2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Romokból emelt várat a német újjászületés letéteményese, Konrad Adenauer

2022. április 19. 15:10 MTI

55 éve, 1967. április 19-én halt meg a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) első szövetségi kancellárja, a második világháború utáni német újjászületés atyja, Konrad Adenauer.

Konrad Adenauer
Konrad Adenauer 1951-ben, a könyvek között (is) kereste az NSZK helyét az újjászülető Európában (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, B 145 Bild-F000656-0038 / CC-BY-SA 3.0)

1876. január 5-én született Kölnben, eredeti neve Konrad Hermann Joseph Adenauer volt. A családi hagyományokat követve katolikus gimnáziumba járt Kölnben, az állam- és jogtudományi egyetemet Freiburgban, Münchenben és Bonnban végezte.

Politizálni 1906-ban kezdett a Centrum Párt tagjaként. 1909-ben már Köln polgármesterének első helyettese volt, 1917-ben pedig őt választották a nagyváros első emberévé.

Tizenhat éven át állt Köln élén, a weimari köztársaság idején a legnépszerűbb politikusok között tartották számon. Többször is emlegették kancellárjelöltként, de úgy döntött, hogy a biztos kölni széket nem érdemes kockáztatni a bizonytalan tisztségért.

1921-től 1933-ig a Porosz Államtanács elnökeként is tevékenykedett. A nácik felmentették tisztségeiből, nyugdíjazták, és 1934-ben, majd a Hitler elleni 1944-es merénylet után le is tartóztatták. A deportálandók listájára is felkerült, végül 1944 decemberében szabadult.

1945-ben rövid időre ismét Köln polgármestere lett, majd fokozatosan országos politikussá, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezéralakjává nőtte ki magát.

1948-ban a nyugatnémet Parlamenti Tanács alkotmány-előkészítő gyűlésének elnöke lett, egy évvel később a Bundestagban a CDU és a keresztényszocialista CSU közös frakciójának vezetőjévé választották. A konzervatív oldalon sikerült létrehoznia a polgári koalíciót.

Hetvenhárom éves volt, amikor 1949. szeptember 15-én a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárává választották. Célul tűzte ki a stabil demokrácia létrehozását, és a háborús vereség utáni elszigeteltség, kiszolgáltatottság leküzdése érdekében az ország csatlakozását az akkor alakuló európai, illetve atlanti szervezetekbe.

Mindezt korát meghazudtoló lendülettel tette. Háromszor, 1953-ban, 1957-ben és 1961-ben választották meg kormányfőnek, nevéhez fűződik az úgynevezett kancellári demokrácia kialakítása, melynek lényege, hogy az alkotmány alapján egyébként is széles hatáskörrel rendelkező kormányfő szinte mindenki mást háttérbe szorít.

1952-ben merényletet kíséreltek meg ellene, minden valószínűség szerint az izraeli Irgun ügynökei, de a háború utáni érzékeny politikai légkörben Adenauer inkább az ügy eltussolása mellett döntött. 1955-ig a külügyminiszteri tisztséget is ő látta el, s minden lehetséges fórumon azon dolgozott, hogy bevonja Németországot az ötvenes évek elején meginduló európai integrációs folyamatokba.

1954-re sikerült rendeznie a kapcsolatokat a nyugati államokkal, és eloszlatnia a Németország megerősödésével kapcsolatos aggodalmakat. Csatlakozott Robert Schuman francia külügyminiszter európai integrációs tervéhez, szorgalmazta Németország belépését a Montánunióba, s fontos szerepet szánt országának a formálódó Európai Gazdasági Közösségben. 1963-ban barátsági szerződést írt alá Charles de Gaulle francia elnökkel, és Izraellel is megállapodott a kárpótlásról, valamint a diplomáciai kapcsolatok rendezéséről.

Gazdasági miniszterével, Ludwig Erharddal együtt a német gazdasági csoda megteremtőjének számít, intézkedéseik révén sikerült megteremteni a szociális piacgazdaság egyik mintapéldáját, a klasszikus jóléti államot. A kettészakított Németország ügyében mindvégig az egyesítés mellett foglalt állást. Markánsan antikommunista politikát folytatott, miközben 1955-ös moszkvai látogatása alkalmával sikerült elérnie az utolsó német hadifoglyok elengedését.

Az 1961-es választásokon a CDU/CSU elveszítette abszolút többségét, és Adenauer is fokozatosan vesztett népszerűségéből. Két évvel később lemondott, utóda Ludwig Erhard lett. Az európai egység fáradhatatlan híve 91 éves korában, 1967. április 19-én halt meg a Bonnhoz közeli Rhöndorfban. Több mint tizennégy éven át ült a kancellári székben, személye nemcsak hazájában, hanem egész Európában nagy tiszteletnek örvendett.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Európa két ikonikus vezetője, Konrad Adenauer (j.) és Charles de Gaulle (b.) 1961-ben (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, B 145 Bild-F010324-0002 / Steiner, Egon / CC-BY-SA 3.0)Konrad Adenauer 1896-ban
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár