Hogyan váltotta fel a király nélküli királyságot a második Magyar Köztársaság?

2022. február 1. 08:22 MTI

1946. január 31-én fogadták el és hirdették ki a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt, ezzel létrehozva a második Magyar Köztársaságot, amelynek kikiáltására másnap, február 1-jén került sor.

Korábban

A választásokon a kisgazdák győztek, mégis kommunista „viharfellegek” gyülekeztek 1945-ben
Aki ellenállt a náciknak és a kommunistáknak: Varga Béla példamutató élete
Kivégzésekkel zárult a Rákosi-korszak egyik legnagyobb boszorkányüldözése, a Rajk-per

Magyarország államformája évszázadokon át királyság volt. Az első átalakulásra az „őszirózsás forradalom” után került sor: a Magyar Nemzeti Tanács 1918. november 16-án kihirdetett néphatározata értelmében a királyságot a „független és önálló népköztársaság” váltotta fel.

1919. március 21-én kiáltották ki a proletárdiktatúrát hirdető Tanácsköztársaságot, amely mindössze augusztus 1-jéig állt fenn. Az 1920. januári választások után összeült nemzetgyűlés február 27-én elfogadta az 1920. évi I. törvénycikket az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről.

A jogszabály hatályon kívül helyezte a forradalmak intézkedéseit, és a királyság intézményét fenntartva az államfői teendők átmeneti ellátására intézményesítette a kormányzói tisztséget. Március 1-jén Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották, ezzel létrejött a „király nélküli királyság”.

A második világháborút követően ismét felvetődött az államforma megváltoztatása, az 1918 óta gyakorlatilag csak formálisan létező királyság megszüntetése. Elsőként a szociáldemokraták iktatták programjukba 1945. augusztus 18-20-án tartott kongresszusukon a köztársaság megteremtését, amelyet a párt az 1945. novemberi 4-i választások után az új nemzetgyűlésben is elsőként vetett fel.

Hamarosan az összes párt felsorakozott a köztársasági berendezkedés eszméje mögé, jóllehet a Független Kisgazdapártban (FKgP) többen azt szorgalmazták, hogy a békekötés után népszavazás döntsön az államformáról. A javaslat ellen csak a legitimista Mindszenty József hercegprímás és a Katolikus Püspöki Kar tiltakozott, a döntés elhalasztását kérve.

A jogászokból álló szakértői bizottsággal egyeztetett törvényjavaslatot a kormány 1946. január 23-án tárgyalta. A szöveget úgy hagyták jóvá, hogy két fontos kérdés: a köztársasági elnök megválasztásának mikéntje és hatásköre függőben maradt. Tildy Zoltán miniszterelnök január 24-én nyújtotta be a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyűlés közjogi és alkotmányjogi bizottsága január 28-án tárgyalt.

A kompromisszumok sorozatával zárult vita után, 29-én a törvényjavaslatot a képviselők elé terjesztették. A királyság intézményét egyedül Slachta Margit, akkor még párton kívüli képviselő vette védelmébe: „Egy ezeréves megszentelt múlttól szakítják el az országot. A jövő felelőssé fog tenni minket elhatározásunkért.”

Ekkorra az is eldőlt, hogy a köztársasági elnöki tisztségre csak a kisgazda kormányfő, Tildy Zoltán személye jöhet szóba. A nemzetgyűlésben megszerzett többsége alapján a köztársasági elnöki szék mindenképpen az FKgP-t illette. Tildyt támogatták a kommunisták és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) is, majd beálltak mögé a szociáldemokraták is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy eredeti jelöltjüket, az emigrációban élő Károlyi Mihályt, Magyarország első köztársasági elnökét a többi párt nem fogadja el.

A Nemzetgyűlés január 31-én szavazta meg az 1946. évi I. törvénycikket, amelynek preambuluma kinyilvánította: „Magyarországon 1918. november 13-án megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. A nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát. Négyszáz esztendős harc, az ónodi gyűlés, az 1849-es debreceni határozat, két forradalom kísérlete és az ezt követő elnyomatás után a magyar nép újra szabadon határozhat államformájáról. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés most a magyar nép nevében és megbízásából megalkotja azt az államformát, amely a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársaságot.”

A törvény a hatalmi ágak elválasztásának klasszikus elvét követte. A négy évre választott és egyszer újraválasztható elnök a nemzetgyűlés által hozott törvényeket megfontolásra egyszer visszaküldhette, de a hozzá másodízben továbbított törvényeket köteles volt kihirdetni; minden intézkedését a miniszterelnök vagy a felelős miniszter ellenjegyzéséhez kötötték.

A törvény kihirdetése után, 1946. február 1-jén a nemzetgyűlés közfelkiáltással Tildy Zoltánt választotta meg a második köztársaság első elnökévé. Ezt a napot az egész országban megünnepelték, a településeket fellobogózták, több városban munkaszünetet rendeltek el, országszerte díszsortüzek dördültek el. A fővárosban 12 órakor bezártak az üzletek, a színházakat és a mozikat este ingyen lehetett látogatni, a színészek lemondtak fellépti díjukról.

Budapest lakosságát délután két órára a Kossuth térre hívták, ahol a kisgazda Nagy Ferenc, február 4-től Tildy utóda a miniszterelnöki tisztségben, felolvasta a törvény szövegét, hangsúlyozva: a magyar nemzet történelme során még soha nem iktatott be nagyobb jelentőségű törvényt. Ezután Tildy Zoltán immár köztársasági elnökként méltatta a fiatal magyar demokrácia eredményeit.

Az Operaházban este Erkel Bánk bánjával köszöntötték a Magyar Köztársaságot, a díszelőadáson megjelentek a közjogi méltóságok, a kormány tagjai, a politikai és társadalmi közélet jeles személyiségei is. A második Magyar Köztársaság három és fél évig létezett, az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szovjet mintájú kommunista berendezkedést vezetett be.

A harmadik Magyar Köztársaságot 1989. október 23-án kiáltották ki. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény (alkotmány) kimondja: hazánk neve Magyarország, államformája köztársaság.