Áruló vagy áldozat?

Bécsben törökpártinak tartották, Sztambulban a Burghoz közel állónak. Mivel leginkább az ország érdekeit tartotta szem előtt, egyik oldalnak sem tudott maradéktalanul megfelelni. Csak idő kérdése volt, ki és mikor végez vele. Bécsben bírták kevésbé cérnával. A merényletre I. Ferdinándtól Castaldó márkin keresztül Sforza Pallavicini főtrázsamester kapott parancsot. A gyilkosságról az egyik merénylő - Marco Antonio Ferrari - két hónappal később részletes feljegyzést készített.
"...Giovanni Battista úr időben fölkelt, mert alig hunyta le a szemét az éjjel. Az eső még nem szűnt meg, és ez elősegítette, hogy embereik többsége észrevétlenül bejöhetett. Giovanni Battista úr mindet behívta a szobájába, és a kapitányoknak elmondta, mi a teendőjük... - Aztán megparancsolta Sforza úrnak, hogy velem együtt jöjjön be a barát szobájába, néhány spanyol nemesemberrel, biztossal és másokkal, hogy legyenek tanúi annak, mit találunk ott. (...)
Felmentem, és láttam, hogy a barát titkára az ő szobájánál van, talán hogy figyelmeztesse, hogy Sforza úr itt van egy szakasz arkebúzossal, ebben a szokatlan és gyanús órában. Odaérve, ahol a titkár volt, megkérdeztem, mit csinál a Monsignore? Azt felelte, nem tudja, és mivel fél, hogy megzavarja imádságában, nem mer bekopogni. Tehát én kopogtam az ajtón, de nem felelt senki, megint kopogtam, ekkor megjelent az ajtóban egy apród, akinek azt mondtam, hogy Sforza úr van itt, el fog utazni, és kezet akar csókolni a tisztelendő úraságnak.
Az apród gyanút fogott, és be akarta zárni az ajtót, de én már közberaktam a lábam, Sforza úr pedig meglökött, én meg azt löktem beljebb. Így nagy sebtében nyílt az ajtó, és a barát, aki az asztalra támaszkodva olvasott, látva, mi történt, és hogy ekkora lármával rontunk be, egészen a falig hátrált. Én meg azt gondoltam, most kell megcsinálni a dolgot, meg hogy a torkába kell szúrni, hogy zaj nélkül öljük meg.
Kétszer torkon döftem, elsőre eltaláltam a lágy részt, a másikkal kicsit lejjebb, a szivét akartam megsebezni. Ő pedig kuterjesztve a karját, azt kezdte modani, ó, ó, ó..., mintha kiáltani akart volna. Sforza Pallavicini úr kést döfött a testébe, amitől elesett, és majdnem, ugyanakkor Menino kapitány rálőtt egy kerekes kispuskából.. Egyesek úgy tartják, hogy ettől esett el, nem a döféstől. Isten tudja! Megint mások már azután vagdalták, hogy elesett, egy spanyol pedig az apródba szúrt bele többször. Aki a szobában volt, mind ezt csinálta, ami eléggé feldühítette Giovanni Battista urat, aki a nemzeti tekintély miatt nem csinált volna ilyen bemutatót."