2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Mi mindent jelképezhetett a szakáll Shakespeare korában?

2019. szeptember 11. 19:29 Múlt-kor

Színház az egész világ

A tudomány előtt ismeretes, hogy ekkoriban a pubertáskor később kezdődött, mint napjaink embereinél, így a férfiakat akár késő kamaszkorukban vagy még a korai húszas éveikben is „fiúknak” láthatta a társadalom.

Ez fontos tényező annak értelmezésében is, hogy a kor színházaiban miért nem játszottak nők – a női szerepeket fiúk játszották, fejlődésüket tekintve pedig a jelek szerint idősebb korukig, mint elsőre gondolnánk. Az is bizonyos, hogy a korabeli drámaírók gyakran alkalmazták karaktereik megalkotásában a szakállat.

A korabeli színdarabok ábrázolásmódjában a kamaszok rendre a hazugságban, átverésben utaznak – a humorosabb hangvételű darabok kiszólogató szolgáitól kezdve a IV. Henrik-drámákban az ifjú Henrik herceg és társai valóságos bűnelkövetéséig. Ez arra enged következtetni, hogy azt a határozatlanságot, amelyet a nem teljesen szőrös arcú, ám már nem is gyermek ifjak megjelenésükkel mutattak, a szélesebb társadalom valamiféle fenyegetésként fogta fel.

A férfiassággal kapcsolatban a szakállra helyezett szokatlanul nagy hangsúly mindazonáltal kiváló eszközzé, szimbólummá tette azt a kor színházaiban. Habár valószínű, hogy a színészek saját, valódi szakállukat viselték a színpadon, bőven áll rendelkezésre bizonyíték mind a helyi amatőr társulatok, mind az egyetemi színjátszó szakkörök, mind az angol Királyi Ruhatár feljegyzéseiből az álszakállak meglehetősen elterjedt használatára.

A madzaggal felkötözött vagy ragasztóval rögzített álszakállak fontos részét képezték a kora újkori dramaturgiának, emellett központi szerepet játszottak számos előadás cselekményében, amikor a szereplők álcát öltenek magukra.

Erre kiváló példa Nathan Field, John Fletcher és Philip Massinger 1613-as An Honest Man's Fortune („Egy becsületes ember vagyona”) című darabja, amelyben a Longaville nevű szereplő kijelenti, „az álcához kötelező a szakáll.” A szakáll fent taglalt jelentőségét figyelembe véve ez rendkívül érdekes kérdéseket vet fel a férfiasság változékonyságával kapcsolatban. Az álszakállak minden stabilitását elveszik a férfiasság eme rendkívül stabil korabeli jelképének.

A kora újkori színpad valósággal hemzsegett a különféle színű szakállaktól – vörös, fekete, barna, ősz, de még kék, lila és sárga is előfordul –, amelyeket különféle fazonokra igazítottak: a széles, telt, hegyesre formált és kettéválasztott szakállaknak mind megvolt a maga jelentősége, amelyet a korabeli közönség értelmezni tudott.

A hegyes szakállak a színpadon jellemzően az udvaroncokat jelképezték, míg a széles, lapos szakáll a katonákat. Az „őszszakállú” kifejezés számtalanszor előfordul, és bármely idős férfit illethették vele.

Paradox módon az ősz arcszőrzet mind a bölcsességet és a helyes tanácsadást, mind a maradiságot és az egyre gyengülő fizikumot jelképezhette. Az „őszszakállúak” sokféle ábrázolása egyöntetűen azt sugallja azonban, hogy a férfiasság olyan előnyei, mint az anyagi stabilitás vagy a társadalmi státusz jobbára csak az erejük teljében lévő férfiakat illették meg, s nem tartottak ki idős korig.

A kora újkori színdarabok azt is jól mutatják, hogy maga a férfiasság eleve egy instabil tulajdonság volt. A férfiakat gyakorta állítják szembe egymással a hatalomért való versengésben, ilyen alkalmakkor pedig előfordult a szakáll meghúzása vagy kitépése a másik megalázása érdekében. Erre gondol Hamlet is, amikor egy, az udvarhoz újonnan érkezett színésztől megkérdi: „tán csak nem velem birkózni hozod azt a barkót Dániába?”

A férfiasság e feltűnő reneszánsz kori jelképének színpadi használata jól mutatja, mennyire instabil, tovatűnő és legfőképpen alaptalan volt a férfiasság kora újkori felfogása, annak ellenére, hogy a színház komplett szimbólumrendszert épített rá. Ahogy más korok, például sajátunk szakálldivatjait megfigyeljük, elgondolkodhatunk, mi minden rejtőzik az általuk konstruált jelképrendszer mögött.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Ismeretlen angol személy festménye 1545-ből, Id. John Bettes alkotása (kép forrása: semanticscholar.org / Tate Gallery, London)X. Károly Gusztáv svéd király (uralkodott 1654-1660) (kép forrása: Pinterest)Ismeretlen férfi portréja, olasz iskola, 16. század (kép forrása: Pinterest)
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár