2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket
Mácsai János

Liszt: a kompozítor

1863-ban ismét Pétervárra hívták Lisztet azzal, hogy szívesen előadják újabb darabjait („meg nem értett műveimet”), de ő az alábbiakkal hárította el az invitálást: „Továbbra is makacsul nyugton maradok a zugomban [Rómában], s legföljebb azon dolgozom itt, hogy egyre megnemértettebb legyek.”

Amikor mindössze 52 évesen titokzatos tanítványának és szeretőjének, Agnes Street Klindworth-nak e keserűen önironikus sorokkal beszámolt az eseményről, még 23 esztendő hátra volt Liszt zeneszerzői pályájából. Ettől az időtől kezdve, néhány kivételtől eltekintve, valóban jelentős sikert ért el önmaga meg nem értetésében: egyre kevésbé fogadták el zenéjét, és még a legkiválóbb kortársai sem fogtak fel semmit késői műveiből.

Alan Walker, magyarul is olvasható grandiózus Liszt életrajzában egyenesen a muzsika Lear királyának nevezi az idősödő zeneszerzőt, és sokat idéz a pusztító erejű, dühödt kritikákból. Például az amúgy nagytudású esztéta, Eduard Hanslick, aki Brahms feltétlen híve – ő mellesleg elaludt, amikor Liszt eljátszotta neki talán legfontosabb művét, a h-moll szonátát – ilyesféle megjegyzéseket engedett meg magának: „Liszt után Mozart olyan, akár a lágy tavaszi fuvallat, amely átjárja a füsttől bűzölgő szobát.” Liszt elkeseredésében odáig ment, hogy sokszor lebeszélte előadóit művei eljátszásáról, mondván: csak ártanának maguknak vele. Szomorú és vaskos kötetet lehetne összeállítani a Lisztről szóló elítélő kritikákból és megjegyzésekből, amelyek persze akkor szaporodtak meg (az 1840-es évek végén), amikor érdeklődése döntő mód a zeneszerezés felé fordult.

Liszt Ferenc, ez az omnipotens zenei és kulturális jelenség, a XIX. század művészetének emblematikus alakja annyi területen alkotott jelentőset, annyiféle vonatkozásban hatott kortársaira és az utókorra, hogy néha megfeledkezünk arról: elsősorban mégiscsak zeneszerző volt. Igaz, ez nem rögtön a pályakezdés pillanatában tudasosult benne. Már rég világhírű előadó volt, amikor első jelentősebb műveit megírta. De a komponista Liszt pályája egyáltalán nem volt az a fényes diadalmenet, mint amilyet zongoristaként megélhetett. A kortársak zöme egyáltalán nem, és a nagyközönség voltaképp máig is csak félig-meddig engedte be abba a pantheonba, ahol Bach, Mozart, Beethoven nyugszik. Pedig számos okból megérdemelné ezt Liszt is.

ID10: Múlt-kor (desktop) - TESTUDO 2. (cikkoldal - 4. bekezdés) (Régi Cikkoldal - 4. bekezdés)

Kétségtelen, Liszt életműve minőségi szempontból nem egyenletes. Bizony sok igénytelenebb darab is akad, különösen korai időszakából. Van kevésbé sikerült a későbbiekből is, de az egész XIX. század zenei termésből messze kimagasló csúcsok is találhatók benne, méghozzá szép számmal. Liszt számára mindig fontosabb volt az új mondanivaló és a kifejezés hajtóereje, olykor még a színpadi hatásosság is, mint az, hogy a mű a végsőkig csiszolt legyen. Chopin összehasonlíthatatlanul kisebb életművéből nem került ki más, csak tökéletes darab. Liszt gyorsabban alkotott, nagyobb léptékben gondolkodott, s jóllehet néha évtizedek után is sokszor elővette régebbi műveit, javítgatta, sőt, olykor a felismerhetetlenségig át is dolgozta azokat, papírkosara kevésbé telt meg gyakran, mint a szikárabb természetű szerzőknek. A megsemmisítő kritikai fogadtatás azonban nem a sikerületlenebb művek miatt érte, hanem a meg nem értésből fakadt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. ősz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
ID34: Múlt-kor (desktop) - Beúszó magazin ()
Bezár