vált, ez a mindenkori korosztály lesz az, amelyet időről időre meg kellett regulázni, hiszen ők voltak a legfogékonyabbak minden újra - ami viszont veszélyeztethette a rendszer stabilitását. Ezért volt szükség a KISZ pártállamot támogató tevékenységére, ugyanakkor cserébe a fiatalok megkapták a könnyűzenei szórakozást. Természetesen szoros pártállami felügyelet mellett.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tél számában olvasható.