„A szabad világ tudott Auschwitzról. A magyar zsidók nem. Miért nem tudtak? Miért nem szóltak nekik?” – tette fel a dühös kérdést a máramarosszigeti származású Nobel-díjas író, Elie Wiesel. Heller Ágnes filozófus mintegy feleletet ad rá önéletrajzában: „Nemcsak utólag, de már gyermekfejjel is a Zsidó Tanácsot okoltam ezért a helyzetért. Semmit nem tudtunk arról, mi lesz velünk, ők azonban tudták. Kiadták a nyilatkozatot, hogy viselkedjünk fegyelmezetten, engedelmeskedjünk a hatóságnak.”

Tény, hogy 1944. április 10-én két szlovákiai (magyar anyanyelvű) zsidó, Rudolf Vrba és Alfréd Wetzler megszöktek Auschwitzból, majd Zsolnán egy 33 oldalas „jelentést” készítettek a haláltábor borzalmairól, amely aztán kalandos úton érkezett meg Magyarországra. Lefordításával sok időt fecséreltek el a zsidó vezetők, és egyes történészek máig úgy vélik, hogy ha hamarabb kezdik el széles körben terjeszteni, talán többen rejtőznek el és menekülnek meg. Mások úgy vélik, hogy a holokauszt eseményeit különösebben nem befolyásolta az „Auschwitz-jegyzőkönyv”, amelynek történetét a néhai Haraszti György történész alaposan feldolgozta.

Benne volt a hírekben

De mit tudhatott egy átlagos magyar olvasó a holokausztról? Bármilyen meglepőnek is tűnik, de az 1944. március 19-i német megszállás előtt is alapvetően tájékozódni lehetett a népirtó német politika néhány alapvető eleméről a magyarországi sajtóból.  „Krakkóból kitelepítik a zsidókat” – szólt a Magyar Nemzet 1940. augusztusi cikke, de a lapok beszámoltak a szlovákiai és a bécsi zsidók deportálásáról is, utalva rá, hogy őket valahova Lengyelországba viszik.

A szélsőjobboldali Magyarság 1941 tavaszán egyenesen helyszíni riportot közölt a lublini gettóból, igaz, főleg a zsidók munkára kényszerítéséről számolt be. A Függetlenség az év szeptemberének végén adta hírül: a Cseh-Morva Protektorátus Eisenbrod kerülete immár „zsidómentes”, tehát „az egész kerületben egyetlen zsidó sem lakik”. Bár hivatalosan 89 ezer zsidó élt Szlovákiában 1940-ben, a Kárpátmedence című lap 1942 májusában megírta, hogy már 45 ezer főt kitelepítettek, „ősszel pedig Szlovákia teljesen zsidómentes lesz”. Az év júliusában már azt is megtudhatták a Reggeli Magyarország olvasói, hogy megkezdték 80 ezer párizsi zsidó „koncentrációs táborba” hurcolását, majd onnan „Keletre” való deportálását.

1942 végén az Uj Magyarságban Vajta Ferenc közölt címlapos összefoglalót az európai zsidóság helyzetéről: szerinte jövő tavaszra „már egyetlen zsidó sem lesz a birodalom területén”. Belgiumból és Hollandiából „most vitték éppen az utolsó transzportot keletfelé”, Franciaország zsidóit pedig határidőre „irányítják vissza a keleti őshaza felé”. Norvégiában „két héttel ezelőtt hozták meg a végérvényes zsidó-törvényt: a zsidó vagyon az államikincstárra szállt, a zsidók pedig a keletfelé induló hajókra”. Már a Balkánon is „összegyűjtötték a zsidókat: egyelőre munkatáborokban dolgoznak, de további sorsukról is gondoskodás történt [...]”.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. ősz számában olvasható.