Hónap: december • Nap: 26
1247. december 26.
IV. Béla városi kiváltságot ad a beregszászi hospeseknek
1302. december 26.
Meghal Valdemár svéd király
Valdemár (szül. 1243), svéd király 1250-től 1275-ig; kezdetben apjával, Birger jarllal közösen kormányzott, annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot. Felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen. X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának. Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben I. Magnus néven elfoglalta a svéd királyi trónt. Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére.
1471. december 26.
Kázmér herceg elhagyja Magyarországot
Nyitra várában kisebb lengyel helyőrséget hagy, néhány hét múlva ez is meghódol a királynak
1487. december 26.
A hét északkelet-magyarországi bányaváros, Gölnicbánya, Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya, Igló gyűlése Kassán.
Statútumba foglalják a bányajogokat
1494. december 26.
Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, kincstartó 12 esztendőre bérbe adja Thurzó Jánosnak és Györgynek a besztercebányai rézbányákat.
A Fugger-Thurzó közös magyar üzlet kezdete
1530. december 26.
Meghal Bábur, az indiai török birodalom megalapítója
Agra-ban meghal Zahireddin Muhammed Bábur csagatáj költő, író, tudós, államférfi. Édesapját korán elvesztette, s ő lépett a helyére a fergánai trónra. Később azonban el kellett hagynia Fergánát és híveivel Afganisztánban alapított birodalmat 1504-ben. A delhi szultán legyőzésével megalapította az 1857-ig fennálló indiai török birodalmat. Széles látókörű író és államférfi volt; vallásjogi kérdéseket boncolgató tanulmányokat, verseket írt. Fő műve a csagatáj irodalom legérettebb alkotásának tekinthető Bábur viszontagságai című memoár, mely szerzőjének kalandos életét meséli el.
1579. december 26.
A kávé első hazai írásos említése egy török vámnaplóban
1610. december 26.
Báthori Gábor fejedelem hadjáratra indul Serban Radu havasalföldi vajda ellen
1704. december 26.
Rákóczi csatát veszít Nagyszombatnál Heister császári tábornaggyal szemben
1710. december 26.
Károlyi Sándor megküldi Komáromi Csipkés Györggyel, Pálffy december 17-i levelére adott válaszát
A Rákóczival megbeszélt válasz udvarias, de a feltételeket elfogadhatatlannak nyilvánítja.
1715. december 26.
Meghal Claude Adrien Helvétius francia filozófu
A nagy francia forradalom egyik szellemi előfutára Párizsban született 1715. január 26-án. Párizs környéki birtoka az enciklopédisták találkozóhelye volt, szoros barátság fűzte Voltaire-hez és Montesquieu-höz. Az elméről című műve a francia forradalmat előkészítő ideológia manifesztuma lett, amelyet a pápa és a király is elégettetett. Angliában és Poroszországban azonban megbecsülték, II. Frigyes német földre is meghívta. Később visszavonult, és magányában átdolgozta híres művét, amelyet ő maga is posztumusz kiadásnak szánt, s valóban halála után jelent meg. Filozófiájában mechanikus materialista nézeteket vallott. Összefüggést talált az anyagi helyzet és az erkölcsi magatartás között, s ezzel közel jutott az osztályhelyzet jelentőségének felismeréséhez. Embereszménye a közjóért munkálkodó hazafias állampolgár volt. Nézetei nagy hatással voltak az utópista szocialistákra, főként az angol Robert Owenre.
1805. december 26.
Megkötik a pozsonyi békét
Franciaország a tengeren ugyan vereséget szenved Nagy-Britanniától a harmadik koalíciós háborúban, a szárazföldön azonban I. Napóleon császár legyőzi Ausztriát és Oroszországot. Az austrelitzi három császár csatájában aratott francia győzelem (1805. XII. 2.) után Ausztria a pozsonyi békében széles körű engedményekre kényszerül. A 24 cikkelyből álló békeszerződés lezárja az 1805 elején kirobbant harmadik koalíciós háborút: - Ausztriának át kell engednie Velencét, Isztriát és Dalmáciát a Napóleontól függő Olasz Királyságnak; - Ausztria elismeri I. Napóleon francia császárt Olaszország királyának; - Ausztriának le kell mondania Tirolról, Vararlbergről, Lindauról és Breisgauról Bajorország, Baden és Württemberg javára; - Ausztriának el kell ismernie, hogy Bajorország és Württemberg uralkodó fejedelmeit Napóleon a neki nyújtott katonai segítség fejében királlyá emeli. A pozsonyi béke Ausztriát mindennemű politikai befolyásától megfosztotta Dél-Németországban és Dél-Európában. Az európai kontinenst napóleon seregei uralják. Legnagyobb ellenfele az európai hegemóniáért folytatott harcban Nagy-Britannia, a világ vezető tengeri hatalma. Alig öt héttel a trafalgari vereség után a franciák Austerlitznél legyőzték a II. Ferenc és I. Sándor cár által vezetett osztrák-orosz szövetséges sereget. A szövetségesek vesztesége 27000, a franciáké pusztán 7000 katona volt. Az osztrákokat Napóleon már korábban megverte Ulmnál, és november 13-án bevonult Bécsbe.
1820. december 26.
Meghal Fouché, a rendőrség megszervezője
Triesztben meghal Joseph Fouché francia polgári politikus, a rendőrség megszervezője. Az oratoriánus rendnél tanult Nantes-ban és Párizsban, de nem lett felszentelt pap. 1791-ben - amikor a rend feloszlott - Fouché a Nantes-i kollégium igazgatója lett, s egyben csatlakozott a helyi jakobinus klubhoz. 1792-ben beválasztották a Konventbe, ahol XVI. Lajos perében a király halálára szavazott. 1794 júniusában elnöke lett a Jakobinusok Társaságának, ahonnan Robespierre támadásai miatt hamarosan távozott. Ellenszövetséget szervezett, amely jelentős szerepet játszott Robespierre megbuktatásában. A Direktórium (1795-1799) évei alatt jakobinus volt. Az 1797. szeptember 4-i puccs után küldöttként Milánóban és Hágában járt, majd két évvel később, július 20-án rendőrminiszternek nevezték ki. Támogatta Napóleont, és császársága idején megszervezte a titkosrendőrséget. 1802-ben leváltották, mert Napóleon örökös konzuli kinevezése ellen agitált a szenátusban. Távozásával a minisztérium szétesett, de később újra felállították, Fouchét a Birodalom Grófja és Otrante Hercege címekkel tüntették ki, s 1809 júniusában belügy- és rendőrminiszternek is kinevezték. Intrikái miatt Napóleon megpróbálta távol tartani Franciaországtól, ezért 1812-ben az illíriai tartományok kormányzójává tette meg. Napóleon bukása után tért csak vissza Párizsba, ahol 1814-ben kibékült a Bourbonokkal, s a száznapos uralom idején, 1815-ben ismét rendőrminiszter lett. A szélsőséges királypártiak azonban lemondásra kényszerítették, majd - a XVI. Lajos perében leadott szavazatáért - 1816. január 5-én mint királygyilkost száműzték. Élete hátralevő éveit Prágában, Linzben és Triesztben töltötte.
1822. december 26.
Kolozsvárott bemutatják Ruzitska József: Béla futása című operáját
Ez az első magyar operabemutató
1825. december 26.
Kitör a dekabrista felkelés
1825. december 26-án Szentpétervárott orosz katonatiszti összeesküvők felkelést robbantottak ki a cár ellen. A napóleoni háborúk során az orosz tisztek megismerkedhettek a nyugat-európai politikai kultúrával. Hazatérve I. Sándor cár reformokat elutasító belpolitikája ellen titkos társaságokat hoztak létre. Céljuk az alkotmányos monarchia, a föderatív rendszer és a korlátozott választójog bevezetése volt. A mozgalom résztvevői a nemesek és értelmiségiek közül kerültek ki, népi támogatás nem állt mögöttük. Számítottak a lengyel hazafiakra, de teljes függetlenséget sem Lengyelországnak, sem az Orosz Birodalom más népeinek nem akartak adni. I. Sándor cár halála után 1825. december 26-án, I. Miklós trónra lépésének napját kihasználva, Szentpétervárott a hadseregre támaszkodva próbálták megdönteni az abszolút monarchiát. A felkelést leverték, s hamarosan elnyomták a csernyigovi ezred lázadását is. A dekabristák - akik a decemberben kirobbant felkelés orosz neve után kapták a nevüket - ügyének kivizsgálása 1826 júliusáig tartott. Öt vezetőjüket nyilvános per nélkül kivégezték (P. Pesztyel, K. Rilejev, P. Kahovszkij, M. Besztuzsev-Rjumin és Sz. Muravjov-Aposztol), s mintegy 120 főt kényszermunkára, vagy szibériai száműzetésre ítéltek.
1830. december 26.
Megszületett Balázs Sándor
A korabeli szépirodalmi lapokban igen széles körű irodalmi tevékenységet fejtett ki; írt színműveket és vígjátékokat, átültette magyar nyelvre Thackeray vidám elbeszéléseit. Művei önálló kötetekben és antológiákban jelentek meg; számos munkáját idegen nyelvre is lefordították. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak.Budapesten lett öngyilkos 1887. augusztus 1-jén.
1856. december 26.
Meghal Szlemenics Pál jogtudós
Kecskeméten született 1783. január 22-én. Teológiai és jogi tanulmányai után a pozsonyi jogakadémia tanára volt 1809 és 1850 között. 1810-ben ügyvéd lett, később Pozsony vármegye, majd Szatmár vármegye táblabírájaként dolgozott. 1839-ben nemességet kapott. Eleinte polgári és büntetőjoggal, később jogtörténettel foglalkozott. Szemléletében általában a történeti jogi iskola híve volt. Élete végén írt jogtörténeti munkáiban a bécsi udvar konzervatív politikáját támogatta. Egyike volt a magyar büntetőjog és büntetőeljárás-jogtudomány első rendszeres művelőinek. Pozsonyban hunyt el.
1865. december 26.
Megszületett Róth Miksa
Apja műhelyében tanult, majd külföldi tanulmányutat tett. Ennek során megismerkedett az üvegfestő művészettel. Hazatérve különleges színű és fajtájú üvegek előállításával nemzetközileg elismert színvonalra emelte a magyar üvegfestészetet. Műhelyéből számos európai, sőt amerikai megrendelésnek is eleget téve szállították a színes üvegablakokat. A kor művészeti irányzatának megfelelően kezdetben a historizmus, majd később a szecesszió jegyeit és szellemét tükrözték alkotásai. A templomi üvegablakok művészének tekintették, de dekoratív festészettel is foglalkozott. Ő készítette a budapesti Szent István bazilika és az Országház üvegképeit, más rangos középületek és templomok míves üvegablakait. Kimagasló alkotásai között tartják számon a marosvásárhelyi kultúrpalota mozaikjait is. Budapesten halt meg 1944. június 14-én.
1875. december 26.
Megszületett Meller Simon művészettörténész
Magyarországi és külföldi művészettörténeti tanulmányok után 1901-ben Budapesten az Országos Képtár, majd a Szépművészeti Múzeum munkatársa lett. 1910-től a múzeum grafikai osztályát vezette. Jelentős érdemeket szerzett a múzeum grafikai és szoborgyűjteményének fejlesztésében. Nevéhez fűződött a múzeum kis lovas bronzszobrának Leonardo munkásságához való kapcsolása. A Szinyei Merse Társaság egyik alapító tagja volt. Párizsban halt meg 1949. március 10-én.
1881. december 26.
Megszületett Werth Henrik vezérezredes
A Honvéd Vezérkar volt főnöke Rezsőházán született. A hadapródiskola és a hadiakadémia elvégzése után különböző vidéki helyőrségben szolgált. Az I. világháborúban vezérkari százados, 1918-ban pedig már vezérkari ezredes volt. A kommün leverése után a Nemzeti Hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot, majd a Honvédelmi Minisztérium hadműveleti osztályának vezetője lett. 1926-ban léptették elő tábornokká, majd 1931-ben altábornaggyá nevezték ki. 1936-ban nyugalomba vonult, de 1938-ban reaktiválták és 1938. szeptember 29-től 1941. szeptember 1-jéig a Honvéd Vezérkar főnökének tisztségét töltötte be. Egyértelműen német-barát volt, példaképének a német katonát tartotta, s mindvégig hitt Hitlerék győzelmében. Erőteljesen szorgalmazta, hogy Magyarország lépjen be a Szovjetunió elleni háborúba és irányítása alatt dolgozták ki a Szovjetunió megtámadásának terveit. Az összeomlás után nem menekült el; lakásán várta meg a letartóztatására érkező orosz tiszti járőrt. 1952-ben szovjet-orosz hadifogságban hunyt el.
1886. december 26.
Megszületett Gömbös Gyula miniszterelnök
Murgán született, apja evangélikus tanító volt, aki fiát a soproni líceum 4-ik osztályának elvégzése után - gyenge tanulmányi eredményei miatt - kadétiskolába adta. 1901 és 1905 között végezte el a pécsi hadapródiskolát és tisztté avatása után a zágrábi 25. horvát gyalogezredhez vezényelték. Budapesten felsőbb tiszti tanulmányokat folytatott, majd a vezérkari tiszteket képző bécsi hadiiskolán tanult. Az első világháborúban először a szerb, utána az orosz fronton harcolt, bátorságáért többször is kitüntették. 1916-ban, sebesüléséből történt felépülése után az erdélyi kormánybiztossághoz osztották be. Itt ismerkedett meg Bethlen Istvánnal és Huszár Károllyal. 1919-ben a Honvédelmi Minisztériumba került, majd Bécsben teljesített szolgálatot. Itt írta németül, kéziratban terjesztett tanulmányait a nemzeti hadseregről (Die ungarische Armee) és a zsidókérdésről (Die Juden in Ungarn). Az ún. `őszirózsás forradalom` idején belépett a tisztek Magyar Országos Véderőegyletébe (MOVE), amelynek rövidesen elnökévé választották. Ettől kezdve a kormányellenes erők egyik vezéralakjának számított.
A kommün idején kapcsolatba került az aradi, majd a szegedi ellenkormánnyal, amelynek rövidesen hadügyi államtitkára lett. Ebben a minőségében aktívan részt vett a nemzeti hadsereg szervezésében. Nemsokára azonban rendkívüli állományba helyeztette magát, és ettől kezdve csak politikával és a MOVE szervezésével foglalkozott. 1920-ban kisgazdapárti programmal választották képviselővé Törökszentmiklóson. 1921-ben a kormány nyugat-magyarországi kormánybiztosa volt, és főszerepet játszott IV. Károly király fegyveres eltávolításában is. 1922-ben az Egységpárt ügyvezető elnöke lett és a kormánypárt jobbszárnyát vezette. A Népszövetségi kölcsönök ügyében szembekerült Bethlennel, lemondott pártbeli tisztségéről és 1923 augusztusában hat hívével együtt a kormánypártból is kilépett. Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt néven saját pártot alapított, ez azonban nem volt életképes, így 1928-ban feloszlatta. Újra belépett a kormánypártba és a kormányzó még abban az évben honvédelmi államtitkárrá, egy évvel később, 1929 októberében pedig honvédelmi miniszterré nevezte ki.
1932. október 1-jétől 1936. október 6-án bekövetkezett haláláig ő volt a magyar kormány elnöke. Miniszterelnökségének első másfél-két évében jelentős gazdasági sikereket ért el, különösen a német, az olasz és az osztrák piacok megnyitásával. Sikert ért el a külföldi adósságok elengedésével, illetve törlesztési könnyítésének kieszközlésével is. A német és olasz támogatással elért gazdasági sikerek után, belpolitikai elképzeléseit, a korporativ állam felépítését, az egypártrendszer bevezetését, a legális munkásmozgalom felszámolását azonban már nem sikerült megvalósítania. Ebben nemcsak a konzervatív uralkodó körök akadályozták meg, hanem súlyosbodó vesebaja is, amely 1936-ban Münchenben végzett vele.
1890. december 26.
Meghal Heinrich Schliemann, Trója felfedezője
Kezdetben kereskedelmi pályán tevékenykedett, fűszeressegéd, majd könyvelő volt. Több klasszikus és élő nyelvet elsajátított. 1846 után Szentpétervárott vállalatot alapított, és a krími háború idején jelentős vagyont szerzett. Párizsban régészetet tanult, majd beutazta Európát, Szíriát, Indiát, Kínát és Japánt. 1863-ban mint műkedvelő régész kezdte el világhírűvé vált ásatásait. A fejébe vette, hogy megtalálja a homéroszi eposzok Trójáját, holott addig a létezésében is kételkedtek. Ő azonban hitt a homéroszi szövegnek, sőt annak útmutatásai alapján kezdett ásni, és 1873-ban megtalálta Tróját, Priamosz palotáját és felbecsülhetetlen aranykincseit. Ezután Mükéné keresésére indult, s 1876-ban megtalálta Atreusz, Kasszandra és Agamemnón sírját. Ezek, majd későbbi ásatásainak leletei döntően átalakították a homéroszi görögökről és az ősmediterrán kultúráról alkotott addigi tudományos nézeteket. Alig 20 éves működése alatt szenzációs eredményeket ért el, s bár a komoly tudós urak `pimasz sarlatánnak` és `hazug tökfejnek`, továbbá `bolondokházába való őrültnek` titulálták, ő lelkes munkájával, `kővel és arannyal igazolta Homéroszt`. Az aranykincseket Berlinben állították ki, majd a II. világháború végén hadizsákmányként a Szovjetunióba kerültek, bár a világ erről csak 1996-ban szerzett tudomást. Azóta vita folyik a kincsek tulajdonjogáról. Emlékiratai Életem, kalandjaim címmel 1863-ban jelentek megy magyarul.
1901. december 26.
Megszületett Janáky István építész
Hódmezővásárhelyen látta meg a napvilágot. A budapesti Műegyetemen szerzett oklevelet 1929-ben. Pogány Móricz mellett dolgozott, 1937-ben nyitott önálló tervezőirodát. A modern építészeti törekvések egyéni hangú magyar képviselője volt. 1937-ben Masirevich Györggyel tervezte a margitszigeti Palatinus strandfürdő épületeit, 1940-ben Hübner Tiborral a Madách téri volt OTI-bérházat. Egyik legjelentősebb műve a Fő utca 68. alatti irodaház (1941), amely volt Anyaggazdálkodási Hivatal, Könnyűipari Minisztérium, majd MTESZ-székház is. Legnagyobb szabású alkotása a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületcsoportjának beépítési terve (Jánossy Györggyel és Farkasdy Zoltánnal). Jánossyval tervezte a hódmezővásárhelyi Petőfi Kultúrházat 1948-ban, Farkasdyval a Műegyetem Stoczek utcai épületét 1949-ben, Benedek Frigyessel és Kiss Lászlóval a veszprémi Vegyipari Egyetem főépületét 1951-ben. 1950-től haláláig a Középület Tervező Vállalatnál dolgozott. 1956-ban megbízást kapott az isztambuli Kavala szálló tervezésére (Körner Józseffel, Molnár Péterrel, Vass Antallal és Zilahy Istvánnal). 1959-ben készítette el a budapesti Rácz fürdő forrásainak és történeti kupoláinak befoglalásával építendő tabáni gyógyfürdő és szálló tanulmánytervét. Megvalósult terve a kecskeméti Aranyhomok szálló. Megbízták a budai Vár helyreállítását tervező csoport vezetésével, de úgy érezte, hogy egyéni és modern kifejezésmódja nem alkalmas a történelmi épületegyüttes megvalósítására, ezért lemondott erről a feladatról. Vezetője és tanára volt az építészek továbbképzését szolgáló Mesteriskolának. 1953-ban Ybl-díjjal tüntették ki. Budapesten hunyt el 1966. január 13-án.
1906. december 26.
Meghal gróf Zichy Jenő politikus és Ázsia-kutató
Sárszentmihályon látta meg a napvilágot 1837. június 5-én. 1860-61-ben Fejér vármegye főszolgabírája volt. Mint országgyűlési képviselő, majd mint főrendiházi tag jelentős munkásságot fejtett ki a magyar mezőgazdaság és ipar fejlesztése érdekében. Erőfeszítései nyomán indult meg az ország 86 városában az alsófokú iparoktatás. 1881-1906-ig az Országos Iparegyesület elnöki tisztségét töltötte be. Három tudományos expedíciót szervezett Ázsiába a magyarság őshazájának felkutatása céljából. Útjairól könyvekben számolt be. Az utazásai során összegyűjtött anyagból 1901-ben létrehozott magánmúzeumát és könyvtárát a fővárosra hagyta. Meránban érte a halál.
1944. december 26.
Bezárul a gyűrű Budapest körül
Az I. magyar és a IX. SS hegyi hadtest védte Budapestet a szovjet Budapest-csoporttal szemben.
1981. december 26.
Meghal Szigeti Kilián zenetörténész
Szigeti Miklós Szombathelyen született 1913. április 18-án. A premontrei gimnáziumban elvégzett hat osztály után jelentkezett bencésnek és már Pannonhalmán érettségizett. 1931-ben öltötte magára a bencés ruhát és latin-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. A római Pontificio Instituto di Musica Sacra egyházzenei pápai főiskoláról négy év után egyházzenei doktorátussal tért haza. 1947 és 1949 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatott orgonatanulmányokat. Kereken negyven évet töltött Pannonhalmán: énektanár volt a gimnáziumban és főiskolai tanár. Életművének legismertebb vonulatát az orgonatörténeti kutatások képezték: a `Régi magyar orgonák` sorozatban Kőszeg, Győr, Szombathely, Pécs és Eger szakmonográfiáját publikálta és a Szeged régi orgonáiról szóló műve már halála után jelent meg. Gazdag életművében jelentős zeneszerzői tevékenysége és nevéhez fűződött a pannonhalmi kottatár (Musicotheca) felállítása és gondozása is. Népszerű miséje, az ún. Missa Hungarica tulajdonképpen a II. Vatikáni Zsinat utáni szentmise állandó részeiből a Kyrie, a Gloria, a Credo, a Sanctus és az Agnus Dei magyar szövegeinek megzenésítése. Valószínűleg ez az egyetlen mise, amit a világ minden részéről összejött magyarok könyv nélkül tudnak énekelni. Győrben érte a halál.
1990. december 26.
A szlovén parlament kihirdeti az ország függetlenségét
Szlovéniában 1990. december 26-án a parlament díszülésén ünnepélyesen kihirdették az ország önállóságát. Jugoszlávia egykori tagköztársaságában az 1990. december 23-án tartott népszavazáson a lakosság döntő többsége (88 százalék) a Szlovén Köztársaság függetlensége és önállósága mellett foglalt állást. Ez egyben a Szlovén Köztársaság nemzeti ünnepe.
1991. december 26.
A FÁK lép a Szovjetunió helyébe
December 25-én lemondott az államfői posztról az unió utolsó elnöke Mihail Gorbacsov. Ezután, 1991. december 26-án a szovjet szövetségi parlament felsőháza a Köztársasági Tanács utolsó ülésén nyilatkozatban kimondta a Szovjetunió megszűnését és egyben saját feloszlatását is. Szerepét a Független Államok Közössége volt hivatott átvenni. - A megszűnt szuperhatalom területe, felbomlásának idején meghaladta a 22 millió négyzetkilométert, lakossága megközelítette a 300 milliót. A kommunista ország - gyakorlatilag a II. világháború végétől - kelet- és közép-európai országok egész sorát tartotta megszállva - rájuk kényszerítve saját politikai-társadalmi rendszerét. Bukását elsősorban a feszítő belső ellentétek, a rohamosan romló gazdasági helyzet, s a Nyugattal szemben látványosan elvesztett fegyverkezési verseny okozta. - A Szovjetunió hivatalosan 1922. december 30-án alakult meg Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége néven. Az akkori első államfő, azaz a Szovjet Népbiztosok Tanácsának elnöke, Vlagyimir Iljics Lenin volt. Az Unió tagállamainak száma, mintegy 70 éves fennállása alatt, többször változott. Utoljára 15 tagállamból állt, beleértve az 1940-ben bekebelezett három balti államot és az ún. Szovjet-Moldáviát. Az 1917-es polgárháborút túlélt, és a súlyos gazdasági- és politikai válságokon átesett Szovjetunió számára a legnagyobb veszélyt az 1941-es német agresszió okozta. A náci Németország legyőzését követően viszont nemcsak, hogy fennmaradt a kommunista birodalom, hanem világhatalommá, sőt szuperhatalommá is vált. A második világháború után az Egyesült Államok (és a NATO) számára csak a Szovjetunió jelentett igazi versenytársat, mind az űrkutatásban, mindpedig a fegyverkezési versenyben. A SZU bukásával a kommunizmus 70 éves kísérlete ért véget.
