Elemlámpával a Vietkong járataiban

2024. március 12. 18:05 Pásztor Kristóf

Az ember számára a földbe ásott menedékek jelentik ősidők óta a külső veszélyek elleni védelem egyik legalapvetőbb formáját. A szervezett hadviseléssel együtt jelentek meg az erődítmények, majd pedig az ezek megkerülésére szolgáló alagutak, amelyeket az aknászokként ismert speciális csapatok alakítottak ki, lehetőleg az ellenség tudta nélkül. A XX. század egyik leghíresebb háborújában újra központi szerephez jutottak a föld alatti járatok.

Korábban

Mélyre nyúló gyökerek

A lőpor feltalálása nyomán rohamosan fejlődő tűzfegyverek egyre gyakrabban kényszerítették a katonákat a lövészárkokba, a XX. században pedig a repülőgépekkel végzett felderítés és légitámadások tették újból kívánatossá a föld alatti menedékkeresést – az alagútrendszerek egyszerre szolgáltak rejtekül, és adtak biztonságot a fentről becsapódó tüzérségi lövedékek és légibombák ellen.

Miután a második világháborúban a francia gyarmat Indokína (a mai Vietnám, Laosz és Kambodzsa területe) japán megszállás alá került, az 1945-ben visszatérő franciák nem tudták többé ténylegesen uralmuk alá hajtani a helyi lakosságot.

Az 1954-ig tartó fegyveres konfliktus során a Ho Si Minh vezette helyi gerillaszervezet, a Viet Minh tökélyre fejlesztette a rejtekhelyekről végrehajtott csapások művészetét a modern francia hadsereggel szemben.

Észak alagutat fúr Délre

Az 1954-es francia kivonulással függetlenné váló országok a kommunista blokk és az Egyesült Államok vezette szabad világ közti vetélkedés színterévé váltak. Laosz és Kambodzsa korrupt, ám a helyi kommunista gerillamozgalmakkal szemben fegyverrel küzdő monarchiákká váltak, míg Vietnámot kettéosztották a Ho Si Minh vezette északi, kommunista és az amerikaiak által hatalomra segített Ngo Dinh család vezette déli állammá (1963-as megpuccsolásuk után, 1975-ig többnyire katonai junták sora vezette Dél-Vietnámot).

Az egyszerű nép jórészt Hóval és felszabadító mozgalmával szimpatizált, nem pedig az elsősorban saját hatalmi érdekeit és a nepotizmust szem előtt tartó Ngo Dinh Diemmel.

Az északi reguláris haderő, illetve a Viet Minh mintájára újraszerveződő gerillaalakulatok – amelyeket a dél-vietnámi, majd az amerikai és egyéb nyugati sajtó „Việt Cộng” (Vietkong) gyűjtőnéven emlegetett – a teljes déli országrészben felvették a harcot a Diem-rezsim katonáival, illetve az egyre nagyobb létszámban jelen lévő amerikai csapatokkal szemben.

A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tavaszi számában olvasható.