Egy elképesztő disszidálás igaz története

Forrás: HU-ÁBTL-3-1-9-V-162.153. (17. o.) ‒ Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, Vizsgálati

Egy különös disszidálás története dióhéjban

Seres Attila: Dezertálás és disszidálás a budapesti szovjet nagykövetség autóbuszával – egy különös állambiztonsági ügy (1980) című tanulmánya az eredeti dokumentumokkal együtt az Archívnet folyóirat 2021/6. számában jelent meg és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.

A történet főszereplője, Pintér Szabolcs 1957. május 7-én született Győrben. A szakközépiskola elvégzése (1974 nyara) és a sorkatonai szolgálat megkezdése (1980 eleje) között eltelt időszakban kivételes gépjárművezetői rutinra tett szert, különösen, ha a korosztályába tartozó fiatal férfiak ilyen jellegű gyakorlatát nézzük. Besorozásakor már rendkívül tapasztalt járművezetőnek számított, különféle kategóriájú, nemcsak személygépkocsik, hanem tehergépjárművek, kisbuszok és úgynevezett panorámás autóbuszok vezetésére alkalmas jogosítványokkal is rendelkezett.

A bevonulása előtt, 1976. október 28-tól 1979. március 13-ig a Soproni Postaigazgatóság győri vonalfőnökségénél, majd 1979. március 13-tól 1980. január 3-ig a Volán győri üzemvezetőségénél dolgozott gépjárművezetőként. Az előbbi helyen rendszerint munkásokat szállított a postaigazgatóság körzetéhez tartozó vonalak javítási munkálataira, a következő munkahelyén pedig távolsági buszjáratokon teljesített szolgálatot. A győri Volánnál a váltótársa később úgy nyilatkozott róla, hogy a szabadidejében is leginkább autók, motorok javításával, „bütykölésével” volt elfoglalva.

Pintér Szabolcs sorkatonai igazolványképe Forrás: HU-ÁBTL-3-1-5-O-17.973.

Amennyiben volt bárminemű perspektívája a jövőjét illetően, azt leginkább erre az érdeklődésére, a gépjárművekkel kapcsolatban megszerzett, az átlagosnál nagyobb tudására és gyakorlatára alapozhatta, de rövidtávú döntéseit is ez határozta meg. Témánk szempontjából ezt a motívumot kulcsfontosságúnak kell tekintenünk.

1980. január 3-án vonult be sorkatonai szolgálatra, az újonckiképzésére a budapesti (újpesti) Dobó István laktanyában került sor. A sorozási adatfelvételi lapjára a szakképesítése és a foglalkozása rovatokban saját kezűleg azt tüntette fel, hogy „gépkocsivezető”. Nyilvánvaló, hogy azért sorozták be a Magyar Néphadsereg 2. Katonai Főépítésvezetőségének állományába, mert figyelembe vették kivételes járművezetői jártasságát. Az alapkiképzés után, március 15-én azért helyezték a 23. Építésvezetőség állományába, hogy autóbuszt kaphasson és a továbbiakban sofőrként teljesíthesse sorkatonai szolgálatát.

A közvetlen felettese, Nagy Lajos őrnagy, építésvezető állítása szerint azonban a neki ígért buszt „átadási problémák miatt” nem kaphatta meg, ezért a laktanya területén egy építkezésen foglalkoztatták segédmunkásként. Pintér motivációira később még bővebben kitérünk, annyit azonban érdemes előrebocsátanunk, hogy katonatársai és barátai tanúvallomási jegyzőkönyveiből egyértelműen kiderül, miszerint senkinek nem beszélt arról, hogy dezertálni akar, nem tett erre vonatkozó konkrét utalásokat. Még a közvetlen családtagjai, a szülei és a testvérei sem számítottak rá, hogy elszökik a hadseregből és elhagyja az országot.

A rendelkezésünkre álló források alapján az alábbiakban kizárólag az ezt követő eseménysor rekonstruálására szeretnénk szorítkozni, megadva a dezertálás és határáttörés időbeli sarokpontjait.

Lövésnyomok a busz szélvédőjén Forrás: HU-ÁBTL-3-1-9-V-162.153. (18. o.)

1980. március 25-re kimaradást kért arra hivatkozva, hogy kivizsgáltatja magát a Magyar Néphadsereg Központi Kórházában, majd a közelgő húsvétra való tekintettel ajándékot vásárol szüleinek. Az engedélyt a déli 12 órától este kilenc óráig terjedő időszakra meg is kapta, ám a kimaradási terminus végére nem tért vissza laktanyájába. (Lásd a 3., 4. és 6. sz. iratokat!)

Március 26-án hajnali két órakor Pintér behatolt a budapesti szovjet nagykövetség Népköztársaság útja – Bajza utca – Lendvay utca által határolt épülettömbjének Lendvay utca felől nyíló udvarára és ellopta az ott parkoló és nyitva hagyott Ikarus 255-ös típusú, diplomáciai rendszámú autóbuszt. A busszal visszatért a Váci út és az Ezred utca által határolt laktanya épületkomplexumához.

A laktanya területére szabálytalanul lépett be, és szabálytalanul is hagyta el azt, ugyanis annak négy őrhelyén éjfél és reggel hat óra között szolgálatot teljesítő kilenc kiskatona (őr és váltóőr) egyike sem észlelte Pintér mozgását, be- és kilépését. A körletében felvette hátizsákját, s a körletügyeletesnek azt állítva, hogy a gyengélkedőre kell mennie, hajnali háromkor elhagyta körletét, majd kiszökött a laktanyából. Visszament a laktanya közelében, de nyilván az attól látótávolságon kívül leparkolt buszhoz, s azzal elhagyta Budapestet.

1. Egy különös disszidálás története dióhéjban
2. Lövések a szürke hajnalban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
• Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
• Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai 
• Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
• Hét híres levert felkelés
• Nők a harcmezőkön: a kardforgató amazonok legendái