Házasságba kényszerítéssel és terrorakcióval is próbálkoztak túlvilági szellemek az újkori Nagy-Britanniában

2019. december 12. 17:45 Múlt-kor

A természetfeletti erőkben való hit, és a tőlük való félelem igen elterjedt volt a 18. és 19. századi Nagy-Britannia lakosságának körében. Ebből kifolyólag előfordult, hogy különféle törvényszegők kovácsoltak a babonákból előnyt, és túlvilági szellemek vagy más paranormális jelenségek „bevetésével” félemlítették meg, illetve verték át áldozataikat.

Korábban

„Kaparó Fanny” bosszúja

Habár a 18. századot a felvilágosodás koraként ismeri a történelem, a köznép hite a természetfeletti jelenségekben nem szűnt meg egyik napról a másikra, emiatt pedig sokan estek áldozatul „szellemátveréseknek”.

Ezeknek sokféle célja lehetett, a vallási ellentétek felszításától az álomházasság bebiztosításáig, egy Richard Parsons nevű londoni írnok esetében pedig egy bosszúálló szellem híre járta be az országot.

1759-ben Parsons egy szobát adott ki a londoni Szent Pál-székesegyháztól nem messze lévő Cock Lane-en egy William Kent nevű özvegynek, akivel együtt beköltözött Fanny Lynes, a férfi elhunyt hitvesének testvére, és immár Kent szeretője.

Parsons és a bérlők között akkor romlott meg a viszony, amikor Parsons pénzt kért kölcsön Kenttől, majd nem fizette vissza. Kent és Lynes nem sokkal később elköltöztek, a nő pedig ezt követően elhunyt (a jelek szerint himlőben). Kentnek végül jogi úton sikerült visszaperelnie Parsonstól a kölcsönadott összeget.

1762-ben Parsons és 12 éves lánya, Elizabeth arról tettek bejelentést, hogy Lynes szelleme kísért a Cock Lane-i házban. A bútorokat kaparó, ezért „Kaparó Fanny” -nek nevezett szellem Parsonsék elmondása szerint arról számolt be, hogy halálát valójában Kent okozta: szándékosan megmérgezte arzénnal.

Az ügy a maga korában óriási médiafigyelmet kapott. Országszerte beszámolt róla a sajtó, és kíváncsiskodók tömegei szállták meg a Cock Lane-t. Magasan képzett médiumok tartottak szeánszokat a házban, amelyek során kommunikálni próbáltak „Kaparó Fanny” -vel, és egy vizsgálóbizottság is alakult a jelenség kivizsgálására, melynek tagja volt a manapság főként internetes mémekből ismert neves író, Samuel Johnson is.

A bizottság vizsgálata végül eloszlatta a szenzációt: arra jutottak, az egész átverés volt, és a Kenten bosszút állni kívánó Parsons utasítására lánya volt az, aki a „paranormális” jelenségeket előidézte.

Parsonst két év börtönbüntetésre ítélték, és háromszor is kalodában állították a nyilvánosság elé.

Habár a jelenségek végül magyarázatot nyertek, az ügy széles nyilvánossága nem múlt el nyomtalanul: rávilágított a brit társadalom mélyebb megosztottságára, ami a szellemeket illeti.

A metodista hívők ugyanis kitartottak amellett, hogy az ilyesfajta jelenségek igenis lehetségesek, míg az anglikánok teljességgel elutasították ezt. Még Richard Parsons elítélését követően is megosztott maradt a közvélemény.

A lelkes anglikán Samuel Johnson később így fogalmazott a „Cock Lane-i szellemmel” kapcsolatban: „Csodálatos, hogy 5000 év eltelt már a világ teremtése óta, és még mindig nem eldöntött kérdés, hogy volt-e valaha akár egyetlen példa is arra, hogy bármely személy lelke megjelenjen a halál után. Minden érv ellene szól, minden hit azonban mellette.”

következő oldal 1 / 5