Higiéniás viszonyok Európa nagyvárosaiban

Nyilvánosan fürödni tilos!

Aligha okoz meglepetést az, hogy a középkor embere teljesen másképpen állt hozzá a fürdéshez, mint a XXI. századé. Mind a korszakon belül, mind pedig földrajzilag eltértek a tisztálkodási szokások. Ezt leginkább az a körülmény befolyásolta, hogy az adott területen mennyire fértek hozzá a mosakodási lehetőséget biztosító vízhez.

A falvak és városok a történelem folyamán alapvetően patakok és folyók mellé települtek, így biztosítva a nélkülözhetetlen ivóvizet. A falusiak értelemszerűen a tisztálkodást és a mosást is ezekkel a vízforrásokkal oldották meg.

Egészen más volt a helyzet a városokban, aminek a hátterében az egyre növekvő számú népesség állt. Teljes képtelenségnek számított, hogy egy több száz vagy több ezer fős település minden egyes lakója egyetlen folyóban fürödjön, ráadásul a középkori viszonyok nem engedték meg, hogy egy ekkora tömeg számára megfelelő infrastruktúra épüljön ki.

A kiváltságosabb lakóknak rendelkezésére állhatott privát fürdőszoba, igaz, a legtöbb esetben ez nem jelentett mást, mint egy olyan helyiséget, ahol fel tudtak állítani egy dézsát, amelyet lepedővel béleltek ki, és forró vízzel töltöttek fel. Csak a legmagasabb státuszúak vagy a legvagyonosabbak engedhettek meg maguknak ókori mintára épült fürdőt, de a nagy többségnek máshogyan kellett megoldania a tisztálkodást.

A megoldást a nyilvános fürdők jelentették, amelyek a legtöbb városban fennmaradtak, különösen azokban, amelyek az egykori Római Birodalom területén jöttek létre. Az intézmények a városok hétköznapi részévé váltak annak ellenére, hogy működésüket az egyház nem nézte jó szemmel. A késő középkor idején a szabados erkölcsi szokások melegágyának tekintették őket, és jeles tudósok is úgy vélték, hogy a fürdőbe járás betegségeket terjeszt.

A fürdők egyszerre voltak a tisztálkodás helyszínei, éttermek és kuplerájok, ezért érthető volt a velük szembeni ellenérzés. A XIV–XV. századtól kezdve Európában szép lassan be is zárták ezeket, amit a kutatók többek között az erkölcstelenséget ostorozó reformációval, valamint a szifilisz terjedésének megakadályozásával magyaráznak.

Akárhogy is történt, az európaiak úgy lépték át az újkor küszöbét, hogy leszoktak a fürdésről, és bár a higiéniai szokások terén gyakran emlegetik a középkort negatív példaként, a valóság az, hogy egyes későbbi századokban az emberek kevesebbet tisztálkodtak.

A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2023. őszi számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók