Aczél György, a Kádár-korszak kultúrpolitikájának koordinátora
2022. március 6. 07:23 Szekér Nóra
„Óriási erénye volt ennek az országnak a többihez képest […] a nem politizálás szabadsága, hogy nem volt kötelező a politikai hitvallás, amit joggal tartottak fordulatnak: a Bibliában meglévő két megoldás közül Rákosi az egyiket választotta, aki nincs velünk, az ellenünk van, Kádár a másikat, aki nincs ellenünk, az velünk van” – fogalmazott Aczél György 1991 nyarán a vele készült egyik utolsó beszélgetésben. A rendszer „a reakció elleni könyörtelen harc” korszaka után erre a társadalmi konszolidációra törekvő útra a forradalom megtorlása után lépett. Az irányváltásban meghatározó szerepet játszott 1956 tapasztalata. Ekkor a hatalom átélhette, hogy milyen rettegést jelent számára, ha a megdöntésében a népharag a mozgató erő.
Korábban
Aczél György az 1956-os történésekkel szembenézve az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. november 11-i ülésén így fogalmazott: „a pártnak tömegbázisa nincs.” A realitásoknak ez a tudomásulvétele volt a kiindulópont, a helyzet kezelésének kulcsa pedig az értelmiséggel való új viszony kialakítása. „Bár nem jó politika éreztetni velük, hogy fontosak, azért mégsem szabad elfelejteni, hogy azok, mert ha ők valamit nyögnek, egy csomó ember nyög utánuk” – fogalmazott Kádár az Intéző Bizottság 1957. június 17-i ülésén. „Értelmiségünkről meg van a véleményünk. Ismerjük múltját, jelenét, de a jövője döntő a mi számunkra. [...] Az értelmiség túlnyomó többségével együtt lehet, és együtt kell dolgozni” – szólt 1957. június 22-én Aczél iránymutatása a Központi Bizottság ülésén. Majd e helyzetértékelésből kiindulva került kidolgozásra az úgynevezett szövetségi politika, amely a Kádár-korszak önértelmezésének egyik leggyakrabban használt fogalma lett.
Szövetségbe csalva
Az új politika jegyében már nem a potenciális ellenfelek likvidálása volt a cél, hanem egyfajta együttműködés megteremtése. Ez a törekvés azonban, még ha úton-útfélen szövetségi politikaként emlegették is, nem volt valódi szövetség. Sokkal inkább jelentette a társadalom kezelésének egy új módozatát, amely arra irányult, hogy a hatalom a rendszerrel szembenállókat így vagy úgy befolyási körébe vonja: „szövetségbe csalja” a „másként gondolkodókat”. Az „együttműködés” továbbra is a kiszolgáltatott helyzetre épült, „a szövetség” feltételei nem a kölcsönös megegyezés alapján körvonalazódtak, hanem hatalmi pozícióból diktálták azokat. A hatalom nem szövetséget kötött, hanem alkura kötelezett, ahol a szövetségesi szerep látszatának keltése is az alku részét jelentette.
A teljes cikk a Múlt-kor magazin 2022. tavaszi számában olvasható.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2019
- Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
- Az 1990. októberi taxisblokád
- Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
- 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
- A zselízi Eszterházy-kastély
- 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
- A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
- A Drechsler-palota különc asztaltársasága
- Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől
- Egy legenda szerint a mai napig segíti a diákokat Lorántffy Zsuzsanna tegnap
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén tegnap
- A Borisz Godunovot állítja színpadra a Magyar Állami Operaház tegnap
- Országszerte számos programmal készül régizenei évadában a Haydneum tegnap
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek tegnap
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László tegnap
- Nehezen birkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával tegnap
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól 2024.04.17.