Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából VI.

IV.

Riadóra adtam parancsot, és a szolgálatvezetőnek a szánakkal, lovakkal, lőszerekkel, élelmezéssel kapcsolatosan adtam utasítást. Megérkeztek a géppuskások!

Egy órakor indultunk gyorsított menetben. Félóráig gyalog, félóráig szánon. Sokan, ha rájuk került a sor, nem ültek fel, mert ültükben a fagy nagyon támadott mindenkit! Indulásunkkor mínusz 35 fokot mutatott a hőmérő!

Virradatkor 40 kilométerrel a hátunk mögött elértük a települést. Amíg éjjeli vonulásunk tartott, viszonylagos csend volt. De ahogy világosodott, a harci dörejek felerősödtek! Úgy véltük, mintha a falu túlsó végén jelentős csata dúlna! De ez csak érzéki csalódás volt, amit a felfokozott idegi élet produkált.

Egy rajt indítottam a falun keresztül az őszi időkben készített harci árkokig, részben felderítés, részben az árkok kitisztogatása céljából. Kubinyi ugyan 6-án és 7-én a civil lakossággal kilapátoltatta a havat belőlük, de hátha szükséges valami munka ott, hogy esetleg hosszabb időt eltölthessünk nyugodtabb körülmények között azokban!

A faluban nem volt ellenséges alakulat, a szánokat a szélső házaknál helyezte el Kórai, és egy tartalék rajt hagyott hátra,megőrizni a lovakat, anyagokat.

Mikor 2 óra tájban Belij Kolodesen vonultunk át, a Kubinyi által odatelepített raj parancsnokának, Kerekes szakaszvezetőnek parancsot adtam, hogy két felderítőt küldjön a Sosznába vezető úton előre 5-6 kilométernyire, és elsősorban jobbra-balra figyeljenek, hogy az ellenség csapatmozdulatai milyen irányba mutatnak? Ha észlelnek az Oszkol felé előretörést, ez esetben ne vissza Kolodesbe, hanem Sosznára kerékpározzanak, tegyenek jelentést nekem.

7 órára megszálltuk a falu, betelepítettük a harci árkokat, hogy mindenki tudja, hogy hol lesz a kilövő helye. Erős őrség maradt a vonalakban, a század nagy része fedél alá került.

8 órára  mindenki elfogyasztotta a hideg élelmet, a kulacsokban hozott 6 dl kávét felforrósították, felét a reggeli étkezéskor megitták.

Nem volt rossz a legénység hangulata. Fene tudja, olyan érzésem kelt, mintha századkötelékben szeretnének egy kis lőgyakorlatot tartani! De sajnos, itt nem sablonos katona alakokra, hanem élő emberekre kell lőni! És elvégre is ez egy komisz dolog!

10 órakor a két kerékpáros katona  jelentkezett és jelentett. Jelentették, hogy a Novij Oszkolba vezető nagy úton csapatok vonulását észlelték a város irányába.

–Jól van, fiúk, vonuljanak vissza belij kolodesbe, jelentsék parancsomat a szakaszvezető úrnak, hogy újabb két felderítőt küldjön maguk helyett. Ha valamit észlelnek, ők is jelentsék nekem.

Elemezni kezdtem a két katona jelentését, nem hihető, hogy orosz csapatok lennének azok, melyek csak úgy ni, menetelnek zavartalanul azon a fontos útvonalon! Hiszen nekünk a városban csapataink vannak, melyek ellenállást fejtenének ki, ha valóban orosz századokról lenne szó!

Hogy feltevésemben biztos legyek, felmásztam ama ház padlására, ahová a gépfegyvereseket telepítettem. Szóltam a géppuskásoknak, hogy a délre néző szalmafedélen törjenek rést, hogy távcsövemmel vizsgálhassam a környéket. Míg az egyik katona lyukat csinált, elmondtam nekik, hogy a felderítők mit jelentettek. Erre még két rést készítettek, és azokon keresztül nézegettek a nagy út felé. Ők sem tudták megállapítani, hogy milyen nációk azok, akik az úton menetelnek.

Hosszasan néztem a nagy területet a távcsővel és az utat. Nehezen, de megállapítottam, hogy azok megvert hadosztályaink katonái, kik igyekeznek a csatateret elhagyni! De mintha nem az Alexejevkától Novij Oszkol felé  tartó úton mennének, hanem valamelyik letaposott, hozzánk közelebbi mellékúton!

A tiszteknek átadtam a távcsövet, hogy nézzék ők is, arra gondolnak, amit én már megállapítottam?

–Igen, magyarok, és nem a főúton mennek! – mondták a tisztek.
–Az oldalakról tehát nem várható támadás! Az északi részen sem mutatja ezt semmi, így marad a keletről jövő katonai akció! – jelentettem ki a tisztek előtt.
–Vajon honnan származott az alezredes úr értesülése, hogy itt Verhó előtt támad az orosz? – kérdezte Kubinyi.

A hadapród:

–A vezetők kábultak! Rémhírekkel ijesztgetik egymást, meg hogy igazolják magukat, amiért elhagyták csapataikat!

Nagy igazság volt ebben, de nem szóltam semmit. Alig fejeztem be a gondolatot, az egyik gépfegyveres kiáltott:

–Hadnagy úr! Jönnek az oroszok!

Nézem a keletre vezető utat. Komoly tömeg menetel felénk! Két kilométernyire lehetnek. A tisztek egymástól kapkodják a távcsövet. Aztán felém fordul Kórai, a kis kiváló zászlós, és ennyit kérdez:

–Hogyan tovább, hadnagy úr?

1. 1943. január 17.
2. II.
3. III.
4. IV.
5. V.
6. VI.
7. VII.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése