Horogkereszt a Korán felett – muszlimok Hitler szolgálatában II. rész

2015. szeptember 17. 08:20

A németek a második világháború során nemcsak az észak-afrikai, krími és kaukázusi, hanem a balkáni muszlim lakosság kegyeit is igyekeztek elnyerni, ami nem ütközött különösebb nehézségbe, mivel szorongatott helyzetüknek köszönhetően a térségben élő muszlim lakosság magához Hitlerhez fordult segítségért. Világszerte muszlimok tízezrei csatlakoztak a Wehrmachthoz és az SS-hez, a németek azonban gyakran nem az utasításoknak megfelelően bántak velük. Az Einsatzgruppe alakulatainak pribékjei körülmetélt hímvesszőjük miatt egy ideig a Szovjetunióban élő muszlimokat is zsidónak nézték és kivégezték. Bár az iszlám vallás ennek ellenére az esetek többségében előnyt jelentett a németekkel szemben, a muszlim származású romák nem mentesültek a deportálások alól.

Korábban

Amikor a kétségbeesés Hitler karjaiba vezet

Amikor 1941-ben a németek lerohanták Jugoszláviát, még nem kellett foglalkozzanak a muszlimokkal, mivel Bosznia és Hercegovina területei az Ante Pavelic vezette horvát náci bábállam fennhatósága alatt álltak, akik – a zsidókkal, a cigányokkal és az ortodox szerbekkel ellentétben – szövetségesként tekintettek a muszlimokra. A területen azonban idővel egyre hevesebb harcok bontakoztak ki a horvátok, Tito partizánjai és Dragoljub „Draza” Mihajlovics Nagy-Szerbiáért harcoló csetnikjei között, és a muszlimokat mindhárom fél részéről egyre komolyabb támadások érték. Az usztasa alakulatokba besorozott muszlimok hamarosan a szerb megtorló akciók egyik legfőbb célpontjaivá váltak: tízezrével mészárolták le őket, az usztasa hatóságokat pedig nem sokat tettek a mészárlások megakadályozása érdekében. A muszlim vezetők a kétségbeejtő helyzetben Hitlerhez fordultak segítségért. Egy 1942. november 1-jén kibocsátott jegyzékben kifejezték a Führer iránti „szeretetüket és lojalitásukat”, és felajánlották, hogy a tengelyhatalmakkal együtt harcolnak a „judaizmus, a szabadkőművesség, a bolsevizmus és az angol kizsákmányolók” ellen.

Berlinben persze nem utasították vissza az ajánlatot. A magát a délkelet-európai iszlám védelmezőjének beállító Wehrmacht és az SS a háború eszkalálódásával egyre inkább szövetségesként tekintett a helyi muszlimokra. Az SS utasítására 1943 tavaszán a nácibarát jeruzsálemi főmufti Zágrábban, Banja Lukán és Szarajevóban is látogatást tett, ahol vallási vezetőkkel találkozott, és a tengelyhatalmak melletti harcra buzdító beszédeket tartott. Egy szarajevói mecsetben tartott felszólalását a muszlim hallgatóság nem bírta könnyek nélkül végighallgatni. Az elkövetkező hónapokban a németek kiterjedt kampányt folytattak a muszlimok meggyőzése érdekében, és szorosabbra fűzték az iszlám vallási méltóságokkal és intézményekkel folytatott együttműködést. Bár a muszlimok bíztak benne, hogy a németek segítségével idővel megalapíthatják saját államukat, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Wehrmacht és az SS nem képes a terület pacifikálására, és a háború vége felé a muszlimokkal szembeni, partizánok és csetnikek által kivitelezett megtorló akciók is elszaporodtak. A háborúban mintegy negyedmillió balkáni muszlim vesztette életét.

következő oldal 1 / 3