Kárpótlást kapnak a francia vasúttársaság vagonjaiban deportáltak

A megállapodás aláírására az amerikai Külügyminisztériumban került sor. Patrizianna Sparacino-Thiellay francia emberi jogi nagykövet azt hangoztatta, hogy a megállapodás az Egyesült Államokban letelepedett holokauszttúlélők - vagy örököseik - ezreit érinti, akiket az SNCF vagonjaiban deportáltak 1940 és 1944 között. Stuart Eizenstat, az amerikai külügyminiszter különmegbízottja azt mondta, hogy az egyezmény egy megkésett és nem tökéletes igazságtétel a történelem egyik legsötétebb korszakára vonatkozóan.

A megállapodás értelmében Franciaország - parlamentje jóváhagyása után - létrehoz egy 60 millió dolláros kárpótlási alapot, amelyből az amerikai hatóságoknak utal át pénzt az egykori deportáltak és családtagjaik részére. Az amerikai állampolgárságú holokauszttúlélők személyenként megközelítőleg 100 ezer dolláros összeget kapnak, házastársaik és leszármazottjaik több 10 ezer dollárra számíthatnak. Cserében az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt arra, hogy továbbra is támogatja a jogi mentességet, amelyet a külföldi vállalatok élveznek a területén, és amelyek értelmében nem indítható jogi eljárás ellenük. Erre azért volt szükség, mert Charles Schumere demokrata szenátor 2013-ban a törvény reformját kezdeményezte a kongresszusban annak érdekében, hogy az SNCF-et bíróság elé lehessen állítani az Egyesült Államokban.

Az SNCF a Vichy-kormány utasítására mintegy 76 ezer francia és más országból származó zsidót szállított marhavagonokban 1942 és 1944 között koncentrációs táborokba. Közülük háromezren élték túl a holokausztot. A francia vállalat 2011 januárjában "sajnálatát" fejezte ki a második világháború alatti deportálásokban játszott szerepéért. A bocsánatkérésben komoly szerepe volt annak, hogy az SNCF jelentkezett egy marylandi vasúti beruházásra. Holokauszttúlélők viszont meg akarták támadni a pályázatot, de végül mégsem tették meg.

A megállapodás értelmében a kárpótlás minden olyan nem francia állampolgárt megillet, akit 1942 és 1944 között Franciaországból deportáltak busszal vagy vonattal, és azért nem jogosult francia kártérítésre, mert a háború után emigrált vagy pedig 1939. szeptember elseje, a második világháború kitörése után érkezett az országba. Közülük a legtöbben ma amerikaiak, de más országok állampolgárai (izraeliek, kanadaiak) is vannak köztük. A francia diplomácia arra emlékeztetett, hogy "az SNCF nem tehető felelőssé a deportálásért, mert a deportálás egyik eszköze volt. A deportálásért a francia hatóságokat terheli a felelősség". Ezért az SNCF nem vett részt a kárpótlásról szóló tárgyalásokban, sem a megegyezés kidolgozásában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején