„Mindenkit lekopaszítanak”. Pártos Imre bori notesze és munkaszolgálat utáni pályája

2022. április 9. 12:09 Aetas, Múlt-kor

Korábban

A felszabadulás, vándorlás és megérkezés Szegedre

Románia és Bulgária kiugrása a háborúból gyors visszavonulásra kényszerítette a németeket Borból. Először az altáborokból vonták vissza Borba a magyar munkaszolgálatosokat. Pártos Imre a Bregenz altáborban lévőkkel együtt ekkor kerül a Borban lévő Brünn nevű táborba (1944. szeptember 4.). Bori időszakának második, közel két hónapig tartó szakasza ez, amely önmagában is két – a Brünn és a Berlin táborban töltött – időszakból áll. Mindkét bori táborban sokkal rosszabb volt a helyzet (és az ő helyzete), mint a Bregenz altáborban, miközben az ő írnoki és egyben védett pozíciója megmaradt.

Hosszú várakozás után a Berlin táborból Magyarországra indított második csoportba került. A korábban elindított első csoport tragikus sorsával ellentétben az ő csoportját a Tito-partizánok felszabadították (1944. szeptember 30.). Pártos Imre bori munkaszolgálatos időszaka és ezáltal a naplója leghosszabb része itt véget ért. A háborúnak és az életveszélyes helyzeteknek azonban nem volt végük. A szerb hegyek közötti, közel két hónapos, kalandos vándorlásnak talán a legnehezebb része Kučevóhoz kötődik. A németek ugyanis váratlanul visszafoglalták a már a partizánok kezén lévő és a volt bori munkaszolgálatosokat nagy számban befogadó szerb várost.

Pártos naplójának leírásai egybecsengenek a kučevói támadásról részletesen beszámoló Andai Ferenc, volt bori munkaszolgálatos visszaemlékezésével. Pártos és Andai egymástól függetlenül Kučevo után ugyanabba az irányba ment tovább. A mintegy 2400 felszabadított bori munkaszolgálatossal ellentétben nem Románia felé, Aradra vagy Temesvárra vitt az útjuk, hanem Nagybecskerekre, majd Szegedre. Pártos alig két héttel később (1944. október 24.) érkezett meg Szegedre, mint ahogyan a város felszabadult. Andai hamar elhagyta a várost, és a számára nagyobb biztonságot és jólétet jelentő Temesvárra ment. Pártost is fenyegette a „málenkij robot”-ra hurcolás veszélye, és barátai őt is hívták Temesvárra, ő mégis Szegeden marad. Itt a református otthonban megvendégelték, ingyen szállást adtak neki, az ügyvédi kamarától tudott segélyt kérni, a város pedig gyorssegélyben részesítette. Szegeden ismét polgárnak érezte magát.

Ehhez életének négy fontos változása mindenképpen hozzájárult. Bevonulása óta először élvezhette a városi civilizáció adta kényelmet (színház, mozi, cukrászda, fürdő stb.), ismét legitim módon, igazolványokkal védve élhetett. Lényeges változást jelentett, hogy megismerkedett Antalffy György híres szegedi halkereskedővel és családjával. Ők barátságukba, családjukba és házukba fogadták. A huszonhárom éves, válófélben lévő lányukkal és kétéves unokájukkal – ameddig ez a naplóból követhető – bensőséges kapcsolatot ápolt.

A szegedi „megállapodottság” jeleként fogható fel, hogy noteszének adatokat tartalmazó, addig üresen hagyott részébe ekkor írta be nevét („Dr. Pártos Imre”) és a neki is otthont adó Antalffy család lakcímét („Szeged, Gr. Apponyi utca 19.”). Pártos Imre szegedi életében a negyedik, utólag sorsdöntőnek nevezhető változás az volt, hogy a városházán segédtisztviselői ingyen-állást lecserélte a rendőrnyomozói munkakörre. Egyre több munkája lett a rendőrségen. Annyit írt csak erről, hogy „kihallgatok, előzetes letartóztatást is foganatosítok, internáltatok”. A neki tetsző rendőrségi munkáról, az egyre növekvő munkateherről és munkájának elismeréséről ugyan értesülünk tőle, de a részletekről nem tudunk meg semmit.

Pártos Imre az 1944-es év utolsó napján befejezte a rendszeres naplóírást. Ezt követően a noteszébe még öt fontos, rövid bejegyzést tett 1945. június 5. és 1947. szeptember 30. között. Ezek között szerepelt Császár János bori keretlegény szegedi elítélésére és kivégzésére vonatkozó dátum (1945. augusztus). A munkahelyváltozással kapcsolatban annyit írt noteszébe, hogy 1945. június 5-én „államügyésszé neveztek ki” Szegeden. Megváltozott családi állapota is, mivel elvált a bori noteszében többször említett szerelmétől, és új házasságot kötött (1946. január 26.).

Felesége azonban nem a naplójában emlegetett Antalffy Erzsébet, hanem a szegedi gyermekorvos, dr. Nagy Klára lett. A napló utolsó bejegyzésében pedig azt írta, hogy „pompás fiúcska apja vagyok” (1947. szeptember 30.). Fia napra pontosan három évvel azután született, hogy a partizánok felszabadították őt, és visszanyerte szabadságát.

Csapody Tamás: Pártos Imre bori notesze és munkaszolgálat utáni pályája című tanulmánya az Aetas folyóirat 2020/4. számában jelent meg, a teljes írás és a bori naplójának szövege az alábbi linken érhető el:

http://acta.bibl.u-szeged.hu/71947/1/aetas_2020_004_116-143.pdf

előző oldal 2 / 2