Egy egész várost horrorfilmbe illő díszletté változtatott a csernobili atomkatasztrófa

2016. április 26. 08:33

„Olyan volt, mintha egy másik bolygón lettem volna” – emlékezett vissza évekkel később Igor Kosztyin a csernobili atomerőmű sugárszennyezett törmelékekkel teli hármas blokkjának tetején tett látogatására. Az ukrán fényképész – aki az első fotókat készítette a sokkoló balesetről – egyike annak a több ezer áldozatnak, akik az őket ért sugárfertőzés miatt súlyos egészségkárosodást szenvedtek. Kostin maga vállalta a veszélyt, sokaknak azonban nem volt választásuk. 30 évvel ezelőtt rázta meg a világot a csernobili katasztrófa.

Korábban

Végzetes kísérletezés

Csernobil városa a legelterjedtebb nézet szerint a fekete üröm nevű növényről kapta a nevét, bizonyos etimológiai fejtegetések szerint azonban a település neve akár azt is jelentheti: fekete fájdalom (chernaya bol – Черная боль).

A fehérorosz határ közelében, Csernobil településtől valójában 14 kilométerre fekvő, és a balesetig Vlagyimir Iljics Lenin nevét viselő atomerőmű létesítéséről 1969-ben döntöttek a Szovjetunió vezetői. Az első részlegét 1978-ban adták át, az utolsó, 4-es blokk pedig 1984-re készült el. Bár az erőművet békés atomenergetikai célokra kívánták felhasználni, az ún. RBKM-1000 (Reaktor Bolsoj Mosnosztyi Kanalnij) típusú csernobili reaktorok technikai alapjait egy olyan reaktortípus szolgáltatta, melyet katonai célokra fejlesztettek ki. Szakértők többször jelezték, hogy ez a fajta konstrukció alkalmatlan a biztonságos energiatermelésre, építésükkel azonban nem hagytak fel.

1986. április 25-én a csernobili atomerőmű vezetőinek utasítására a dolgozók – a szakemberek figyelmeztetései ellenére – kockázatos kísérletbe kezdtek. A teszt arra irányult, hogy megvizsgálják, az áramellátás akadozása esetén is biztosítható-e a reaktor létfontosságú berendezéseinek működése arra a nagyjából egy perces időintervallumra, amíg beindulnak a dízelgenerátorok. Ez azonban végzetes hibának bizonyult. Április 26-án, pár perccel éjjeli fél kettő előtt az atomerőmű teljesítménye hirtelen drasztikusan megnőtt, és pár másodpercen belül két hatalmas robbanás rázta meg a 4-es reaktort. A detonációk hatására tűz keletkezett, a gőz nyomása pedig lerobbantotta a blokk tetejét, és nagy mennyiségű radioaktív anyag szállt föl a levegőbe. A robbanás következtében ketten szörnyethaltak, egy másik dolgozóval pedig szívroham végzett.

A baleset következményeinek felszámolását és egy újabb robbanás megakadályozását célzó munkálatok azonnal megkezdődtek. A likvidátorok – ahogy az elhárításban részt vevőket nevezték – a balesetben keletkezett tűz eloltása és a sugárzás semlegesítése érdekében homokot és bórsavat szórtak, később pedig ólmot öntöttek a 4-es blokk romjaira. Már első nap több mint száz személyt szállítottak kórházba, és a közvetlen elhárításban részt vevő 237 munkás és tűzoltó közül 134-nél állapítottak meg akut sugárfertőzést. Közülük 28-an a tragédiát követő három hónapon belül elhunytak.

következő oldal 1 / 4