Sokszor még a valóban „érintetlen” nőknek sem volt esélyük átmenni a középkori szüzességi teszteken

2021. május 30. 17:17 Múlt-kor

Korábban

Pióca a szeméremajkakon

De mi történt abban az esetben, ha valaki már a házasság elhálása előtt elvesztette a szüzességét? A szüzesség eltitkolására szolgáló módszerek közép- és kora újkori művekben való gyakori feltűnése arra utal, hogy a korszakban az ártatlanság házasság előtti elvesztése korántsem volt ismeretlen jelenség, és egyúttal arra is rávilágít, milyen jelentőséget tulajdonítottak a szüzességnek.

Fontos megemlíteni, hogy a szűzhártya vizsgálata általában a bábák dolga volt, akik az asszonyi szolidaritás néma imperatívuszát követve sok esetben a vizsgált személy cinkosaivá váltak: akkor is szűzhártyát hazudtak a nőknek, amikor nyilvánvalóan nem volt nekik.

Nem mindenki alapozott azonban a bábák segítségére. Kelly idézi egy 12. századi salernói orvosnő, Trotula a női egészségről írt könyvét, amelyben több olyan módszert is ajánlott, amellyel a feleség eltakarhatta a tényt férje elől.

Az orvosnő szerint azok, akik meggondolatlanul már a házasság előtt „széttették a lábukat”, a következőképpen verhetik át férjüket: vegyenek őrölt cukrot, egy tojásfehérjét, timsót, majd keverjék össze esővízben, amelyben különböző gyógyfüveket – többek között csombormentát és pereszlényt – forraltak fel. Ezt követően mártsanak egy puha és porózus anyagot a főzetbe, majd mossák meg vele intim testrészeiket.

Trotula szerint ha valaki ennél is biztosabbra szeretett volna menni, a házasságkötés előtti napon óvatosan egy piócát kellett a szeméremajkaira helyezzen, vigyázva, nehogy tévedésből beljebb csússzon a vérszívó. Ily módon egy kicsit folyt a „páciens” vére és egy kis seb keletkezett az említett helyen, ezzel a módszerrel könnyedén megtéveszthette a férjet.

A vérzést ennél egyszerűbben is lehetett szimulálni. Nem kellett hozzá feltétlenül pióca, a korban ugyanis szinte mindig kéznél voltak elsősorban táplálkozási céllal tartott állatok, amelyek levágását követően el lehetett rakni a levágásuk során felgyülemlett vért, amelyről aztán aligha tudták megállapítani, hogy nem a feleség testéből származik.

előző oldal következő oldal 3 / 4