Különleges művészi szobrait az angol vámtisztek bombának hitték, neve a világban mindenhol nyelvtörővel ért fel, ezért inkább „Holy Mahagony”-ként hívták.  Az első világháborúban tüzérként szolgált, a másodikban művészként: tükrök és fények segítségével tüntette volna el az amerikai városokat az ellenséges repülőgépek elől. A XX. század talán legnagyobb hatású és legizgalmasabb életű magyar képzőművésze bár úttörő szerepet játszott a tárgytervezés legújabb kori történetében, hazájában a nevét csak évtizedekkel halála után ismerte meg igazán a nagyközönség. Az utókor azonban gondoskodott róla, hogy a 126 éve született Moholy-Nagy László felejthetetlenné váljon: 2006 óta az ő nevét viseli a nagy múltú budapesti Művészeti Egyetem, ahonnan a világ talán legismertebb tárgya, a mára igazi popkulturális ikonná vált Rubik-kocka is elindult.

„Csikágóba érkezése után elmondta, hogy Angliában ugyan Holy Mahogany-nek hívták, mert nem tudták kiejteni a nevét, de jobban szeretné, ha Amerikában a valódi nevén hívnák. A Time az amerikaiak számára fonetikusan Móholy-Nodj-nak írja a magyar építész nevét, de igen kétséges, hogy az amerikai kiejtésben ez Moholy-Nagynak fog hangzani” – számolt be a Magyarország című napilap 1937 novemberében, miután a művész Londonból az Újvilágba költözött. A neve kimondásával valóban mindig bajban voltak kortársai, legtöbbször Nadzsiként hívták. A brit Daily Express egy alkalommal azt ajánlotta, ejtsék csak ki úgy, ahogy le van írva, mert a helyes magyar kiejtés úgyis teljesen reménytelen ügy. Berlinben inkább nem is kísérleteztek, egyszerűen csak Herr Professornak nevezték.

Büszke magyar mozgásban

Moholy-Nagy László nem a művészetkedvelő közönség életét akarta megnehezíteni a nevével – amelyről még az ékezeteket sem hagyta el –, hanem így akarta kifejezni: bármerre is jár a világban, büszke a magyarságára. Sajnos ez fordítva sokáig nem volt elmondható. Míg külföldön igazi legendává vált az ezerarcú művész, hazájában különböző politikai és ideológiai okokra hivatkozva (a két világháború között kommunistának, 1945 után pedig idealistának és formalistának tartották a kulturális döntéshozók) viszonylag későn karolta fel nevét a köztudat és a szakma.

Moholy-Nagy szinte minden művészeti ágban alkotott. Költő, író, festő, fotográfus, szobrász, filmes, díszlettervező volt egy személyben, s mindemellett tanár, szellemi újító, aktivista. Walter Gropius mellett a weimari, majd a dessaui Bauhaus, illetve később a chicagói Új Bauhaus vezéregyéniségének számított. A posztumusz kiadott, Moholy által válogatott képanyaggal gazdagított, Látás mozgásban című – eredetileg 1945-ös  – művét egészen az 1970-es évekig tankönyvként használták a képzőművészeti főiskolákon. A New York-i Guggenheim, a Los Angeles County Museum of Art és az Art Institute of Chicago a művész halálának 50. évfordulója kapcsán egy nagyszabású, átfogó, retrospektív utazókiállítást rendezett 2016-ban, Moholy-Nagy: Future Present címmel. A bemutatott több mint 250 mű mellett a német nyelven EM 1 Telephonbildként emlegetett alkotás is szerepelt, amely röviddel később a Sotheby's impresszionista és modern árverésén New Yorkban 6 millió dollárért kelt el.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. ősz számában olvasható.