Hetvennyolc napig bombázták Jugoszláviát

NATO egységek Koszovóban 1999. (Wikipédia / Filius humanitas / CC BY-SA 3.0)

Koszovóban 1998-ra a tartomány függetlenségéért küzdő félkatonai szervezet, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) és a szerb biztonsági erők összecsapásai következtében a végletekig kiéleződött a feszültség.

Menekültek tömegei hagyták el Koszovót, és félő volt, hogy a harcok a szomszédos országokra is átterjednek. A nemzetközi közösség békés rendezésre irányuló kísérletei kudarcba fulladtak, és ebben a helyzetben a NATO végül – az ENSZ-felhatalmazás nélkül megindított – légicsapások mellett döntött. Az országot 78 napig bombázták, a hadművelet legfőbb célja az volt, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Koszovóban.

A támadások a stratégiailag fontos katonai és telekommunikációs célpontok ellen irányultak, de előfordult, hogy civilek is áldozattá váltak. Óriási diplomáciai vihart kavart, amikor a NATO gépei május 7-én eltalálták a belgrádi kínai nagykövetség épületét, három kínai riporter halálát okozva ezzel. Összesen mintegy 500 civil halt meg a légicsapások következtében.

Körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd rongálódott meg vagy dőlt romba.A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték.

A lebombázott újvidéki Szabadság híd

A szerb vezetés eleinte – a várakozással ellentétben – nem hátrált meg. A szerb erők – nagyrészt válaszul az UÇK gerillaakcióira – gyakran folyamodtak brutális eszközökhöz. Alakulataik az április 27-i mejai mészárlás során – megtorlásul hat szerb rendőr meggyilkolására – mintegy 500 albán civilt végeztek ki. Júniusig több mint 800 ezer koszovói albán volt kénytelen elhagyni hazáját, és a környező országokban felállított menekülttáborokban átvészelni az időszakot.

Milosevic azonban idővel belátta, hogy az ellenállás hiábavaló, és meghátrált. A NATO június 9-én leállította a bombázásokat, és azonnal megindult a menekültek hazatérése. Az egy nappal később született ENSZ BT-határozat alapján a szerb hatóságoknak és fegyveres alakulatoknak távozniuk kellett Koszovóból, amely azonban jogilag továbbra is Jugoszlávia része maradt.

Az országos rákellenes egyesület adatai szerint a háború óta jelentős mértékben megnőtt a daganatos megbetegedések száma, aminek oka az, hogy a bevetett lövedékek szegényített uránt tartalmaztak.

Egyes értékelések szerint egyébként ez volt az egyik első kiberháború, mert a jugoszláv hadsereg az elektronikusan összegyűjtött adatok segítségével sikeresen tudta értesíteni katonáit arról, hogy hol várható légicsapás.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország