Wiesenthal, Simon

Híres nácik nyomában

Feleségével 1936-ban

1908. december 31-én született a galíciai Buczacz-ban (akkor Osztrák-Magyar Monarchia, ma Ukrajna) Simon Wiesenthal osztrák építész, publicista, aki fõleg a náci bûnösök felkutatójaként vált ismertté. A prágai Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát 1932- ben, s a lengyelországi Lwówban (ma Lviv, Ukrajna) telepedett le. Amikor a Szovjetunió 1939-ben elfoglalta a várost, építészi tevékenységét fel kellett adnia. A német csapatok 1941-es támadása után zsidóként több koncentrációs tábort megjárt 1945-ig. Rokonságából 89-en veszették életüket a nácik terrorja következtében. Ő maga többször csodával határos módon menekült meg az agyonverés, kivégzés, éhenhalás elől. A mauthauseni lágerben 1945. május 5-én szabadult fel, s találkozott feleségével, aki szintén megmenekült. Kiheverve a nélkülözéseket és szenvedéseket, a túlélők beszámolóival kezdte az adatgyűjtést, s 91 SS-hóhér nevét szedte össze.

Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a népirtások résztvevői ellen szóló dokumentumok összegyűjtését, a bűnösök bíróság elé állítása céljából, majd a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott. Adatait az 1946-os nürnbergi perben is felhasználták. 1947-ben harminc önkéntes társával létrehozták Linzben a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot, amely figyelemmel kísérte mind az üldözöttek, mind pedig az üldözők sorsát, elsősorban a rejtőzködő bűnösök felkutatását tekintette céljának. Az általuk gyűjtött anyagok bizonyítékul szolgáltak további háborús bűnperek számára.

Mauthausen felszabadításakor

1954-ben Izraelbe ment, és a dokumentumokat átadta a holokauszt történetét kutató Jad Vasem Intézetnek. A Ben Gurion Egyetem díszdoktorává fogadta, ő pedig tovább nyomozott a bujkáló nácik után. Információi segítettek 1960-ban az Argentínában bujkáló tömeggyilkos, a Budapesten is tevékenykedett Adolf Eichmann nyomára bukkanni. Ezen felbuzdulva 1961-ben megalapította a bécsi Zsidó Dokumentációs Központot. A következő években számos Gestapo-ügynököt, SS-tisztet és más nácit kutatott fel, főleg a Német Demokratikus Köztársaságban - akik bíróság elé is kerültek. 1963-ban elfogatta Karl Silberbauert, az Anna Frankot letartóztató Gestapo-tisztet. A Stuttgartban bíróság elé állított 16 SS-tiszt közül, akik a lvivi 150 ezres zsidóság kiirtásáért feleltek, kilencet Wiesenthal kerített kézre. Neki is köszönhető a treblinkai és sobibori hóhér, Fritz Stangl kézrekerítése 1967-ben. 1973- ban ítélték el Hermine Ryant, aki bűnrészes volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában.

Tevékenysége révén 3000 náci háborús bűnöst állítottak bíróság elé, akik közül mindössze négy ismerte el bűnösségét, és a perek során a vádlottak 60 százalékát ítélték csak el. Az NDK megszűnése után a kilencvenes években - a napvilágra került Stasi-akták segítségével - további náci bűncselekményekre derítettek fényt.

1. Híres nácik nyomában
2. Nem bosszúra, hanem igazságra van szükség
3. Magyarországi ügyek: Finta, Szendi, Zentai, Polgár
4. Megemlékezések az elhunytról