A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim szerelmei

2022. augusztus 26. 16:20 Balázs-Piri Krisztina

Műveket és művészeket egyaránt gyűjtött. A legenda szerint a híres műgyűjtő csak unalmában fordult a műtárgyak és alkotóik felé, de mindkét vadászterületen igen sikeres volt. Övé lett a XX. század legjelentősebb kollekciója, és szeretőinek népes táborával sem vallott szégyent.

Peggy Guggenheim 1968-ban

Korábban

A csodával határos módon maradt fenn ezer éven át Hódító Vilmos legismertebb propagandaműve
Máig hatalmas rejtély övezi a bostoni műkincsrablást
Ádáz licitálás folyt Marie Antoinette ékszereiért, Wallis Simpson karperece viszont eladatlan maradt

Kis árva nagy örökséggel

Az 1898-ban született Marguerite „Peggy” Guggenheim olyan területre merészkedett, ahol addig jobbára csak férfiak uralkodtak: koronás fők, ravasz műkereskedők vagy nagylelkű mecénások. Ám kitűnő szemének köszönhetően végül is felbecsülhetetlen értékű kollekciót halmozott fel. Ami pedig a férfiakat illeti, választása e téren sem nélkülözte az igényességet. Az is lehet persze, hogy a nagy számok törvénye alapján került a „gyűjteménybe” rengeteg jelentős művész, többek között a Nobel-díjas Samuel Beckett író és Max Ernst festő-szobrász, a modern képzőművészetek pápája. Maga Peggy Guggenheim önéletrajzában közel ezerre teszi azoknak a férfiaknak számát, akikkel viszonya volt. Nem csodáljuk, hogy nem mindegyikük nevét tudták kinyomozni még a legelszántabb életrajzírók sem. (A szeretők között néhány nő is akadt.)

Peggy szülei, Benjamin Guggenheim és Florette Seligman 1910 körül.

Nem tudjuk, hogyan alakult volna Peggy élete, ha szülei házassága sikerül. Az apa, a bányászatból hihetetlenül meggazdagodott, svájci-német zsidó családban született Benjamin Guggenheim azonban 1911-ben végleg búcsút mondott feleségének, három gyermekének, sőt még az üzletnek is. De nem sokáig élvezte a teljes szabadságot: egyik szeretőjével éppen a Titanicon utazott, amikor a hajó 1912. április 12-én jéghegynek ütközött. Az elegáns, frakkba öltözött férfi a csónakba segített egy-két hölgyet, majd a legenda szerint kabinjában szivarozva, konyakot iszogatva várta a halált: lányának volt kitől örökölnie szabadságvágyát, kalandszeretetét és kitűnő stílusérzékét.

A holland származású édesanya, Florette Seligman bankárcsaládjának is volt mit a tejbe aprítania: Peggyt és testvéreit gyerekkorukban inasok, szobalányok, nevelőnők hada vette körül, szeretetet azonban nem sokat kaphattak. A személyzet utálta az elkényeztetett kislányokat, az egyik nevelőnő állítólag még azzal is megfenyegette Peggyt, hogy kivágja a nyelvét, ha panaszkodni mer. Panaszkodni ugyan nem volt kinek: a mama „gyenge idegei” is legendásak voltak, a kis milliomos lánykát szeretetteljes kapcsolat csupán nővéréhez, Benitához és húgához, Hazelhez fűzte – Peggy excentrikusságát sokan anyai örökségnek tartják.

Hogy ki rendezte be az előkelő környéken lévő New York-i otthont, nem tudjuk, de a kislány műtárgyak között nőtt fel, egyik szalonjuk bútordarabjai XIV. Lajos udvarából kerültek a 72. utcába, ebédlőasztalukról maga XV. Lajos evett. Furán hangzik, pedig igaz: az apa halálával Peggy családja tönkrement, az anya ugyanis egy jó darabig nem jutott az örökségéhez, így ők lettek a „szegény rokonok” az előkelő és dúsgazdag Guggeinheimek között.

Peggy Guggenheim megérkezik New Yorkba 1941-ben

E státus mindenesetre megtanította Peggyt a pénzzel bánni: innen eredhetett legendás fukarsága is. Míg egyik oldalról komoly vagyonokkal támogatott szegény művészeket, képes volt éttermi számláit aggályos arckifejezéssel tételenként leellenőrizni, figyelmét egyetlen fillérnyi túlfizetés sem kerülhette el. E jó tulajdonságát később is megtartotta: estélyein csak chipset szolgáltak fel, a lehető legolcsóbb whisky kíséretében: bár az talán tényleg csak aljas rágalom, hogy a poharakban maradt italt is visszatöltette az üvegekbe.

A mutatós, magas lánnyá serdült Peggy (arcának harmóniáját megtörő karakteres orráról maga is iróniával beszélt, de mégsem fordult soha plasztikai sebészhez) egy New York-i könyvesboltban kezdett dolgozni: nagy szerencséjére itt találkozott először a század első évtizedeiben kibontakozó avantgárd művészettel, amelynek élete végéig a rabja maradt.

következő oldal 1 / 3