2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: szeptember  •  Nap: 28
23 találat
[1]

935. szeptember 28.

Megölik Szent Vencelt

I. (Szent) Vencel, Csehország fejedelme, Csehszlovákia máig tisztelt nemzeti patrónusa áldozatul esik fivére, II. Boleszláv vezette nemesi felkelésnek.
Vencel a Přemysl-dinasztiából származott, akik a X. század elején, a frank központi hatalom gyengülésének idején a Csehországért folytatott harcban a bajor Luitpoldingoktól kértek támogatást; megerősítették a regensburgi püspökséghez fűződő kapcsolataikat is, mivel a Přemyslidák a központosított egyházszervezetet fel akarták használni politikai céljaik elérésére. Annak ellenére, hogy a papság élesen reagált erre a politikára, Vencel - amikor hatalomra került 921 körül - folytatta elődei politikáját, és erőteljesen törekedett a kereszténység terjesztésére. Vencelnek sikerült a következő években megőriznie hatalmát. Csak I. Henrik német király kényszerítette hódolásra 929-ben. Az ezután fellángoló hatalmi harcban Vencel életét vesztette.

[2]

1213. szeptember 28.

Merényletet követnek el Gertrúd királyné ellen

A Gertrúd királyné ellen végrehajtott és művészeink hatására utóbb zsarnoköléssé nemesült merénylet pontos indítékai nem ismertek. Nyilván előkelő helyen szerepelt az okok között az a mohóság, amellyel a királyné Magyarországra költözött rokonai és egyéb pártfogoltjai rávetették magukat az ország javaira. Különösen Gertrúd egyik öccse, Bertold bizonyult telhetetlennek. Noha híjával volt a szükséges ismereteknek, és a tisztséghez megkívánt életkort sem töltötte be, királyi sógora, II. András 1207-ben mégis őt nevezte ki kalocsai érsekké, és megerősítését is kierőszakolta a pápától. Miután pedig az ifjú világi hatalomra vágyott, neki adta előbb a horvát bán, utóbb az erdélyi vajda méltóságát. Az is beárnyékolta a királynét, hogy két másik fivérét a német király - Sváb Fülöp - megölésével gyanúsították. Ők Magyarországra menekültek, de hamarosan távoztak innen. Bertold azonban maradt, s a gyilkosság idején is nővére mellett volt a pisili erdőben. Miután sikerült egérutat nyernie, külföldre menekültében nem mulasztotta el magával vinni Gertrúd kincseinek egy részét. II. András a merénylők egyikét, Pétert nyomban karóban ültette, a többiek, köztük maga a nádor - a merénylet irodalmi utóélete révén elhíresült Bánk "bán" - csak évek múltán bűnhődtek birtokaik elvesztésével. Bertold még visszatért Magyarországra, ahonnan végleg 1218-ban, aquileiai pátriárkává történt kinevezése után távozott.

[3]

1322. szeptember 28.

III. Frigyes osztrák herceg vereséget szenved a mühldorfi csatában IV. Bajor Lajos német királytól

[4]

1396. szeptember 28.

A lovagi sereg vereséget szenved Nikápolynál

1396. szeptember 28-án zajlott le a nikápolyi csata. Zsigmond nemzetközi összefogással akarta elejét venni az oszmán fenyegetésnek. Vállalkozását a pápa keresztes hadjáratnak minősítette, mire nagyszámú zsoldos kerekedett fel Európából. Ünnepélyes külsőségek közepette indultak a francia lovagok 1396. április 30-án Dijonból, hogy kiverjék a törököket a Balkánról, majd megsegítve Konstantinápolyt, felszabadítsák Palesztinát és a Szent Sírt. Az Európán átvonuló lovagsereg - amelyhez németek, lengyelek is csatlakoztak - júliusban ért Budára, augusztusban átkelt a Dunán, majd elfoglalta Vidint. A mészkőszirten álló Nikápoly várát, az al-dunai közlekedés ellenőrzésének kulcsát, szeptember 12-én vették ostrom alá. Nikápoly felmentésére megérkezett I. Bajezid szultán hada. A francia lovagok elvetették Zsigmond haditervét, amely szerint a páncélos lovasságot nem az irreguláris akindzsik tömege, hanem a mögöttük sorakozó janicsárok, illetve a szárnyaknál elhelyezett lovasság, a szpáhik ellen kell bevetni. A franciák huszáros rohammal akarták elsöpörni a török haderőt. A török segédhadakon, majd a gyalogságon magát átverekedő, a küzdelemben elfáradt lovagság a szultáni sereg érintetlen magjától megsemmisítő vereséget szenvedett. Zsigmondot hívei nagy nehézségek árán kimentették a csatamezőről, a becslések szerint 30 ezer főre tehető keresztény seregből (ebből 8-10 ezer volt nehézlovas) azonban csak keveseknek sikerült elmenekülni. A fogságba esett több ezer katonára rabszíj került, csak néhányan térhettek haza - hatalmas váltságdíj ellenében - az oszmán fogságból.

[5]

1421. szeptember 28.

V. Albert osztrák herceg feleségül veszi Zsigmond király lányát

[6]

1453. szeptember 28.

Az alsó-ausztriai rendek elűzik a bécsi udvarból Cillei Ulrik grófot

[7]

1468. szeptember 28.

I. Mátyás Brassónak árumegállító jogot adományoz

[8]

1790. szeptember 28.

Meghal Esterházy Miklós herceg, a mecénás

Esterházy Miklós herceg, tábornagy, 1790. szeptember 28-i halálával, a kor egyik legjelentősebb művészetpártolója távozik az élők sorából.
Nevét mindenekelőtt Joseph Haydn osztrák zeneszerző támogatása tette ismertté. Maga is csellózott és baritonkürtön játszott - Haydn 126 baritontriót és 25 baritonduót komponált számára. A neves muzsikus, akit Esterházy fivére, Pál szerződtetett 1761-ben karmester-helyettesnek, számos színpadi előadásra szánt művet is írt, melyeket az 1766 és 1769 között Eszterházán épített kastélyban mutattak be. Az Fertőd melletti kastély, a herceg egyik legcsodálatosabb birtoka, "a magyar Versailles", a tudomány és művészet központja lett. Miklós herceg halála után fia, Antal feloszlatja az operatársulatot és a kamarazenekart, a templomi zenekart azonban megtartja. Haydn járadékot kap. Az unoka, Miklós is támogatja Haydnt és Beethovent, valamint értékes képeket gyűjt kastélyaiban (Esterházy Madonna).

[9]

1830. szeptember 28.

V. Ferdinándot magyar királlyá koronázzák

Az I. Ferenc császár és király második házasságából származó legidősebb fiúgyermek (szül. 1793), a trónörökös születése óta súlyos epilepsziában szenvedett, úgyhogy apja többször gondolt arra, hogy megváltoztatja a trónöröklés rendjét. Tanácsadói, köztük Metternich herceg azonban, a legitimitás elve mellett hadakozva lebeszélték erről. Végül Ferenc, először a magyar trón bebiztosítása érdekében, Pozsonyban a rendekkel 1830. szeptember 28-án magyar királlyá koronáztatta fiát.

[10]

1841. szeptember 28.

Megszületett Georges Clemenceau francia politikus

Vendée-ban látta meg a napvilágot. Orvosnak készült, de hamar politikai pályára lépett, 1871-ben beválasztották a nemzetgyűlésbe. Egyik alapítója, majd elnöke volt a Radikális Pártnak. Először 1906-ben lett miniszterelnök, s 1909-ig töltötte be ezt a tisztet. Különféle társadalmi reformokat vezetett be, küzdött az állam és az egyház szétválasztásáért, szakított a szocialistákkal. A jövedelmek megadóztatására irányuló kísérlete a jobboldal ellenállásán megbukott. 1917-20 között másodszor is kormányfő volt, s támogatta a háború folytatását. Foch marsall mellett jelentős szerepe volt az antant győzelmében. Az I. világháborút lezáró 1919-es párizsi békekonferencián ő vezette a francia küldöttséget, s nagy szerepet játszott a Magyarországgal kötött trianoni békeszerződésben is. Az 1920. évi köztársasági elnökválasztáson vereséget szenvedett és visszavonult. Párizsban hunyt el 1929. november 24-én.

[11]

1871. szeptember 28.

Megszületett Pietro Badoglio olasz tábornok

Grazzano Monferrato-ban látta meg a napvilágot. 1916-tól tábornok, 1918 novemberében az olasz-osztrák-magyar fegyverszüneti tárgyalásokon az olasz delegáció vezetője. A szenátus tagja (1919-45), a Fővezérkar főnöke (1919-21, 1925-29, 1933-40). Olaszország marsallja (1926-tól), líbiai főkormányzó (1928-33), a második olasz-etióp háborúban az olasz csapatok főparancsnoka (1935 novemberétől), Olasz Kelet-Afrika alkirálya (1936-37), a katonai főparancsnokság tagja (1940 májusától). A II. világháború elején azt az elképzelést támogatta, hogy Olaszország átmenetileg ne lépjen hadba. Mussolini őt tette felelőssé az 1940. évi görög hadjárat kudarcáért, s ezért leváltotta a Fővezérkar éléről. Később III. Viktor Emánuel bizalmasaként 1943. július 25-től 1944. június 9-ig miniszterelnök volt, s 1943. szeptember 3-án ő kötötte meg a szövetségesekkel a fegyverszüneti egyezményt, október 13-án pedig hadat üzent Németországnak. 1945-ben a fasizmus támogatójának nyilvánították, kizárták a szenátusból, de 1947-ben rehabilitálták. 1956. november 1-jén

[12]

1878. szeptember 28.

Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtja lemondását

[13]

1895. szeptember 28.

Meghal Louis Pasteur

Villeneuve-l'Étang-ban meghal Louis Pasteur francia kémikus, bakteriológus, a mikrobiológia, az immunológia, valamint a járványtan megalapítója.
Tímárcsaládból származott. A párizsi École Normale Supérieure-ön (műegyetemen) szerzett doktori oklevelet 1847-ben, ezután a strasbourg-i, majd a lille-i egyetem tanára, 1858-ban az École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867-73-ig a Sorbonne professzora volt, 1868-ban fél oldalára megbénult, de folytatta munkáját. Kezdetben kémiai kutatásokkal foglalkozott: felismeréseivel a sztereokémia alapjait fektette le. Ezután az almasavas, az alkoholos és a vajsavas erjedést tanulmányozta, és megállapította, hogy mindhárom esetben az erjedést egy-egy speciális mikroorganizmus váltja ki. A selyemhernyóval és betegségével, a szemcsekórral kapcsolatos 1865-ös kutatásai során felismerte a kórokozót, s így megmentette a selyemhernyó-tenyésztést. 1870 és 1886 között számos fertőző betegséget okozó mikroorganizmust azonosított. 1878-ban mondta ki azt a ma már nyilvánvaló igazságot, hogy a fertőző betegségeket a szervezetbe behatoló mikroorganizmusok okozzák. A modern bakteriológia megalapozójaként kidolgozta a róla elnevezett pasztőrözési eljárást, amely - a kíméletes hevítés hatására lejátszódó csírátlanítás - az élelmiszerek, italok tartósításában széles körű alkalmazást nyert. 1881-ben kezdte meg kutatásait a veszettséggel kapcsolatban. Ennek eredményeként védőoltást fejlesztett ki, amelyet 1885 júliusában alkalmazott először sikeresen emberi szervezeten. 1888-ban vezetésével kezdte meg működését Párizsban a Pasteur Intézet a veszettséggel kapcsolatos alapkutatásokra, a veszett állatok által megmartak kezelésére és a szükséges oltóanyag termelésére. 1882-ben a Francia Akadémia tagjává választották.

[14]

1895. szeptember 28.

Meghal Veres Pálné

Váchartyánban meghal Veres Pálné, született Beniczky Hermin, a magyar nőnevelés úttörője.
1839-ben férjhez ment Nógrád vármegye főjegyzőjéhez, s az 1850-es évekig kizárólag családjának élt. Azonban a nőnevelés elhanyagolt ügye egyre inkább felkeltette érdeklődését, és ezért 1867-ben megalapította a Nőképző Egyletet azzal a feladattal, hogy lehetővé tegye a nők alaposabb képzését és a vagyontalanok számára kenyérkereső pályák megnyitását. 1869-ben megnyitotta leánynevelő intézetét, s az iskolában vezetésével több tagozatot hoztak létre. Intézetének nagy szerepe volt a magyarországi leánygimnáziumi oktatás kiépítésében. Nézeteit nyomtatásban is megjelentette. 1889-ben visszavonult az iskola patronálásától. Budapesten ma is utca viseli a nevét és gimnázium őrzi emlékét.

[15]

1895. szeptember 28.

Felavatják a Mária Valéria hidat

1895. szeptember 28-án avatták fel az Esztergomot és a felső-magyarországi Párkányt összekötő Duna-hidat.
Nevét Mária Valériáról, I. Ferenc József és Erzsébet királyné Budán született gyermekétől kapta. A hidat 1919-ben, a visszavonuló cseh csapatok felrobbantották, s az csak az 1930-as évek végén épült újjá. 1938-ban, amikor a trianoni béke által elcsatolt Felvidék déli, magyarlakta sávja visszakerült Magyarországhoz, a híd már újból állt. Tragikus sorsa a második világháború végén megismétlődött, akkor 1944 decemberében a németek felrobbantották. Ezután 57 éven át - a Duna-hidak közül egyetlenként - romos maradt, bár az 1947-es párizsi békeszerződés alapján a Duna újból határfolyóvá vált, s így az Esztergom és Párkány közötti közvetlen átkelés nemzetközi érdekké vált. 1999 szeptemberében magyar-szlovák kormányközi egyezményt írtak alá a híd helyreállításáról, majd 2000. október 17-én megkezdődött az építkezés. Az újjáépített átkelőt 2001. október 11-én adták át ünnepélyesen.

[16]

1916. szeptember 28.

Megszületett Olga Lepesinszkaja orosz balett-táncosnő

Korának egyik legvirtuózabb táncosnője Kijevben látta meg a napvilágot. A moszkvai balettiskolában tanult. 1933-63 között a Moszkvai Akadémiai Nagy Színház vezető balerinája volt. Pályáját rögtön parádés szerepekkel kezdte: eltáncolta Auróra szerepét a Csipkerózsika, és Mása szerepét a Diótörő című Csajkovszkij-balettekben. Későbbi híresebb szerepei: Zoluska (Prokofjev: Zoluska), Jeanne (Aszafjev: Párizs lángjai), Swanilda (Delibes: Coppélia). 1963-ban abbahagyta a táncot, és pedagógusként dolgozott tovább. Tanított Olaszországban, az NDK-ban, és hosszabb ideig gyakorlatvezető balettmester volt, a budapesti Operaházban is. Munkásságát magyar kitüntetéssel is elismerték.

[17]

1918. szeptember 28.

A Monarchia békejegyzékkel fordul az antanthatalmakhoz

Bulgária 1918. szeptemberi gyors fegyverletétele sokkolta a Monarchia mind osztrák-német, mind magyar politikai vezetőit. A vereséggel az állam felbomlásának veszélye rémlett fel előttük. Az udvar, maga Károly is, 1918 őszén hajlandó lett volna már a Monarchia szerkezetének megváltoztatására, de a magyar miniszterelnök elzárkózott nemcsak a Monarchia trialista átalakításának gondolatától, hanem minden olyan javaslattól is, amely Magyarország területi integritását megbontotta volna. A Monarchia először szeptember közepén fordult az antanthoz megegyezéses békejavaslatával. Az antant ekkor már döntött: a Monarchiát régi formájában semmiképpen nem tartják fenn. Bulgária kapitulációja után, szeptember 28-án a koronatanács most már konkrét békejegyzékkel fordult az antanthatalmakhoz. Október 4-én Wilson elnöknek küldték el a béketárgyalásokat kérő javaslatot a wilsoni pontok alapján. 18-án Wilson kijelentette: a januári 14 pont már nem érvényes a Monarchiára. Időközben október 16-án a császár "legfelsőbb kézirat"-ot adott ki, amely meg akarta könnyíteni a béketárgyalásokat. A császári kiáltvány szerint Ausztria szövetséges állammá alakult át, minden nép saját területén szövetségi államot hoz létre, a lengyel területek pedig a wilsoni elveknek megfelelően csatlakoznak a néhány nappal korábban létrejött Lengyelországhoz. A kiáltvány hangsúlyozta: az átalakulás nem vonatkozik a magyar korona országaira. Az antanthatalmak azonban Németország hátában németellenes államalakulatok rendszerét kívánták látni, a Monarchia nemzeteinek képviselői pedig már állami függetlenséget követeltek. Miután Wilson október 18-án elutasította a Monarchiával kötendő békét, a monarchia különböző részeiben, Zágrábban, Prágában, Krakkóban megalakultak a nemzeti tanácsok, és kezdték végrehajtó hatalmi rendszerüket kiépíteni. Október utolsó napjaiban már kikiáltották az önálló délszláv és csehszlovák államot. Az újabb különbékét kérő jegyzékben (október 27.) a Monarchia már elfogadja Wilson feltételeit: hajlandó volt elismerni a csehszlovák és a délszláv állam függetlenségét. Időközben Bécsben a Reichsrat német képviselői bizottságot hoztak létre a Monarchia felszámolására, és 30-án az új állam címerét és zászlaját is megszavazták. Miután mindez már lezajlott, 31-én végül Magyarországon is győzött a forradalom.

[18]

1956. szeptember 28.

Meghal William Edward Boeing amerikai repülőgéptervező és repülőgépgyáros

1881. október 1-jén született Detroit-ban. Az 1910-es években lobbant fel szenvedélye a repülés iránt. Conrad Westervelt nevű, a haditengerészetnél mérnökként dolgozó barátjával 1914-ben ült először repülőgépre. Ekkor határozta el, hogy egy még tökéletesebb gépet tervez. Megtanult repülni, megvásárolta első hidroplánját, Aero-Klubot alapított, s Westervelttel és 21 munkatársával megépítették első két gépüket. Ezek még fából és zongorahúrokból készültek. Első kis vállalatát, amelyet még Pacific Aero Product néven jegyeztek be, 1916-ban Boeing Airplanes Company-ra változtatta. Gépeit csak megbízható munkatársakkal építette. Az I. világháborúban 50 iskolagépet szállított a hadsereg részére. A háború után egy ideig nem kapott megrendelést, és átmenetileg hálószobabútorokat és csónakokat gyártott. Az 1920-as években rájött az újrakezdés nyitjára. Igaz nehezen, de megkapta az amerikai postától az államok közötti postai szállítás jogát, s megalakította a Boeing Air Transport Service elnevezésű légiszállítási vállalatot. A Pacific Airlines megvásárlása után vállalata 800 alkalmazottal már Amerika legnagyobb repülési cégévé vált. 1934-ben a cég részvénytársaság lett és további vállalatokat olvasztott magába. Az amerikai kormány azonban fellépett a nagyhatalmú monopóliumok ellen, és meggátolta a Boeing birodalom további terjeszkedését. Elkeseredésében a birodalom alapítója 52 éves korában visszavonult, és csak a II. világháborúban állt még egyszer a hadsereg rendelkezésére. A Boeing-cég 1954-ben került ismét a világ repülőgépgyártó cégeinek élvonalába, amikor bemutatták a Boeing 707-es sugárhajtású utasszállító repülőgépet. Ezzel és a 7-es sorozat többi tagjával a cég világszerte vezető szerephez jutott. A Boeing cég gyártotta az amerikai holdprogramban használt, a Hold mesterséges holdjaként keringő Lunar Orbitert, a Saturn-V rakéta első fokozatát és az űrhajósok által a Hold felszínén használt holdjárművet. A Boeing cég 2001-ben Seattle-ből Chicagóba tette át a székhelyét.

[19]

1960. szeptember 28.

Épül a József Attila-lakótelep

A főváros egykori szégyenfoltja a Mária Valéria-telep helyén 1957-ben felépült lakótelepet a IX. kerületi Tanács által meghirdetett pályázat alapján József Attiláról nevezték el. A névadó ünnepségekre 1961-ben, a költő születésnapján kerül majd sor. A propaganda is jól kihasználta a szenzációt: a Valéria-telep egykori lakói a nyomortanyákból komfortos lakásokba költözhettek.

[20]

1970. szeptember 28.

Meghal Nasszer elnök

Gamal Abdel Nasszer, 1954 óta Egyiptom államfője, 1970. szeptember 28-án Kairóban, 52 éves korában, szívroham következtében váratlanul elhunyt. Utóda, alelnöke, Anvar Szadat. Nasszer karrierje 1948-ban kezdődött, amikor, mint ezredes harcolt az izraeli-arab háborúban. Részt vett a Faruk király elleni puccsban (1952. VII. 23.), s a fegyveres erők főparancsnokaként 1954-ben politikai ellenfele, Ali Nagib helyébe lépett az államfői poszton. 1956-ban államosította a Szuezi-csatornát.

[21]

1971. szeptember 28.

Mindszenty bíboros elhagyja Magyarországot

Hosszas tárgyalások után a magyar kormány lehetővé tette, hogy az 1956. november 4-én az USA budapesti követségére menekült és ott azilumot kapó Mindszenty József bíboros elhagyja az országot. Elutazására 1971. szeptember 28-án került sor. Ez részint a megváltozott amerikai politikai (a nemzetközi enyhülés), részint a Vatikán új keleti politikája (VI. Pál pápa és Casaroli bíboros államtitkár) tette lehetővé. A magyar kormány a Szentszéktől ígéretet kapott, hogy amennyiben a bíborost amnesztiában részesíti, az külföldön nem fejt ki tevékenységet Magyarország ellen, nem jelentetik meg emlékiratait, és 80 éves korában visszavonul.
A Vatikán keleti politikája Magyarországgal szemben érdemben "pozitív". Az a vélemény alakult ki, hogy két alternatíva kínálkozik: a "hallgató egyház", a féllegális körülmények között működő hierarchia (lásd Csehszlovákia és Románia) vagy a szocialista kormányokkal kötött kompromisszumok árán a legális működés lehetőségének minél teljesebb biztosítása. Az utóbbit ítélték a Vatikánban a kedvezőbbnek. (Ez jutott kifejezésre az 1964-es részmegállapodásban is.) a Szentszék is elfogadta - az alapvető elvi problémák megoldatlansága mellett - a részkérdésekben történő megoldások (a kis lépések) hasznosságát. Mindszenty távozásával, majd 1970-ban történt lemondatásával lehetségessé vált a magyar egyházi hierarchia teljessé tétele.

[22]

1991. szeptember 28.

Meghal Miles Davis amerikai dzsesszmuzsikus

Miles Dewey Davis az Illinois állambeli Altonban látta meg a napvilágot 1926. május 25-én. Apja jólmenő fogorvos volt Chicagóban, ő maga pedig a neves Julliard zeneakadémiára járt. 13 évesen kezdett el trombitálni. Még tizenéves volt, amikor olyan legendás muzsikusokkal került össze, mint Charlie Parker és Max Roach. 1948-ban Capitol Orchestra néven kilenctagú együttest hozott létre. Ezzel a zenekarral rögzítette 1949-ben Birth of Cool című lemezét, amelynek megjelenése a cool-korszak nyitányát jelentette, mivel addig a bebop-stílus volt az uralkodó. 1949 után egy fiatal muzsikusnemzedéket (Herbie Hancock, Joe Zawinul, Wayne Shorter, Airto Moreira, Chick Corea és John McLaughlin) nevelt fel, akikkel azután a műfaj történetének legnagyobb váltását hajtotta végre: megteremtette a populárisabb hangzású dzsessz-rockot. Emiatt sok támadás érte, kritikusai szerint az új hangzás tönkretette a dzsessz alapját, a bluest, a rögtönzést, de ő nem törődött ezekkel a véleményekkel, ment tovább a maga útján. Utolsó éveiben már olyan partnerei voltak, mint Sting, Prince, trombitája mellett szintetizátorokat is megszólaltatott, és újabb tehetségeket fedezett fel. Stílusteremtő művész volt, a modern dzsessz legjelentősebb újító egyénisége. Egyszerű, virtuozitástól mentes hangszerszólóit balladai tömörség jellemezte. Kétszer járt Magyarországon kárminpiros trombitájával: 1989-ben és 1991-ben felejthetetlen koncerteket adott a Budapest Sportcsarnokban. Santa Monica-ban hunyt el.

[23]

1995. szeptember 28.

Megállapodást írnak alá a palesztin autonómia kiterjesztéséről

1995. szeptember 28-án Washingtonban aláírák a palesztin autonómia ciszjordániai kiterjesztésére vonatkozó megállapodást.
A Fehér Házban Jichak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője - Bill Clinton amerikai elnök és több más magasrangú külföldi államférfi jelenlétében - írta alá a megállapodást. Ennek értelmében az aláírást követően hat hónap alatt lebonyolítják az izraeli csapatkivonás első szakaszát. Az izraeli erőket Ciszjordánia hét városából: Dzseninből, Nabluszból, Tulkarmból, Kalkilijjából, Ramallahból, Betlehemből és Hebron egy részéből, valamint 450 faluból kivonják. A csapatkivonást - 20 napon belül - nemzetközi megfigyelők jelenlétével megtartott választás követi, amelyen Ciszjordánia, Gáza és Kelet-Jeruzsálem polgárai 82 tagot küldenek az ún. Autonómiatanácsba. Ez a tanács 1999 májusáig - az autonómia ideiglenes szakaszának lejártáig működik és Ciszjordánia, valamint a Gáza-övezet irányításának legtöbb részletéért felel. Az izraeli csapatok azonban továbbra is folytatják a ciszjordániai zsidó települések felügyeletét. Jeruzsálem, a zsidó telepesek és a palesztin menekültek kérdésének megoldását későbbre halasztották. 1995. október 10-én az izraeli hatóságok a Jordán nyugati partján megkezdték a közigazgatás átadását a palesztinoknak. Miután november 4-én Jichak Rabint meggyilkolták, az új miniszterelnök a keményvonalas Bejamin Netanjahu lett, aki alatt a békefolyamat lelassult. 1997. január 15-én megállapodást írtak alá a palesztin autonómia kiterjesztéséről Hebron városára, illetve az izraeli csapatkivonásról. 1998. júliusban megállapodnak az akkor 16 hónapja szünetelő békefolyamat újjáélesztéséről. 2000 márciusában a palesztinok már a Jordán folyó nyugati partján fekvő területek 40 százalékát tartották teljes egészében vagy részben ellenőrzésük alatt. 2000. szeptember végén összecsapások robbantak ki Jeruzsálemben, megkezdődött a második palesztin intifáda, ezért Ehud Barak izraeli miniszterelnök október 22-én felfüggesztette az izraeli-palesztin békefolyamatot. Ezután két éves szünet következett, majd 2003. júniusban elvi megállapodás született az izraeli csapatok Gázai övezetből és a ciszjordániai Betlehemből történő kivonásáról. Az izraeli hadsereg 29-én megkezdte a kivonulást a Gázai-övezetből. Innen a végleges kivonulás 2005. augusztus-szeptemberben megtörtént.

Bezár