1933-ban a Budapesti Vendéglősök Ipartestületében felvetődött, hogy a magyar ipar termékeit propagáló Nemzeti Munkahét elnevezésű rendezvénysorozat keretei között nekik is elő kellene rukkolniuk a tudományukkal. Az év november 3-án Az Est enyhe szarkazmussal jelentette, hogy az érdekképviselet „november 11-től január végéig a fővárosi vendéglők között disznótoros vacsoraversenyt rendez. A rendezőbizottság több mint száz vendéglőst szólított fel, hogy vegyen részt a versenyen. A legnehezebb feladat a zsűrire vár, mert a bizottság tagjainak végig kell enniök mind a száz versenyző vendéglő disznótoros vacsoráját. A győztes szép díjat, a zsűri tagjai alkalmasint gyomorbajt fognak kapni.”

A „kiváló szakférfiakból” összeállított zsűri (tagjai sorában Pertik Béla fővárosi főjegyző, Gundel Károly és Magyar Elek újságíró, a Pesti Napló népszerű, Az ínyesmester rovatának gazdája) azért nem halt bele a feladatba: a vetélkedésre végül csak tizennégy vendéglő nevezett be, és a vacsorák között hetek teltek el, volt hát idő a szódabikarbóna- és keserűvízkúrákra.

A versenyzők gondosan összeállított ételsorral, tréfás idézetekkel tarkított menülapokkal és parádés terítéssel várták a vendégeket, akik asztalfoglalást követően szabott áron élvezhették a remek fogásokat. Az érdeklődés karácsony előtt hágott a tetőfokára, amikor a lapok hírül adták: a verseny során egy-egy hurkába tízkoronás aranyat rejtenek, aki megtalálja, azé lesz.

Régi ételek újragondolva régen

Az első vacsora a Rákóczi úti Debrecen étteremben zajlott: orjaleves debreceni csigatésztával, orja ecetes tormával, hurka, kolbász debreceniesen, toroskáposzta, debreceni túrós és diós béles, fonatos, gyümölcs és kávé szerepelt az étlapon. Az Est a „debreceni tündérmesét” más fontos tudnivalókkal is megspékelte: „a terítékre került magyar mangalicák Németh Aladár és Németh Nándor vendéglősök debreceni gazdaságának díszei voltak. Továbbá, hogy leölte Doby István, pörkölte Szedlák Bernát, kiszalonnázta, fűszerezte, kolbászt, hurkát töltötte ifj. Németh András, kisütötte Viktória Ferenc, tésztát gyúrta és sütötte Tomanovics István, terítette Cseh István, pincemester Kazsimir László.” (A Németh család tagjai korábban odahaza, az Arany Bikában bizonyították tökéletes szaktudásukat.)

A verseny rendezője, Somogyi Ottó vendéglős lelkesen magyarázta az újságíróknak, hogy „mi a különbség a debreceni, somogyi, vasmegyei, tolnai, somlói és erdélyi disznótorok között” – adta hírül a Friss Újság. Aki pedig végigette, az megtudta. Az erdélyi változatot a Metropole szálloda éttermében lehetett megkóstolni, ahol a helyi főszakács remekei – a Magyar Hírlap szerint – így sorakoztak: „tüdőrétes leves, amelyet füstölt hússal töltött párolt káposzta követett. Ezután került asztalra az est attrakciója: a májas és véres hurka, sült kolbásszal, s akinek gyomorkapacitása még elég rugalmas volt, az a flekken gyönyöreit is élvezhette. Vargabéles zárta le a pompás vacsorát, amelynek résztvevői könnyű vörös és fehér borral öblögették a zsíros falatokat.”

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tél számában olvasható.