Előbb egy kongresszusi képviselőt, majd saját híveit is a halálba küldte a szektavezér Jim Jones

2023. november 18. 15:05 Múlt-kor

1978. november 18-án az egész világ tudomást szerzett egy addig ismeretlen, az Egyesült Államokban alapított szektáról, melynek 918 tagja halt meg egy saját maguk által létrehozott településen a dél-amerikai Guyanában. A gyakran tömeges öngyilkosságként számon tartott jonestowni eset valójában tömeggyilkosság volt – a legnagyobb az amerikai történelemben egészen 2001. szeptember 11-éig.

Jim Jones (jobbra) 1977-ben (kép forrása: Wikipédia / Nancy Wong / CC BY-SA 3.0 )

Korábban

Született szektavezér

Az 1931-ben született Jim Jones már gyermekkorától fogva a történelem és saját korának ideológusai – Marx, Lenin, Sztálin, Mao és Hitler – életét és gondolatait tanulmányozta, és a vallás iránt is különös érdeklődést mutatott. Ebben közreműködhetett, hogy szegénységben nőtt fel, és különc személyiségként nehezen talált barátokat. 1956-os saját egyházalapításával valójában kommunista nézeteinek népszerűsítése és az anyagi támogatás biztosítása volt.

Jim Jones tiszteletes 1977-ben (Wikipedia / Nancy Wong / CC BY-SA 4.0)

Több költözés után a Népek Temploma (Peoples Temple) nevű szervezet Kaliforniában vetette meg sikeresen a lábát, olyannyira, hogy Jones a helyi és bizonyos mértékig az országos politikát is befolyásolni tudta. Az egyháznak több fiókszervezete alakult ki szerte az államban, Jones-t pedig a faji egyenjogúság és integráció képviseletéért elismerésekkel halmozták el.

Idővel azonban megjelentek a kevésbé pozitív beszámolók is az egyház tevékenységéről, nevezetesen a szektaszerű mentalitásról és a tagokkal szembeni sokszor kegyetlen bánásmódról, amelyet Jones és a hierarchia magasabb fokain elhelyezkedők tanúsítottak.

A kritikus hangok elől menekülve Jones 1977-ben a Dél-Amerika északi partjain lévő Guyanában vásárolt földet a sűrű dzsungel mélyén, hogy ott egy „szocialista paradicsomot” alakítson ki – és elmeneküljön híveivel a kritikus hangok elől.

A Népek Templomának tagjai egy kilakoltatások elleni tiltakozáson San Franciscóban (1977) (Wikipedia / Nancy Wong / CC BY-SA 4.0)

Jones már egy 1975-ös beszédében is azt mondta: „Imádom a szocializmust, és hajlandó vagyok meghalni a megvalósításáért. De ha így tennék, magammal vinnék ezret is.” Néhány évvel később be is váltotta e jóslatát.

A paradicsom ígérete

A szektavezér azzal tudta magával csalogatni híveit, hogy a guyanai helyszín egy élelmiszerben gazdag, tökéletes mezőgazdasági kommuna, ahol nincsenek sem szúnyogok, sem kígyók, és a hőmérséklet minden nap tökéletes, 22 Celsius-fok körüli. Ez természetesen mind hazugság volt: a dzsungel talaja túl sekély és laza volt a mezőgazdasághoz, így a hívek hamar éhezni kezdtek. Jones megbízható belső körének tagjai a legközelebbi lakott területre jártak élelmiszert kéregetni, illetve a piacról a megromlott, eladhatatlan árut elhozni.

A Népek Templomának tagjai minden nap hajnalban keltek, és indultak a földekre dolgozni. Hamar rettenetessé vált a hőség, és a valójában nagyon is létező szúnyogok és egyéb állatok is gyötörték a kommuna lakóit.

A száraz évszakban vödrökből öntözték a termeszteni próbált növényeket, kevés eredménnyel, Jones pedig semmiféle szabad időt nem hagyott senkinek. Ez utóbbi szándékos volt, annak érdekében, hogy hívei ne kezdhessenek el szervezkedni ellene.

A szabályzat azt is kimondta, hogy ha a tábor egész területén felszerelt hangosbemondókon meghallották Jones hangját, mindenkinek tilos volt beszélni. Jones a nap nagy részében híreket olvasott fel a mikrofonba, szovjet, illetve kínai szemszögből értelmezve a világ eseményeit, és mindenben az ellenséges – azaz amerikai – propagandát látva. Az eleinte vetített szórakoztató filmeket felváltották a szovjet filmhíradók és Jones saját ideológiai töltetű előadásai.

Jones azt a gondolatot is elültette híveiben, hogy ügynököket fog közéjük küldeni, akik majd panaszkodnak a helyzetre – ezeket pedig az igaz híveknek fel kell jelenteniük. A kommuna lakói így joggal feltételezhették, hogy bárki, aki panaszkodik, valójában próba elé állítja őket. A szolidaritás teljességgel kimúlt a közösségben.

A jonestowni telepről készített légifelvétel

A körülbelül 1000 fős lakosság 70%-át afroamerikaiak tették ki, többségükben nők, a hívek többi része fehér volt, és csupán néhány tucatnyian voltak egyéb származásúak. A kommunához tartozott gyengélkedő és bölcsőde is, ahol összesen 33 gyermek született Jonestown létezése során. Börtön nem tartozott a kommunához, azonban többféle fenyítésnek is ki voltak téve azok, akiket valamiféle vétségen kaptak – kényelmetlenül kis méretű dobozba zárhatták őket, vagy – gyermekek esetében – egy kút mélyén kellett aludniuk (ezekről a környező guyanai lakosság körében hamar elkezdtek terjedni a híresztelések).

Jonestown határain fegyveres őrök, Jones „Vörös Brigádjának” emberei járőröztek – felszerelésüket a guyanai hatóságok bőséges megkenésével tudták az országba csempészni. Akit szökésen kaptak, gyakran különféle injekciókkal kábították el, illetve bírták engedelmességre. Jones mindeközben azzal fenyegette híveit, hogy odakint a dzsungelben egy kilépett szektatag, Tim Stoen által felbérelt zsoldosok várakoznak, és megölik a szökni próbálókat. Akit pedig Stoen zsoldosai nem kapnak el, azt Jones szerint felfalhatták a kígyók és a tigrisek (a tigris nem őshonos Dél-Amerikában).

következő oldal 1 / 2