Viktória királynő szabadítatta ki a csatornaépítéssel is foglalkozó 1848-as hőst

1825. augusztus 10-én született Baján. Apja korai halála miatt tanulmányait félbe kellett szakítania, ezután volt kereskedő, lakatosinas, molnár, kőműves, 1842-ben beállt katonának. Közlegényként kezdte, 1848-ban már hadnagy volt Radetzky tábornagy Észak-Itáliában állomásozó osztrák seregében. A forradalmak kitörése után átszökött a piemonti hadsereghez, ahol egy magyar légió szervezésével bízták meg.

Az olasz vereség után a badeni forradalomban harcolt, ennek leverése után Svájcba szökött, majd a világosi fegyverletétel hírére Londonba utazott. A krími háború elején az angol-török hadseregben szolgált főtisztként, majd 1855 végén az angol kormány megbízásából Havasalföldre utazott. Itt felismerték és elfogták, s Bécsben a hadbíróság katonaszökevényként halálra ítélte, csak Viktória brit királynő közbenjárására szabadult ki.

Az 1859-ben kitört francia-olasz-osztrák háború hírére Türr Itáliába sietett, s egyike lett a Garibaldi vezette „marsalai ezreknek”. A győzelmes hadjárat során a nemzetőrség főfelügyelője, utóbb tábornok lett, Palermót az ő tanácsai révén sikerült bevenni, majd Garibaldi kinevezte Nápoly polgári és katonai kormányzójává. A „rendíthetetlen magyart” (L'intrepido Ungherese) altábornagyi rangjában az olasz kormány is megerősítette, s Viktor Emánuel király szárnysegédjeként kényes diplomáciai küldetéseket hajtott végre.

1861-ben megnősült, III. Napóleon francia császár unokahúgát vette feleségül. Türr minden Magyarország felszabadítását célzó terv részese volt, 1866-ban, a porosz–osztrák háborút eldöntő königgrätzi csata után Belgrádban szervezett csapatot, hogy délről előrenyomulva egyesüljön a Németországból meginduló Klapka-légióval. A terv a gyorsan megkötött fegyverszünetek miatt meghiúsult, Türr csak az 1867-es kiegyezés után térhetett haza.

Türr István (Rusz Károly metszete, 1867)

Wikipédia / Közkincs

Ekkor már távol maradt a politikától, a hazai gazdasági és kulturális élet fellendítésén fáradozott, s létrehozta a Központi Népnevelési Kört. Csatornaépítő mérnökként számos vízrendezési tervet készített, propagandát fejtett ki az öntözés és a rizstermesztés érdekében, s több víziút-fejlesztési programot dolgozott ki.

Részt vett a Panama-csatorna előkészítő munkálataiban, majd az 1880-as években a görög kormánytól engedélyt nyert a Korinthoszi-csatorna létesítésére és üzemben tartására, de az építkezést már mások fejezték be.

Politikai missziókat is teljesített, nem hivatalos minőségében fáradozott a francia–olasz, az osztrák–magyar szövetség megszervezésén, 1896-ban ő elnökölt a VII. nemzetközi békekongresszuson Budapesten. 1908. május 3-án halt meg Budapesten.

Szülővárosában emlékpark és múzeum viseli a nevét, s róla nevezték el az 1998-99-ben felújított bajai Duna-hidat. A harmincas évek derekán az olasz haditengerészet rombolót nevezett el róla, amelynek vízre bocsátásán a magyar honvédség hivatalos küldöttséggel képviseltette magát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”