Sikeresen ösztönözte az amerikai nőket a munkába állásra Szegecses Rózsi

Rosie szegecselés közben

Mein Kampf és sonkás szendvics

Az amerikai nők már a korábbi évtizedekben is végeztek házon kívüli munkát (hivatalokban, tanítónőként dolgoztak például), a második világháború azonban hatalmas változást hozott munkaerőpiaci megjelenésükkel. A szövetségesek részére történő hadianyag-szállítást lehetővé tevő, 1941 márciusában elfogadott kölcsönbérleti törvénynek köszönhetően már Pearl Harbor előtt is számos amerikai vállalat gyártott hadianyagot, az USA háborúba való belépését követően azonban értelemszerűen jelentősen felpörgött a hadiipar.

Gyárak sora kapott megbízást lőszer-, fegyver-, repülő- és hajógyártásra. Eközben azonban 12 millió férfi katonának állt, és ezzel számottevő munkaerőhiány keletkezett. A kormánynak tehát alapvető érdeke volt a társadalom mozgósítása.

Mivel kezdetben a nők nem tülekedtek azért, hogy átvegyék férjeik helyét a gyárakban, az amerikai kormány úgy döntött, maga veszi kézbe a gyeplőt. Országos méretű kampányba kezdett annak érdekében, hogy minél több nőt bírjon rá arra, hogy gyári munkásként is járuljon hozzá a háborús győzelemhez, és ne „csak” a háztartást vezető asszonyként, anyaként. Ehhez első lépésként a Kongresszus óriási összegeket szavazott meg új óvodák alapítására.

A nők munkakedvének és patrióta elkötelezettségének felélesztésében kulcsszerepet játszott Rosie the Riveter. Alakját legtöbben Howard J. Miller grafikus 1942-es, a Westinghouse Company War Production Co-Ordinating Committee megbízásából tervezett plakátjával azonosítják – tévesen. A második világháború idején ugyanis ezt a plakátot nem hozták összefüggésbe Rosie alakjával. Ráadásul nagyon valószínű, hogy – a köztudatban elterjedt verziótól eltérően – nem is a hatgyerekes, gyári munkásként mindössze néhány hetet eltöltő csellista, az események idején 17 éves Geraldine Hoff Doyle szerepelt a We can do it posztert ihlető képen.

Jóval valószínűbb ugyanis, hogy a poszterlány egy bizonyos Naomi Parker volt, akiről 1942-ben az alamedai haditengerészeti légi bázison készítettek egy fotót, amint pöttyös kendőjében dolgozik. Mindezektől függetlenül Rosie the Riveter alakja elsőként egy Redd Evans és John Jacob Loeb által 1942-ben írt azonos című dalban tűnt fel: „Egész nap / Essen az eső vagy süssön a nap / Mindig a gyártósoron találjuk / Történelmet ír / A győzelemért dolgozik / Szegecses Rózsi.”

A fiktív alak a következő főszerepet 1943. május 29-én kapta, amikor a Saturday Evening Post címlapjára került a lap állandó címlaptervezőjének, Norman Rockwell festőnek a jóvoltából. Az ő képén egy meglehetősen erős testfelépítésű hölgy volt látható, amint ölében egy szegecselővel éppen szendvicset eszik, eközben pedig lábát Adolf Hitler hírhedt könyvén, a Mein Kampfon pihenteti. A dalban megénekelt Rosie képi manifesztációja itt jelent meg először a nagy nyilvánosság előtt. Mivel a képet az ország legismertebb illusztrátora készítette, a Saturday Evening Post pedig négymilliós példányszámban jelent meg az 1940-es években, a címlap hatalmas lökést adott a munkába álló szimbolikus nőalak mitizálásához.

A képen szereplő hölgynek egyébként nem sok köze volt a szegecseléshez, a nemrég elhunyt – akkoriban 19 éves – Mary Doyle Keefe ugyanis telefonközpontosként dolgozott a vermonti Arlingtonban. Marynek kétszer is modellt kellett ülnie, mivel Rockwellnek elsőre nem felelt meg a lány fehér inge, és a cipője sem nyerte el a tetszését.

A fényképet Gene Pelham készítette, és Rockwell ennek alapján festette meg Maryt. A műteremben a lány valóban egy szendvicset tartott a bal kezében, a Mein Kampfot azonban a festő csak „photoshopolta”. A művész a legnagyobb csalást talán az alany külseje tekintetében eszközölte: a teltkarcsú Rosie-t a filigrán, mindössze 110 fontos, vagyis 50 kilós Mary formálta meg. Rockwell negyed századdal később bocsánatot kért tőle, amiért ennyire átalakította a kép kedvéért.

1. Mein Kampf és sonkás szendvics
2. A Rosie-k évei
3. „Elveszik a munkát”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”