Hónap: november • Nap: 04
1605. november 4.
Letartóztatják Guy Fawkes-ot
Letartóztatják a lőpor-összeesküvés vezetőjét és egyik tagját: Guy Fawkes-ot és Thomas Wintert. Céljuk a parlament épületének levegőbe röpítése és I. Jakab király meggyilkolása volt. A merénylet gondolata Spanyolországból származott III. Fülöp nagyvonalúan pénzeszközöket bocsátott az összeesküvők rendelkezésére, hogy az angol katolikusokat lázadásra biztassák kormányzatuk ellen. Fawkes és Winter voltak az összeesküvők követei, akik az angolok és a spanyol szervezők között a kapcsolatot fenntartották. A per során ezeket az eseményeket titokban tartották. I. Jakab csak annyit hozott nyilvánosságra, hogy a tettesek cselekedetei vallási indokokkal voltak magyarázhatók.
1696. november 4.
Könnyezni kezd a máriapócsi ikon
Egyháztörténeti adatok szerint a Szabolcs megyei Máriapócs egykori fatemplomában lévő Mária-ikon könnyezni kezdett. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket. Hetekkel később 1696. december 8-án kíséretével a faluba érkezett a Tisza-vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, és a lefolyó könnyeket egy kendővel felszárította. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a lovak patája nem ütötte át a jeget, a templomi kelyhekben pedig a bor és a víz is megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak. - A képet I. Lipót császár parancsára 1697-ben Bécsbe szállították és a Szent István dómban helyezték el. Az Ikonról több másolat készült, s közülük egy a máriapócsi templomba került. Ezen a másolaton 1715-ben, majd 1905-ben megismétlődött a könnyezés. Az 1715-ös jelenség után indult meg a máriapócsi búcsújáróhely fejlődése. 1756-ban új templom épült a szabolcsi községben, majd oda települtek a Szent Bazil Rend szerzetesei, akik kolostort létesítettek. Máriapócs ma már Európa egyik legismertebb és leglátogatottabb kegyhelye, évente több, mint félmillió zarándok keresi fel. Meglátogatta a római katolikus egyház feje, II. János Pál pápa is, aki 1991. augusztus 18-án mutatott be szentmisét a görögkatolikus kegytemplomban. Máriapócs 2003 óta tagja a kontinens legjelentősebb Mária-kegyhelyei egyházi szervezetének, az Európai Máriás Hálónak.
1731. november 4.
Meghal Christoph Tausch osztrák építész
Legjelentősebb alkotása a trencséni jezsuita templom, amely az ő tervei szerint épült, és mennyezetképét és főoltárát is ő festette. Ismertebb alkotása még a kecskeméti piarista rendház Szentháromság-képe. Nevéhez fűződik a selmecbányai jezsuita templom teljes belső díszítése.
1780. november 4.
Peruban kitör a Tupac Amaru vezette felkelés
A perui hegyvidék indiánjait a spanyolok kemény adókkal sújtották, robotra is kötelezték, s számukra fölösleges árukat erőltettek rájuk. A nagybirtokok egyre terjeszkedtek az indián parasztok rovására. José Gabriel Tupac Amaru, az inkák leszármazottja, a dél- perui Tinta tartomány vezetője először a tartomány kormányzójánál, majd a cuzcói hatóságoknál, végül a limai alkirálynál próbálta elérni az indiánok helyzetének könnyítését. Több dokumentumban tájékoztatta az alkirályt a robot- és egyéb terhekről. Ezek eredménytelenek maradtak, de növelték az ő népszerűségét. A szervezkedés 1778-ban indult meg, a felkelés 1780. november 4-én kezdődött, amikor Tupac Amaru kegyetlenkedése miatt letartóztatta, majd kivégeztette Antonio Arriaga tartományi tisztségviselőt. Az utolsó nagy spanyol-ellenes indián felkelést kezdetben a kreolok, a dél-amerikai születésű spanyolok egy része is támogatta. A lázadás a perui alkirályság területéről átterjedt a mai Bolívia és Argentína egy részére is. Tupac Amaru 1780. november 16-án, az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot. Sangara falunál másnap megverte a spanyol csapatokat, de nem vonult Cuzco ellen. Első nyilatkozataiban a király hű alattvalójának mondta magát, s igyekezett a kreol előkelők támogatását megtartani, de alvezérei inkább növelték bennük a félelmet. A cuzcói püspök kiátkozta őt és híveit is. 1781. januárban vetette fel a cuzcói alkirályság gondolatát, amely Peru függetlensége felé mutató lépés volt. Márciusban már leveleiben inka királynak nevezte magát, s a peruiak kifejezést használta, amelybe a kreolok és meszticek is beletartoztak. A polgárháború során azonban a kreolok a spanyolok oldalára álltak, főleg a városi felkelések és a birtokok elvétele miatt. A függetlenségi harcból osztályháború lett. A csapatok dél felé nyomultak, de a nagyobb városokat, Punót, Arequipát, Potosit nem foglalták el. A spanyolok mozgósítottak, s nagyszámú indiánt sikerült fegyverbe állítaniok. 1781. január 4-én kezdték meg a felkelők Cuzco ostromát, de a királyi csapatok összevonásának hírére 10-én visszavonultak. Március végén 17 ezer katona indult a felkelők ellen, s bekerítették őket. Április 6-án Tupac Amaru kitörése kudarcot vallott, s elfogták őt, családját és vezértársait is. Cuzcóban megkínozták és 1781. május 18-án kivégezték őket. A felkelés összecsapásai még soká folytatódtak, Tupac Amaru öccse, Diego Cristobal elfoglalta Punót, majd Soratát, s La Pazt is megostromolták. Innen csak októberben vonultak vissza. A harcok 1783-ig tartottak, az elfogott vezetőket a spanyolok vad kegyetlenséggel végezték ki. Az inka-dinasztia minden tagját megölték, egy kivételével. Juan Batuista Tupac Amaru 40 év rabság után 1822-ben tért vissza hazájába.
1806. november 4.
Elkészül az új Ratio Educationis
A magyarországi nevelés- és tanügy legjelentősebb dokumentumát, az 1777. évi Ratio Educationis-t sok kritika érte (a magyar nyelv hiánya, a sok tantárgy, a gyermekek életkori sajátosságainak figyelmen kívül hagyása stb.). Az 1790-91. évi országgyűlés kiküldött Közművelődési Bizottsága által megkezdett, felvilágosult szellemű tanügyi munkálatokat 1801-től folytatták. 1805-re elkészült az új tanügyi szabályzat, amelyet a királyi jóváhagyás után a Helytartótanács tett közzé 1806. november 4-én. Az 1806. évi Ratio Educationis csak a katolikus iskolai oktatásban volt érvényes, mivel a protestánsok teljes tanügyi autonómiát élveztek. Az új szabályzat, mely a hangsúlyt a nemzeti nyelvre és a történelemre helyezte, 1848-ig meghatározta a magyarországi közoktatás- és nevelésügyet.
1847. november 4.
38 éves korában meghal Mendelssohn
38 éves korában meghal Lipcsében a németországi zsidó családból származó zeneszerző, Felix Mendelssohn Bartholdy. Műveinek zenei formája inkább a klasszikához áll közelebb, az erős lírikus elem azonban a romantika közelébe vonja. A már 9 évesen nyilvános szereplést vállaló zongorista 11 éves korában kezdett komponálni. Első nagyobb sikerét Shakespeare "Szentivánéji álom" című darabjához írott nyitányával (1826) aratta. Írt operákat ("Camacho esküvője", 1827), oratóriumokat ("Paulus", 1836, "Elias", 1846), egyházi zenét, kórus- és zenekari műveket, emellett kamarazenét és zongoradarabokat. Ismert 1830 és 1845 közötti szerzeménye is, a "Dalok szavak nélkül".
1862. november 4.
Richard Gatling feltalálja a géppuskát
1901. november 4.
Megszületett Szpiridon Marinatosz görög régész
A thermopülai csata színterének és a marathóni csata temetőjének feltárója Lixourionban látta meg a napvilágot. Athénban, Berlinben és Halléban járt egyetemre, majd az Athéni Egyetem tanára és a görög régészet főfelügyelője lett. Ő találta meg a thermopülai csata (i.e. 480) színhelyét, majd a marathóni csatában (i.e. 490) elesettek temetőjét. 1932-ben a Kréta északi partján lévő Amnisszoszban vulkáni horzsakővel kitöltött épületet talált, noha a szigeten sosem voltak tűzhányók. Legjelentősebb munkája Thíra (Szantorin) szigetén egy ókori kikötőváros feltárása volt. Az Égei-tenger déli részén, a Kikládok szigetcsoportban lévő szigeten, Akrotiri község mellett feltárt 20 ezer lakosú, ismeretlen nevű város i.e. 1620-1450 körül pusztult el, amikor a sziget tűzhányója kitört. A katasztrófa az emberi történelem legnagyobb vulkáni robbanása volt, a sziget háromnegyede a tengerbe omlott, az innen származó tajtékkövet Egyiptomban és Izraelben is megtalálták. A sarló alakú maradvány közepén két, ma is aktív vulkáni sziget emelkedik: Palea Kameni és Nea Kameni. A szigetet az ókorban Kallisztének, legszebbnek nevezték. A vulkánkitörésben vélik meglelni az Atlantisz-monda eredetét. Marinatosz 1939-ben vetette fel azt a teóriát, hogy a Szantorintól 110 km-re lévő krétai, un. minószi civilizációt is e robbanás, illetve az azt követő szökőár (cunami) pusztította el. 1980 körül azonban radiokarbon módszerrel kimutatták, hogy Kréta 50-150 évvel később, tűzvész által pusztult el (feltehetően a mükénéiek rohanták le őket). Szantorinon a hamu teljesen belepte a várost, ezért maradt meg annyira jó állapotban, míg lakosai az első földrengések után feltehetően el tudtak menekülni, mivel emberi maradványokat nem találtak. A szigeten a XIX. században német és francia régészek is dolgoztak, Marinatosz 1962-64 közt vizsgálta meg a korábbi helyszíneket, majd 1967. május 25-én kezdett az átfogó kutatásokhoz, amelyek során már az első órákban vázatöredékeket talált. Később emeletes házakat is kiásott, a falakon a mediterrán térség legszebb freskóira bukkant, amelyek a krétai Knosszosz falfestményeit is felülmúlják, leghíresebbek a Fiatal ökölvívók és a Fiatal halász (az athéni Nemzeti Múzeumban láthatók). Emellett korai kükládikus horzsakő szobrok, i.e. VI. századi fekete alakos vázák, valamint óriási agyagedények kerültek elő. A leletek stílusa emlékeztet a krétaiakra, a két bronzkori kultúra nyilvánvaló kapcsolatban állt egymással. Marinatosz a thirai ásatási területen elszenvedett balesete miatt halt meg 1974. október 1-jén. Főműve a Kréta és Mükéné (1959) című könyve, 1968-tól éves jelentésekben számolt be a szantorini ásatásokról.
1911. november 4.
Megállapodással véget ér a 2. marokkói válság
A Németország és Franciaország között kötött Marokkó-Kongó-megállapodással véget ér a 2. marokkói válság, amelyet a Panther (Párduc) nevű német cirkáló agadiri megjelenése robbantott ki. A Német Birodalom elismeri a marokkói francia fennhatóságot, ennek fejében Nyugat-Afrikában tovább gyarapíthatja gyarmatát, Kamerunt. Bár 1906. április 7-én a Német Birodalom, Franciaország és a többi európai nagyhatalom aláírta az algecirasi okiratot, Marokkóban továbbra is nagy belső nyugtalanság van. Különösen azután, hogy Franciaország az április 20-i felkelést leverve, elfoglalta a marokkói fővárost, Fezt, a Német Birodalom veszélyeztetve látta gazdasági érdekeit. Abdul-Hafiz szultán kérte, hogy uralmának biztosítására és a francia állampolgárok védelmére küldjenek csapatokat az országba. Ez újra felkorbácsolta az indulatokat. A Német Birodalom felajánlja, hogy lemond marokkói érdekeltségeiről, ha cserében megkapja Francia kongó területét. E követelés nyomatékosítására küldik a Panther nevű német cirkálót Agadir kikötőjébe.
1914. november 4.
Megrendezik az első divatbemutatót
Edna Woodman Chase, a Vogue magazin szerkesztője a new yorki Ritz-Carlton Hotelben rendezi meg az első divatbemutatót
1921. november 4.
Meghal Oscar Montelius svéd régész
Tudományos munkásságában Skandinávia archeológiai leleteinek vizsgálódásából indult ki, de később feldolgozta Közép- és Dél-Európa, sőt a Kelet régiségeit is, legalaposabban a bronzkor maradványait. Korszakalkotó fontosságú tipológiai módszere, amellyel az archeológiai leletek relatív kronológiájának megállapítását tette lehetővé. Fő műve az 1900-ban írott, a legrégebbi bronzkori kultúrákról szóló kronológiája.
1922. november 4.
Howard Carter angol régész megtalálja Tutanhamon sírját
Carter 1907 táján került kapcsolatba Lord Carnarvonnal, a régiséggyűjtővel, aki felkérte: vezesse ő az ásatásokat a Királyok Völgyében. Meglehetősen soká, 1922. november 4-én találta meg Carter az első jelet, amely Tutanhamon sírjának meglétét bizonyította. Ez a jel egy sziklába vájt lépcsőfok elejének látszott. A lépcsők egy bevakolt kőfalhoz vezettek, amelyen láthatóak voltak a királyi nekropolisz pecsétjei, az utolsó válaszfalon pedig Nebherepuré-Tutanhamon neve volt olvasható. Az elkövetkező években Carter csak a feltárásra koncentrált. Az ásatásról megjelent 3 kötetes munka a The Tomb of Tut-Ankh-Amen (Tutanhamon sírja, 1923-33) címet viseli.
Az egyébként szenzációs régészeti feltárást végig misztikum övezte. Ez elsősorban Lord Carnarvon titokzatos halálának volt köszönhető - mindenki a fiatalon eltemetett fáraó átkáról beszélt. Carter azonban rá sem hederített ezekre a mendemondákra, fáradhatatlanul hozta felszínre a leleteket, amelyek a mai napig az egyik legpáratlanabbnak számítanak az egyiptológia területén. És amelyekből azért nem hiányzik egyetlen darab sem a Kairói Múzeumból, mert a helyiek - a megállapodással ellentétben - nem adták ki a Carnarvont, mint ásatót megillető részt. Carter bosszúból magával vitte a feltárással kapcsolatos összes feljegyzését. A kincsek tökéletes katalogizálása így várat még magára.
1945. november 4.
Megtartják a nemzetgyűlési választásokat
A nemzetgyűlési választások célja a belpolitikai erőviszonyok tisztázása, a törvényhozás és a kormányzás ideiglenes jellegének megszüntetése volt. Nemzetközi jelentősége pedig abban állt, hogy a szövetséges nagyhatalmak - a jaltai konferencia nyilatkozatának megfelelően - ettől tették függővé a diplomáciai kapcsolatok felvételét, amely részükről egyúttal a békeszerződések aláírásának feltétele is volt. Az 1945:VIII. tc. értelmében minden 20. évét betöltött magyar állampolgár választó és választható, de nem gyakorolhatták választójogukat a korábban feloszlatott pártok és szélsőjobboldali szervezetek országos vezetőségének tagjai és a háborús bűnösök. Budapestet is beleértve 16 választókerület volt, és minden 12 000 érvényes szavazatra 1 mandátum jutott. Az Országos Nemzeti Bizottság döntése szerint a függetlenségi front pártjain kívül a Magyar Radikális Párt és Barankovics István vezette Demokrata Néppárt engedélyt kapott a választásokon való indulásra. Ez utóbbi azonban nem vett részt önállóan a választásokon, hívei ekkor az FKgp támogatása mellett döntöttek. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon 4 774 653 (92,4%) szavazásra jogosult 4 730 409 érvényes szavazatot adott le. Az FKgP 2 697 508 (245 mandátum), a SZDP 823 314 (69 mandátum), az MKP 802 122 (70 mandátum), az NPP 325 284 (23 mandátum), a PDP 76 424 (12 mandátum), az MRP 5757 (nem kapott mandátumot) szavazatot kapott. A nemzetgyűlési választások lényegében tisztázták - a parlamentáris demokrácia szabályai szerint - a politikai erőviszonyokat Magyarországon. A `polgári tábor` szinte egyöntetű támogatását élvező Független Kisgazdapárt szerezte meg a szavazatok abszolút többségét (57,03%), a szavazatok számát tekintve mind a 16 választókerületben az első helyre került. Különösen a Dunántúlon kapott sok szavazatot. A választások után koalíciós kormány alakult, amelyben a Kisgazdapárt 8, a Kommunista és Szociáldemokrata Párt 4-4, a parasztpárt 1 tárcát kapott.
1945. november 4.
Megalakul az UNESCO
Az UNESCO az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Kulturális és Tudományos Szervezete. A létrehozásáról szóló megállapodást 1945. november 4.-én 20 állam írta alá.
Az UNESCO Alkotmánya (I. cikkely) értelmében tevékenysége céljául azt tűzte ki, "hogy a béke és biztonság fenntartását azáltal segíti elő, hogy a nevelés, a tudomány és a kultúra révén szorosabbra fűzi a nemzetek közötti együttműködést a célból, hogy faji, nemi, nyelvi vagy vallási megkülönböztetés nélkül mindenki számára világszerte biztosítsa az igazság, a törvény és ama emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, amelyeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya az összes népek javára elismer".
Az UNESCO-nak jelenleg 188 tagállama van. Magyarország 1948. szeptember 14.-e óta tagja az UNESCO-nak.
1950. november 4.
Aláírják az Emberi Jogok Európai Egyezményét
1950. november 4-én az Európa Tanács tagországai Rómában aláírták az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Az 1949-ben Londonban megalakult Európa Tanács egyik legfontosabb tevékenysége az emberi jogok védelme, ezért valamennyi belépő állam aláírja a 66 cikkből álló egyezményt, amely 1953. szeptember 3-án lépett hatályba. A benne foglaltak megsértése eseteinek elbírálására a szerződés létrehozta az Emberi Jogok Európai Bizottságát és az Emberi Jogok Európai Bíróságát. Magyarország - mint első kelet-európai ország - 1990. november 6-án csatlakozott az Európa Tanácshoz és egyúttal aláírta az egyezményt is. Az Európai Emberi Jogi Konvenció megóvja az állampolgárokat a túlságosan elnyújtott bírósági eljárás, jogi eljárási hibák, kiutasítás, a sajtószabadság megsértése, továbbá személyek és embercsoportok diszkriminációja és a kiutasítás ellen. A konvenció értelmében bármely állampolgár, ha úgy érzi, hogy a hivatali önkény áldozata, vagy az állam bármiképp beavatkozott alapvető jogaiba, panaszt tehet kormánya ellen az Európa Tanács emberi jogi bizottságánál. A bíróság ítélete kötelezi az adott ország kormányát: törvényeit alakítsa át úgy, hogy az emberi jogok tárgyalt megsértése többet ne fordulhasson elő.
1956. november 4.
Szovjet csapatok megszállják Magyarországot
1956. november 4.
Kádár bejelenti kormányprogramját
Kádár János 1956. október 30-án lett Nagy Imre kormányának államminisztere. November 1-én rádióbeszédében ő jelentette be az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megalakulását. Részt vett azon a kabinetülésen, amely a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség deklarálását tárgyalta. Az ott hozott döntéseket támogatta. Még aznap este a kormánnyal való egyeztetés nélkül tárgyalni indult a szovjet nagykövetségre, innen a tököli szovjet parancsnokságra, majd Moszkvába távozott. Ott értesült a készülő szovjet intervencióról és Nagy Imre tervezett eltávolításáról. A szovjet pártelnökség Kádárt és Münnich Ferencet vette számításba, amikor a beavatkozás nyomán létrehozandó politikai központra (elsősorban a kormányra) gondoltak. Kádárt támogatta Tito jugoszláv elnök is. November 3-án, az SZKP elnöksége a Jugoszláviából visszatérő Hruscsov és Kádár jelenlétében véglegesítette az új kormány összetételét és programjának alapvonalait is. Megállapodás született arról, hogy Rákosi nem térhet vissza a hatalomba, de Nagy Imrével sem lehetséges a politikai kompromisszum. Kádár bírálta a szovjet vezetés korábbi gyakorlatát, amelyben kizárólag a volt moszkvai emigránsokra támaszkodott. November 4-i nyilatkozatát a Nagy Imre-kormányból való kilépésről és az ún. Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakításáról, valamint az új kormány programját Moszkvában fogalmazták - orosz nyelven. A program október 23-át még a Rákosi-Gerő-rendszer hibái elleni jogos tömegmozgalomnak nevezte, amelyet csak utóbb s a Nagy-kormány gyengesége miatt torzítottak el a "reakciós erők". A kormány programjába bekerült több szociális követelés, az általános amnesztia ígérete, a munkás-önigazgatás, az egyéni parasztság támogatása, a beszolgáltatás eltörlése, a kisipar és kiskereskedelem támogatása. Utalás történik a többpártrendszer kiépítésére és arra, hogy "a rend helyreállítása után" az új kormány által "segítségül hívott" szovjet csapatokat az országból kivonják.
1966. november 4.
Hatalmas árvíz sújtja Olaszországot
Olaszországban a három hétig tartó hatalmas esőzések után a katasztrófában különösen érintett volt a Po folyó deltája, Dél-Tirol, valamint az Arno völgye: a legnagyobb pusztulást Toscana központja, a reneszánsz bölcsője, Firenze szenvedte. A város területének 40 százalékát öntötte el a víz, pótolhatatlan műkincsek rongálódtak meg, illetve pusztultak el. Velencében a víz szintje 189 centiméterrel haladta meg az átlagos szintet, ami 1061 óta a legmagasabb vízállás volt.
1979. november 4.
Iráni diákok elfoglalják az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét és 60 túszt ejtenek
1979. november 4.
Iráni diákok túszokat szednek az USA teheráni nagykövetségén
Iráni diákok Teheránban behatolnak az amerikai nagykövetségre, és túszul ejtenek mintegy 70 követségi alkalmazottat. Szabadon engedésükért követelik a volt sah kiadását, aki egy New York-i klinikán fekszik. A következő napokban az amerikai politikával való elégedetlenség a megszállt nagykövetség előtt rendezett Amerika-ellenes tüntetésekben jut kifejezésre. 1980. április 25-én meghiúsul az Egyesült Államoknak az a próbálkozása, hogy helikopterek bevetésével kiszabadítsa a túszokat. A repülőút során két helikopter üzemképtelenné válik, a harmadik a sivatagban végrehajtott tankolás után összeütközik egy szállítógéppel. A túszokat ezek után különböző titkos helyekre szállították.
1980. november 4.
Ronald Reagant választják az Egyesült Államok 40-edik elnökének
1981. november 4.
Magyarország felvételét kérte a Nemzetközi Valutaalapba
A Magyar Népköztársaság felvételét kérte a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), valamint a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankba (IBRD). A két intézményt 1944-ben hívták életre. Működni 1946-tól kezdtek. Céljuk: a háború sújtotta gazdaságok (majd később a világ legszegényebb államai) számára kölcsönöket nyújtani, szabályozni (stabilizálni) a valuták árfolyamát. Magyarországon már 1967-ben felmerült az IMF-tagság gondolata a reformpárti vezetés körében, a szovjet vezetés azonban ezt ellenezte. A szovjet belpolitika változásai, valamint az a tény, hogy Magyarországot az IMF-tagság nélkül fizetésképtelenség veszélye fenyegette, rákényszerítette az országot a belépés kérvényezésére. A tagság elnyerése után (1982. május 6.) Magyarország megkezdte az IMF gazdaságpolitikai feltételeinek részleges végrehajtását: nagy mértékű, a lakosságot érzékenyen érintő áremelések, valutaleértékelések.
1995. november 4.
Megnyitják Nofretéte sírját
1995. november 4-én nyitották meg Nofretétének, IV. Amenhotep egyiptomi fáraó feleségének luxori sírját a látogatók előtt. A festmények rossz állapota miatt, amit a csővíz és a hőség miatti sólerakódások okoztak, a 430 négyzetméteres építménybe addig csak néhány hivatott vendég léphetett be. A sírkamrát naponta csak 150 turista tekintheti meg, legfeljebb tíz percig maradhatnak a helyiségben, a fényképezés tilos. A 3000 éves kultikus helyet 1904-ben találta meg Ernesto Schiaparelli olasz régész, de mindeddig zárva maradt a nagyközönség számára. A királynő férje, IV. Amenhotep Krisztus előtt 1372-től 1358-ig uralkodott.
1995. november 4.
Jitzak Rabin merénylet áldozata lesz
Tel Avívban merénylet áldozata lesz Jitzak Rabin Nobel-békedíjas izraeli politikus, miniszterelnök és pártvezető. Az akkor brit fennhatóság alá tartozó Palesztinában született oroszországi bevándorlók gyermekeként. Mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd 18 éves korában csatlakozott az illegális zsidó fegyveres erők rohamosztagához, a Palmahhoz. Az 1948-49-es háborúban a Palmah hadműveleti osztályának parancsnoka volt, részt vett a Jeruzsálemért, Eilátért és a Negevért vívott harcokban. 1964-ben az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, az 1967-es hatnapos háború egyik győztes hadvezére. Ezt követően hamarosan diplomáciai-politikai pályára lépett. 1968-tól 1978-ig hazája nagykövete az Egyesült Államokban, 1974-től 1981-ig képviselő a Kneszetben, 1974-ben munkaügyi miniszter. Kétszer volt a Munkapárt vezetője (1974-1977, 1992-1995), s kétszer állt az izraeli kormány élén is ugyanezekben az években. A köztes időszakokban többször töltött be különböző miniszteri tárcákat. Második kormányfői periódusának három esztendeje alatt történelmi megállapodást kötött a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel, és békeszerződést írt alá Jordániával. A közel-keleti megbékélésen munkálkodó politikust 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. 1995. november 4-én Tel-Avivban egy 250 ezer ember részvételével tartott béketüntetés végén eldördült gyilkos lövések vetettek véget e kiemelkedő politikus életének. Merénylője egy 8 gyermekes rabbi 27 esztendős fia, Jigal Amir egyetemi hallgató volt, akit magányos gyilkosként könyveltek el ugyan, de utána több letartóztatás következett az ügyben. A merénylőt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
