Gestapo-főhadiszálláson kötött házassággal verte át a nácikat az ellenállás hősnője

A lyoni mészáros fogságában

A németek 1942 végén Franciaország addig névleg független részére is kiterjesztették a megszállást. Széleskörű akciók kezdődtek, amelyek során több tízezer – részben francia, részben a környező államokból Franciaországba szökött – zsidót deportáltak. Klaus Barbie a lyoni Gestapo vezetőjeként ezen a télen érkezett Lyonba. Az ellenállás megtörése érdekében igyekezett kettős ügynököknek kiképezni a foglyul ejtett franciákat. 1943-ben a Gestapo Raymondot is letartóztatta, aki ekkorra már az Aubrac vezetéknevet használta a zsidóüldözések idején nem a legszerencsésebben csengő Samuel helyett. Bár azzal vádolták, hogy a Libération-Sud nevű szervezetbe toborzott embereket és képzett ki katonákat, a François Vallet álnéven letartóztatott férfit szabadon engedték, miután meggyőzte a németeket, hogy a feketepiacon való üzletelésen kívül egyetlen vádpont sem állja meg a helyét.

1943. június 21-én azonban Jean Moulinnel, az ellenállás egyik kulcsfigurájával együtt újra letartóztatták egy lyoni külkerületben, Caluire-ben tartott Gestapo-razzia során. Barbie és emberei mindkét férfit megkínozták, Moulin pedig július 8-án bele is halt a sérüléseibe. Ekkor történt, hogy a második gyermekével terhes Lucie besétált a Montluc-börtönbe, ahol megkérte Barbie-t, rossz egészségi állapotára tekintettel engedje szabadon „vőlegényét”. Barbie elutasította, majd miután Lucie még egy alkalommal visszatért a börtönbe, a „lyoni mészáros” kijelentette, hogy „François Vallet”-t halálra ítélték.

Bár Lucie még a lyoni hullaházakat is meglátogatta, nem adta fel a reményt férje kiszabadítására. Sikerült elnyernie egy másik német tiszt együttérzését, akinek egy, a halálra ítéltek házasságkötését lehetővé tevő francia törvényt idézett. A csel bejött, és október 21-én a Gestapo főhadiszállásán megtartották az esküvőt. Egy órával később Lucie az ellenállás több, fegyverekkel felszerelkezett tagjával együtt megtámadta a férje börtönbe történő visszaszállítására kijelölt teherautót. Az eredmény: német halottak, és 16 rab – köztük Raymond – kiszabadítása. 

Az Aubrac család fiúkkal együtt házról házra költözve élte mindennapjait, mígnem 1944-ben Nagy-Britanniába szöktek, ahol Lucie megérkezésük után mindössze egy nappal életet adott második gyermeküknek, Catherine-nek. A szövetséges sajtó bátorságáért ünnepelte és a francia ellenállás jelképének kiáltotta ki a párt – és különösen Lucie-t. Miután a szövetséges haderő 1944. június 6-án partra szállt Normandiában, Lucie a de Gaulle-féle francia átmeneti kormány képviselőjeként visszatért hazájába, és jelen volt, amikor augusztus 25-én a párizsi német helyőrség megadta magát a franciáknak, de Gaulle pedig elmondta híres, Hotel de Ville előtt tartott beszédét.

1. Az első szökés
2. A lyoni mészáros fogságában
3. A hősmítosz ledőlése?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel