Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége

Christian Magnus Falsen olvassa fel a születő norvég alkotmányt

Szövetségek és uniók

Dánia, Norvégia és Svédország először a Hanza-szövetség ellenében létrehozott Kalmari unió keretében egyesült közös uralkodó alatt 1397-ben. Svédország a Vasa Gusztáv (akit I. Gusztáv néven az ország királyává választottak) vezette felkelés keretében kivált az unióból 1523-ban, Dánia és Norvégia azonban továbbra is perszonálunióban maradt.

1660-tól, III. Keresztély király machinációi által mindkét állam örökletes abszolút monarchiává alakult, a perszonálunió szorosabb reálunióvá vált.

A számos külbirtokkal (pl. Grönland és Izland) rendelkező királyság a napóleoni háborúk idején a lehető legtovább igyekezett megőrizni semlegességét, hogy Európa minden államával folytathasson kereskedelmet.

Miután Poroszországgal és Svédországgal együtt csatlakozott az I. Pál orosz cár által 1800-ban létrehozott, úgynevezett északi ligához (a semleges tengeri kereskedelem brit ellenőrzése ellen), a brit flotta 1801-ben, majd 1807-ben ismét megtámadta Koppenhágát.

Az 1805-ös trafalgari csata után a dán–norvég flotta volt az egyetlen, amely képes volt szembeszállni a brit tengeri hegemóniával.

Dánia–Norvégia Franciaországgal volt kénytelen szövetségre lépni, azonban 1812-re vereséget szenvedett a tengeren, 1813-ban pedig a hatodik koalíciós háború során a Napóleon korábbi tábornoka, Jean-Baptiste Bernadotte által (XIV. Károly János néven) uralt Svédország Franciaország ellen csatlakozott a harcokhoz, és a Napóleonra Lipcsénél mért katasztrofális vereséget követően lerohanta az ekkor Dániához tartozó Holsteint. VI. Frigyes dán király kénytelen volt békét kérni.

Az 1814. januárban a holsteini Kielben megkötött béke keretében Dánia Svédország javára lemondott Norvégiáról a svéd fennhatóság alatt lévő Pomerániáért cserébe, továbbá a balti-tengeri Helgoland szigeteit III. György brit királyra ruházta át. A béke értelmében Dánia csatlakozott a Napóleon elleni szövetséghez.

A kieli béke hatására Norvégia ekkori kormányzója, Keresztély Frigyes koronaherceg (a későbbi VIII. Keresztély dán király) norvég nemzeti mozgalmat hívott életre, és április 10-én összeült az Alkotmányozó Gyűlés az Oslótól (ekkor Christiania) északra lévő Eidsvollnál lévő kastélyban.

1. Szövetségek és uniók
2. Szólásszabadság volt, vallásszabadság kevésbé
3. Egy évszázadnyi függés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
• Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
• Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
• Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• 56-os sajtószemle: miről írtak a lapok a forradalom alatt?
• Forradalmi hétköznapok: utcaképek 56-ban 
• „Mintha karácsony lenne” – 1956 a hétköznapi emberek szemével
• Élete végéig gyászolta férjét Maléter Pál özvegye