Hiába nem vesztett soha csatát Szuvorov, I. Pál cárnak nem tudott a kedvére tenni

Katonacsaládból származott, dédapja svéd századosként települt Oroszországba, nagyapja az ezredesi rangig vitte, apja I. Péter harcostársaként tábornok és szenátor lett. Apja keze alatt ismerkedett a hadi tudományokkal, nyelveket tanult, közben edzette születésétől fogva gyenge fizikumát. 13 évesen kezdte a szolgálatot közkatonaként a szemjonovszkojei gárdaezredben, 6 év múlva káplár, 25 évesen tiszt lett, főhadnagyként került az ingermanlandi gyalogezredhez.

Az 1756-63-as hétéves háborúban ezredessé léptették elő, az 1768-1772-es Lengyelország elleni háborúban ő vette be Krakkót, a háború végén vezérőrnagyként már hadosztálynak parancsnokolt. 1773-ban a török frontra kérte magát, ahol 1774 júniusában Kozlodujnál döntő győzelmet aratott, ami után Törökország kénytelen volt kijutást biztosítani Oroszország számára a Fekete-tengerhez.

Két hónap múlva II. Katalin cárnő parancsára Pugacsov paraszthadaira mért vereséget, felszámolta a doni kozák erőket, 1783-tól a kubáni és budzsáki tatárok ellen hadakozott.

Az újabb, 1787-1791 közötti orosz-török háborúban Szuvorov harmincezres hadtestével 1789 júliusában Focsaninál szétverte Oszmán pasa seregét, szeptemberben négyszeres túlerő fölött diadalmaskodott a (romániai) Rimnicu folyónál, 1790 decemberében bevette Izmail erődjét. Az orosz erők főparancsnokaként 1794 októberében ő verte le Lengyelországban a Kosciuszko-felkelést, a jutalom tábornaggyá való előléptetése volt.

Dél-Oroszországban állomásozva írta meg 1796-ban A győzelem tudománya című művét, amelyben több évtizedes katonai tapasztalatait összegezte. Az írás szellemisége szemben állt az új cár, I. Pál porosz felfogásra épülő katonai reformelképzeléseivel, emiatt Szuvorov kegyvesztett lett, a novgorodi kormányzóságba száműzték.

Amikor 1799-ben összeállt a második franciaellenes koalíció, a szövetségesek kérésére a cár Szuvorovot nevezte ki az itáliai orosz-osztrák seregek főparancsnokává, s ő felszabadította Észak-Olaszországot. Ezt követően erőit 1799 szeptemberében az Alpokon keresztül Svájcba irányították, hogy onnan támadjon Franciaországra, a hadi helyzet alakulása miatt azonban - a bekerítést és a részenkénti felmorzsolódást elkerülendő - kelet felé kellett fordulnia.

Az orosz csapatok háromszoros ellenséges túlerőtől szorongattatva, több hágón keresztültörve, folyamatos harcban, de a szétverést elkerülve végül kijutottak Ausztria területére. I. Pál 1799 októberében felmondta a szövetséget Ausztriával. Hazahívta a generalisszimusszá előléptetett, de ismét kegyvesztetté vált Szuvorovot, aki betegen érkezett vissza Szentpétervárra, s 1800. május 18-án meghalt. Gazdag hadászati, harcászati tudományos hagyaték maradt utána, emlékét az 1942-ben alapított Szuvorov-rend is őrzi.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”