Szándékosan hagyták-e a brit hatóságok, hogy a király életére törjenek 1936-ban?

2019. november 13. 17:06 Múlt-kor

Korábban

Eduárd kellemetlen uralkodása

Kik voltak az összeesküvők? McMahon csupán homályos információkkal tudott szolgálni, és könnyen lehet, maga sem tudta pontosan, kikkel került kapcsolatba. Viselkedése mindazonáltal arról árulkodik, komolyan hitt a király életére törő összeesküvésben.

Különböző alkalmakkor felmerültek a kommunisták, a németek, az olaszok és az ír köztársaságpártiak is, mint lehetséges felbujtók, azonban igen valószínűtlennek tűnt, hogy ezek bármelyike kitenné magát egy ilyen politikailag és diplomáciailag kockázatos vállalkozás esetleges negatív következményeinek.

Nyilvánvaló volt azonban, hogy az Egyesült Királyság politikai elitjén belül – de még a királyi családhoz tartozó körökön belül is – egyesek igencsak üdvözölték volna VIII. Eduárd eltávolítását, mint azt végül 1936 decemberében bekövetkezett lemondatása is bizonyítja.

Amíg Eduárd még walesi hercegként a trón várományosa volt, édesapja, V. György egy alkalommal azt mondta Stanley Baldwin miniszterelnöknek: „Miután meghaltam, a fiú 12 hónap alatt tönkre fogja tenni saját magát.”

A hercegi háztartás vezetőjének, Lionel Halsey admirálisnak pedig ugyanebben az időszakban azt jósolta, Eduárd viselkedése „tönkreteszi majd a monarchiát és a Birodalmat is.”

Tommy Lascelles, a walesi herceg személyi titkára egy Baldwinnal folytatott, igen kivételesnek mondható beszélgetés során maga is elítélte Eduárd „bor és nők” körül forgó életmódját, valamint trónörökösként alkotmányos kötelességeinek félvállról vételét. Kijelentette: a herceg „nem lesz méltó viselője a Brit Koronának.”

Lascelles egyenesen azt mondta Baldwinnak: lehetséges, hogy jobb lenne az országnak, ha Eduárd leesne lováról és nyakát törné. A titkár visszaemlékezése szerint Baldwin így válaszolt: „Isten bocsássa meg nekem, de magam is többször gondoltam már erre.”

Eduárd végül édesapja 1936. januári halálát követően trónra lépett. Egy hónapon belül már összeült a belső és külső elhárítást, az MI5-ot és az MI6-et felügyelő három fő hivatalnok – a kormányhivatalok (Home Civil Service) feje, Warren Fisher, a kormány és a Titkos Tanács (Privy Council) titkára, Maurice Hankey, valamint a külügyminisztérium állandó titkára, Robert Vansittart – tanácskozni a király viselkedésével kapcsolatos nyugtalanságról.

Főként az új uralkodó bizalmas minősítésű állami iratokkal való laza bánásmódja keltett bennük riadalmat. A király ugyanis szeretőjének, Wallis Simpsonnak mutatott meg szigorúan titkos dokumentumokat, és beszélte meg vele tartalmukat.

Vansittart elmondása szerint Anthony Eden külügyminiszter álláspontja az volt: Mrs. Simpson „a német nagykövet zsebében” van. A biztonsági kockázat nyilvánvaló volt.

előző oldal következő oldal 3 / 4