Hónap: november • Nap: 02
1755. november 2.
Megszületett Marie Antoinette
Bécsben megszületett Marie Antoinette francia királyné, XVI. Lajos felesége, a francia forradalom egyik áldozata. Lotharingiai Ferenc német-római császár és Mária Terézia Habsburg császárnő és magyar királynő 15. gyermekeként látott napvilágot. 1770-ben, az akkor mindössze tizenöt esztendős osztrák királylányt tulajdonképpen a nagyhatalmi politika juttatta végül is a vérpad felé vezető útra. Házasságát Lajos francia trónörökössel gondos kancellári tárgyalásokkal készítették elő, azzal a szándékkal, hogy így véget ér a francia és az osztrák udvar rivalizálása és viszonylagos béke köszönt Európára. Az 1789-es francia forradalom azonban elsöpörte a monarchiát és a királynét a versailles-i palotából a Temple börtönébe hurcolták. 1793. október 16-án - a párizsi csőcselék ujjongása közepette - az ő feje is a fűrészporos kosárba hullt. Férjét, a királyt még ugyanannak az évnek januárjában kivégezték.
1766. november 2.
Megszületett Joseph Radetzky osztrák marsall
Trebnitz-ben látta meg a napvilágot. A Theresianumban tanult, s már a török háborúkban is részt vett. Oly vitézül harcolt, hogy 33 évesen ezredessé nevezték ki. Ezután gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, 1813-ban bekerült a haditanácsba is, és jelentős része volt a hadügyi reformokban. 1815-től a felső-rajnai hadsereg táborkari főnökeként szolgált, majd lovas hadosztályparancsnok volt Sopronban és Budán. 1836-ban lett tábornagy, s az Itáliában állomásozó osztrák csapatok parancsnoka volt. Az 1848-as fölkelés is Itáliában érte, csapataival júliusban teljesen szétverte a piemonti sereget, majd bevonult Milánóba. 1849-ben döntő győzelmet aratott a szárdok felett, és behódolásra kényszerítette Velencét is. Ezután a II. hadtest főparancsnoka és a lombard-velencei királyság főkormányzója volt. 1857-ben - 72 évi szolgálat után - vonult nyugalomba. Hazájában roppant népszerű volt, a festők lefestették, a költők verset írtak hozzá, id. Johann Strauss máig népszerű indulót komponált, amely az ő nevét viseli. Számos emléktáblát avattak tiszteletére, Bécsben nagyszerű lovasszobrot állítottak neki, s minden létező kitüntetést megkapott. Milanóban hunyt el 1858. január 5-én.
1917. november 2.
A brit külügyminiszter szavatolja a zsidó haza létrehozásást
Egy, a cionista Lord Walter Rotschildnak adott nyilatkozatban szavatolja Arthur James Balfour, a brit külügyminiszter, hogy egy `National Home`-ot hoznak létre a zsidó nép számára Palesztinába, a nem-zsidó lakosság tiszteletben tartásával. A cionisták első kongresszusa (1897 augusztusa) óta követelnek a zsidók az egész világon egy "közjogilag biztosított hazát Palesztinában". Egy levélben Nagy-Britannia segítséget kért a zsidók Palesztinabeli nemzeti otthonának megteremtésében.
1949. november 2.
Az Indonéz Köztársaság függetlenné válik
Az ENSZ-határozatra augusztus 23-án összehívott hágai kerekasztal-konferencián kötelezték Hollandiát, hogy december 27-én feltétel nélkül és visszavonhatatlanul ismerje el Indonéziát teljes jogú államnak. Csupán Nyugat-Új-Guinea marad továbbra is holland kézben. Ezzel Ahmed Szukarno indonéz politikusnak a holland gyarmati kormányzattal szemben folytatott kitartó ellenállás után sikerült országa számára a függetlenséget kivívni. Így véget ért a majd 350 évig tartó gyarmati uralom. Szukarno, már 1945. augusztus 17-én kikiáltotta a szabad Indonéz Köztársaságot.
1950. november 2.
Elhunyt az ír születésű író, George Bernard Shaw
94 éves korában Ayot Saint Lawrence-ben (Hertford) elhunyt az ír születésű író, George Bernard Shaw. Dublinban született, 1884-ben a szocialista Fabiánus Társasághoz csatlakozott; hetven színmű, számos művészet- és társadalomkritikai írás tette híressé. Társadalomkritikai témák mellett történelmi témákat is feldolgozott műveiben, s ezeket a színpadon sajátos humora és bájos dialógusai elevenítették meg. A szatirikus vígjáték legnagyobb mestere, Nobel-díjas. Legsikeresebb, Magyarországon is játszott színdarabjai: `Caesar és Kleopátra` (1901), `Pygmalion` (1905), `Szent Johanna` (1923).
1955. november 2.
Megjelenik az Irodalmi Újság
1950. november 2-án indult meg a Magyar Írók Szövetségének irodalmi és művelődéspolitikai hetilapja. Cikkei, tanulmányai kezdetben általában a kulturális politika elveit ismertették, 1954-től azonban a hivatalos művelődéspolitika közlönyéből egyre inkább az új írói törekvések vitafóruma lett, s határozottan támogatta Nagy Imre vonalát. A lap síkra szállt az irodalom szabadságáért, s ezzel az 1956 októberi forradalom egyik szellemi előkészítője lett. Az 1956. november 2-án megjelent utolsó hazai kiadású száma a forradalom jelentős kiadványa volt. A lapot a forradalom után az emigráns magyar írók külföldön indították újra: 1957. március 15-én Bécsben jelent meg, majd május 15- től Londonban adták ki. Felelős szerkesztője Faludy György volt. A kéthetenként megjelenő lap kiadását a Congress for Cultural Freedom amerikai szervezet tette lehetővé. Támogatásának megszüntével a szerkesztőség 1962-ben Párizsba költözött, s gazdája Méray Tibor lett. Az Irodalmi Újság szervező és irányító szerepet töltött be a nyugati magyar emigráció szellemi és politikai életében. Anyagi támogatására 1972-ben megalakult az Irodalmi Újság Baráti Köre. 1986-tól Nagy Ernő kiadásában jelent meg. Miután 1989-ben két számát Budapesten is megjelentették, Méray Tibor a magyarországi politikai változásokra való tekintettel bejelentette az Irodalmi Újság megszűnését.
1955. november 2.
Timföldgyárat avatnak Almásfüzitőn
Felavatták az Almásfüzitői Timföldgyárat, amely akkor Közép-Európa legkorszerűbb és legnagyobb timföldgyárának számított. A gyárat a II. világháború idején kezdték építeni, de a háború végén az építmények súlyosan megrongálódtak. A beruházást 1950-ben szovjet segítséggel fejezték be. Az üzemet 1977-ben korszerűsítették és új berendezésekkel bővítették. Az 1990-es években tönkrement vállalatban 1994-ben leállt a termelés. Ezután a HungAlumina Kft. vásárolta meg, s 1995 októberében újraindította az üzemben a termelést. Akkor magas volt a timföld világpiaci ára, s az új tulajdonosok ezért bíztak a vállalkozás sikerében. 1996 áprilisától kezdve azonban a fehér arany ára fokozatosan csökkent. A kft. ennek következtében tetemes veszteséggel zárta az 1996-os évet, s 1997-ben már alapanyagot, bauxitot sem tudott vásárolni, emiatt a dolgozókat szabadságra küldte, a termelést pedig februárban leállította.
1956. november 2.
Az ENSZ Biztonsági Tanács megvitatja a magyar helyzetet
Az ülésen a halogató amerikai magatartás miatt határozati javaslat nem született. A titkos háttértárgyalásokon Nagy-Britannia és Franciaország azt igyekezett elérni, hogy a magyar kérdés kerüljön át a közel-keleti helyzetet tárgyaló - ugyanebben az időben zajlott a szuezi csatornánál az egyiptomi-francia-angol háború - rendkívüli közgyűlés elé, ahol a magyarokat hátrányosan érintő szovjet vétó nem érvényesülhetett volna. Ezt azonban az Egyesült Államok a szuezi problémától való figyelemelterelési kísérletnek minősítette, és ezért megakadályozta a terv kivitelezését.
1956. november 2.
Belehal sérüléseibe Jean-Pierre Pedrazzini francia fotóriporter
A legnagyobb francia képeslap, a Paris Match 1956 októberében küldte Budapestre az akkor már világhírű fotóriportert, hogy megörökítse a magyar forradalom és szabadságharc eseményeit. A fiatalember ott volt minden jelentősebb helyszínen, így október 30-án, a Köztársaság téri pártház ostrománál is. Ott kapta a később halálosnak bizonyult lövéseket combjába, gyomrába és a hátába. Lapja a francia kormánytól egy DC-4-es típusú repülőgépet kapott a súlyos sebesült elszállítására, az azonban a szovjet megszállás alatt álló Ferihegyi repülőtéren nem szállhatott le. Végül hosszas diplomáciai alkudozások után egy osztrák mentőrepülőgépet küldtek egy ápolóval és egy orvossal a magyar fővárosba, akik kalandos körülmények között vitték ki egy mentőautóval a Péterfy kórházból a repülőtérre az élet-halál harcát vívó fiatalembert. A szovjet nagykövetségen csak több órás diplomáciai tárgyalások után engedték meg a mentőrepülőgép felszállását. Bécsben azután átszállíthatták a súlyos sebesültet a várakozó DC-4-esre. Párizsban 48 órán át küzdöttek az életéért, de már hiába. A magyar fiatalok, a magyar nép hősies harcának képes dokumentumai azonban bejárták a világot, nem kevés bosszúságra a szovjet megszállóknak és a magyarországi vezetőknek. A francia újságíró nevét ma emléktábla őrzi azon a helyen, ahol a gyilkos golyók leterítették.
1976. november 2.
Jimmy Cartert választják meg az Egyesült Államok 39. elnökének
1976. november 2.
Meghal Szilágyi Domokos romániai magyar költő
Nagysomkúton született 1938. július 2-án. 1955-60-ban a kolozsvári egyetem magyar szakán folytatta tanulmányait. Első versei 1956-ban az Utunkban jelentek meg, 1958-59-ben az Igaz Szó kolozsvári belső munkatársa volt. 1962-ben adta közre Bukarestben a Forrás-sorozatban Álom a repülőtéren című első verseskötetét. 1960-1970 között Bukarestben élt, az Előre munkatársa volt. 1970-ben betegnyugdíjba ment, Kolozsváron telepedett le. Az erdélyi irodalom kiemelkedő egyénisége volt. Költészetére jellemző, hogy erősen érzelmi töltésű, hagyományőrző erdélyi népköltészetet ötvözött európai léptékű, eliot-i kísérletekkel, amelyek tartalmukat tekintve József Attila gondolatát idézik: `A mindenséggel mérd magad`. Hatalmas verstörténeti tudása volt, virtuóz költői tehetségként kedvelte a különféle verselési módok, stílusirányzatok keverését, a kollázst. Az emberi élet egyetlen méltó tartalmát a folytonos küzdelemben látta, a szüntelen gondolati és érzelmi küzdelem hatotta át nagy szimfonikus költeményeit (Emeletek avagy a láz enciklopédiája, Haláltánc-szvit, Kényszerleszállás, Ez a nyár). Irodalomtörténészként főként Arany János és Eminescu munkásságával foglalkozott. Kiváló műfordító is volt. Kolozsvárott hunyt el. Harminc évvel a halála után derült ki, hogy Balogh Ferenc fedőnéven a román titkosszolgálatnak jelentett.
