Henri Matisse

(1869-1954)

Henri Matisse francia festő, Picasso mellett a múlt század legnagyobb piktora 1869. december 31-én született Picardia egy kis településén. A törékeny és álmodozó fiú szigorú nevelést kapott, de nem tudott beilleszkedni az iparvidék elzárt közösségének életébe. 1887-ben Párizsba ment jogot tanulni, és bár unalmasnak tartotta a paragrafusokat, kitüntetéssel szerzett diplomát, majd ügyvédbojtárként helyezkedett el.

Művészi karrierje szokatlanul indult: vakbélműtétéből lábadozva anyjától egy doboz festéket kapott ajándékba. "Ahogy ott ültem és kezemben tartottam a dobozt, tudtam, hogy ez az életem" - írta később. Anyja bíztatta arra is, ne kövesse a művészet "szabályait", hallgasson inkább az ösztöneire és érzelmeire. A tanácsot később házasságára is kiterjesztette, hitvesét a következő vallomással lepte meg: "Hölgyem, mélyen szeretem önt, de a festészetet mindig jobban fogom szeretni."

Matisse egy évig a párizsi Julian Akadémiára járt, majd a szabadabb szemléletű Gustave Moreau szimbolista festő tanítványául szegődött. 1896-ban kiállított a Szalonban és két festményét megvásárolta a francia állam - ez volt az első és jószerével az egyetlen elismerés, amit hazájától kapott.

Művészetére az impresszionisták, Gauguin és Rodin, valamint a japán festészet gyakorolta a legnagyobb hatást. 1898-ban Londonban tanulmányozta Turner képeit, majd Korzikára utazott. 1905 után színei harsányabbak, "fényesebbek" lettek, vásznai az Őszi Szalon tárlatán más, expresszívebb színekkel élő művészek képei mellé kerültek. Egy kritikus ekkor nevezte el őket Vadaknak (Fauves), a gyorsan széthulló mozgalom vezetője Matisse lett.

Az 1910-es években ismerte meg Picassót, akivel egy életen át rivalizált. Az I. világháború kezdetétől a Riviérán élt, ekkor született képei kevésbé merészek, inkább újklasszicistáknak mondhatók. 1920-ban Gyagilev balettjéhez tervezett színpadképet és kosztümöket, majd szobrászkodott és sokat utazott.

Egyre inkább érdekelték a nyomótechnikák: francia poéták verseihez készített metszeteket, Jazz című kéziratos könyvének képeit színes papírból vágta ki. Ezt az időszakát "luxusperiódusként" is szokták emlegetni, mert ekkorra már olyan mesterségbeli tudásra tett szert, hogy percek alatt alkotott remekműveket. Louis Aragon írta róla: egyetlen luxusa a festészet volt, "az önmagáért való festés, az érzések és a szellem luxusa, egy szükséges luxus".

1939-ben Nizzába költözött, a második világháború idején, mivel nem politizált, hagyták alkotni - az ellenállási mozgalomban részt vevő lánya és felesége viszont börtönbe kerültek.

Matisse 1948-51 közt az őt ápoló dominikánus apácák vence-i kápolnáját dekorálta. Ágyhoz kötötten már főként csak papírkivágásokat alkotott, utolsó kiállítását is ilyen műveiből rendezték. 1954. november 3-án halt meg, élete utolsó pillanatáig dolgozott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. Társadalmi kérdések a mai Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Tiszaeszlár: a világ leghíresebb zsidó vérvádja
• A cigányság és az 1851-es népszámlálás
• Bujkálástól a haláltáborok borzalmaiig
• Cigány-képek a folklórtól az etnopolitikáig: a romák és a rendszerváltás