Nürnbergben ítélt először nemzetközi törvényszék háborús bűnösök fölött

Az ítélet: halál – de nem mindenkinek

Az ítéletet 218 tárgyalási nap után, 1946. október 1-jén hirdették ki. Tizenkét vádlott halálbüntetést, három (Hess, Funk és Raeder) életfogytiglani, négy (Speer, von Schirach, von Neurath és Dönitz) 10 és 20 év közötti börtönbüntetést kapott, további három embert (Fritzsche, Schacht és von Papen) pedig felmentettek.

1946. október 16-án a nürnbergi fegyházban tíz bűnöst (Ribbentrop, Keitel, Jodl, Frick, Kaltenbrunner, Rosenberg, Frank, Sauckel, Seyss-Inquart, Streicher) akasztottak fel, Bormannt távollétében ítélték el, Göring előző este cellájában lett öngyilkos. Holttestüket egy müncheni krematóriumba szállították, majd hamvaikat az Isar folyó felett szórták szét, a börtönbüntetésre ítélt náci vezetők Spandauba kerültek.

[galeria_kep_35250]

A törvényszék felmentette a német kormányt, a náci párt paramilitáris szervezetét (SA) és a hadsereg főparancsnokságát (utóbbit nem minősítették jogi szervezetnek), de bűnösnek mondta ki a politikai rendőrséget (Gestapo), a titkosszolgálatot (SD) és a náci párt vezető testületét és katonai szervezetét (SS).

A per nem csak az igazságszolgáltatás miatt vált történelmi eseménnyé. A helyszínen több száz tudósító vett részt és kísérte figyelemmel az eseményeket, köztük az irodalom olyan kiemelkedő alakjai, mint Ernest Hemingway, John Steinbeck, Erich Kästner, vagy Rebecca West. Míg a nemzetközi sajtó a világszenzációtól volt hangos, addig Magyarországon a reflektorfény nem a nürnbergi vádlottakra irányult. Ez részben érthető, hiszen a politikai instabilitás, a gazdasági összeomlás, a párizsi békefeltételek és a csehszlovák lakosságcsere egyaránt nagyobb ügynek, valódi létkérdésnek számítottak hazai viszonylatban az 1946-os évben.

A vizsgált orgánumok legtöbbje az ítéletek jogi megalapozottságát egyáltalán nem kérdőjelezte meg, sőt, az ítéletek enyheségére, és az igazságtalanul felmentett bűnösökre helyezték a fókuszt. A Magyar Nemzet, a Kis Ujság, vagy a Magyar Szó többnyire tárgyilagosan fogalmazott, és csak néhány bekezdésben emlékeztek meg az ítéletről.

A váratlanul felmentett Hjalmar Schacht Kis Ujságban idézett mondata árulkodó a náci bűnösök lelki állapotával kapcsolatban. A gazdasági miniszter egyetlen terve az volt, hogy eljusson feleségéhez és kislányához, „ezután el akarok tűnni a világ szeme elöl és soha többé nem akarok a sajtóval találkozni” – jelentette ki a meggyötört Schacht, aki a tudósítások szerint kislányának csokoládét gyűjtött, amiért cserébe autogramot osztogatott.

A kommunista szimpatizáns Szabad Nép már vehemensebben reagált az ítélethozatalra. Hasábjain megdöbbentő verdiktről írt, és az angolszász-német nagytőke közös ördögi tervét sejtették az enyhébb ítéletek hátterében. A lap figyelmeztetett, hogy a világ demokratikus erői hamarosan eltörlik a nagytőkések minden csoportját.

A Népszava némileg visszafogottabban fogalmazott, beszámolójának a „Feltűnő és érthetetlen ítéletek Nürnbergben” címet adta. Cikkükben utaltak a nagytőkések háttéralkujára, de arra is rávilágítottak, hogy a lelki felkészítés bűnére nem fektettek kellő hangsúlyt az ítéletben. A szélsőségek mellett persze akadtak olyan orgánumok is, akik politikai állásfoglalástól függetlenül szólaltak fel drámai hangon. „A vádlottak sápadtan hallgatják a verdiktet” – ehhez hasonló mondatok jellemezték a Világ október 2-i számát.

[galeria_kep_35253]

Nemzetközi viszonylatban óriási visszhangot kapott, hogy a történelem során először a nürnbergi perben vonták büntetőjogi felelősségre támadó háború indításáért egy legyőzött ország vezetőit. Az ENSZ 1946 végén jóváhagyta és nemzetközi szintre emelte a nürnbergi eljárás elveit, majd 1950-ben kimondta a hét „nürnbergi elvet”, köztük a személyes felelősség elvét is: ezután a bűnösök többé nem hivatkozhattak az államra.

1946 és 1949 között Nürnbergben további tizenkét pert tartottak, amelyekben 199 vádlott közül 36-ot ítéltek halálra, többségében náci funkcionáriusokat és orvosokat. Noha Tokióban is számos eljárás indult a japán háborús bűnösökkel szemben, sokan elmenekültek a felelősségre vonás elől. 

Kortárs szakemberek egyik legfőbb aggálya a nürnbergi perekkel kapcsolatban, hogy a szövetségesek részrehajlóan, saját bűneik lajstroma és megtorlása nélkül hoztak ítéletet. Különösen az felháborító, hogy Sztálin Szovjetuniója a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése révén részt vett Lengyelország lerohanásában, de ezt a kompromittáló részletet – a szovjet-német megnemtámadási egyezményt – úgy varázsolták semmissé, hogy a dokumentumot hamisítványnak nyilvánították.

Még festmény is készült az eseményről (Laura Knight: A nürnbergi per, 1946)

Az atomtámadások és a pusztító légicsapások tovább rombolták a győztesek jogán, erkölcsi alapon ítélkező döntnökök hitelét, a bíróság – visszás módon – a szövetségesek oldalán nem hozott elmarasztaló ítéletet. A per technikai szempontból is forradalmi változásokat hozott: a „bábeli” zűrzavar óriási lökést adott a szinkrontolmács szakma elterjedésének.

1. A felelősségre vonás előkészületei
2. Az ítélet: halál – de nem mindenkinek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyesült Államok

• Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat
• Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony
• 10 meglepő tény a vasút történetéből
• Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre
• Woodrow Wilson neje az ország élén
• Ezer követőjét költöztette a dzsungel mélyére az amerikai szektavezér