Egy darab Nyugat, amelyet dollárért árultak

2020. november 20. 08:48 Múlt-kor

Egy termék vonzerejét két tényező növeli meg igazán: ha tiltott vagy ha nehezen hozzáférhető. Utóbbi pszichológiájára épült a Magyarországon nehezen beszerezhető nyugati termékek utáni vágyakozás. Ezzel párhuzamosan a szocialista gazdaság abban volt érdekelt, hogy a valutát birtokló vásárlók – legyenek külföldi vagy magyar állampolgárok – az országon belül költsék el a pénzüket. E két jelenség metszéspontjában helyezkedtek el a Kádár-korszak varázslatos helyei: a dollárboltok.

Korábban

IKKA-utalvány, légy az enyém

A dollárköltés egyik módja az 1960-as évek közepéig az IKKA-utalvány beváltása volt. A nyugati rokonok 1947 után az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció (IKKA) nevű számlára befizetett dollárral támogathatták magyarországi családtagjaikat, akik a kapott IKKA-utalványokat meghatározott értékű és típusú ajándékcsomagokra válthatták be.

Az 1960-as évek végén az utalványok száma elérte a 180 ezret. Ezzel egy időben az ügyeskedés is megindult. Akiknek nem volt szükségük a nyugati holmikra, eladták azokat vagy magát az utalványt értékesítették. A nagy üzletelések az IKKA-helyiségek körüli kapualjakban folytak.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

Az áru beszerzésének másik bevált módja a fokozatosan bővülő bevásárlóturizmus volt. A külföldre utazás szigora az 1960-as évektől kezdett enyhülni. A határ főként a szocialista országokba nyílt meg, a nyugati államokba mindig erősebb korlátozás volt érvényben. A nyugati utazáshoz szükséges kék útlevél mellé 70 dolláros valutakeretet engedélyeztek.

A szabályozás új sportot hívott életre – ahogyan azt Elek Lenke a Budapest folyóirat 2017/40 számában megjelent cikkéből megtudhatjuk – beindult a dollárdugdosási nagyüzem. A korlátozásokat mindenki annyira igyekezett kijátszani, amennyire egyéni kreativitásából futotta.

Dollárt ruhába, sapkába varrni, kenyérbe, szalámiba, kolbászba dugni elcsépelt trükknek számított. A cikkszerző családja egy szőlős doboz aljában rejtette el a zöldhasút, ő kislányként pedig ártatlan arccal kínálta meg a szőlővel a vámosokat.

A jóindulatú vámosok elnézték a kisebb tilalomszegést és a mennyiségi korlátok kisebb arányú átlépését. A vámoláskor elnyerhető büntetések többnyire pénzbírságot, elkobzást jelentettek, csak a súlyosabb kihágásokat büntették szigorúbban. A legkeresettebb termékek lettek a csempészek leggyakoribb portékái: dezodorok, Fa szappanok, farmernadrágok vezették ezt a listát.

Az állami valutaállomány gyarapítására irányuló törekvésekben a dollárboltok 1965-ös megjelenése jelentett nagy előrelépést. Már nemcsak külföldről kapott vagy utazásból hazahozott csomagból lehetett nyugati terméket beszerezni. A szerencsések akár a gyöngyösi dollárboltban is megvásárolhatták a máshol forintért beszerezhetetlen árucikkeket.

Ez a lehetőség azonban nem akárkinek adatott meg, csak útlevéllel lehetett vásárolni, illetve a hivatalos külföldi kiküldetés során megspórolt napidíjat lehetett ezeken az egzotikusnak számító helyeken elkölteni.

következő oldal 1 / 2